Amos Matthias Diggory { Hugrabug & Diákprefektus }

AMOS MATTHIAS DIGGORY



• Becenév: MattAm, meg egyéb fura dolgokat vagdosnak fejemhez
• Faj: Varázsló
• Neme: Férfi
• Kor: 17 éves vagyok
• Születési Hely/Idő: Árvaházban nevelkedtem, nem tudom, hol születtem /1960. Október 20.

• Átváltozásod ideje: -
• Ki változtatott át: -
• Első Átváltozásod: -
• Származás: Aranyvérű
• Család: Nem ismertem a szüleimet, tehát sajnos nem tudok mit mondani
• Háziállat: Egy bagoly, mely eléggé ügyetlen, még nagyon fiatal. A neve Jack

• Iskolai házad: Hugrabugos vagyok és őszintén örülök neki!
• Évfolyamod: 7
• Rangod: Diák prefektus
• Pálcád: Fűzfapálcám van, benne sárkányszívizomhúr
• Személyes Tárgy: Csuklómon egy elnyűtt, szétstrapált, öt centi vastag bőrszíj van, melybe az van belevésve, hogy "minden cseppben ott zúg a tenger". Akkor csináltam, mikor a haverokkal egyik nyáron a tenger mellett szórakoztunk
• Százfűlé-főzet: Kék, tenger kék, benne nap sárga vonalkák, keverésnek megfelelő irányúan. Íze édes, és sós egyszerre. Édes, mint a Nap, és sós, mint a tenger.


• Hobbi/kedvenc dolgai: Hát természetesen kvidicsezni! Mi mást, csak azon jár az eszem általában.
• Egyéb érdekesség: Karomon látható két ujj nyom, valakitől, akire nem emlékszem, de rajtam hagyta keze nyomát, mint égési sérülést.
• Különleges Képesség: -
• Foglalkozás: Tanulok agyba-főbe, meg persze kvidicsezem, szintén agyba-főbe, szóval már eléggé megtelt kobakom

• Kinézet: Hajam szőkés-barna, szemem világos barna, na, mit mondjak, egy barna fiú vagyok. Nem, annyira azért nem vagyok barna. Bőröm ugyanis betegesen fehér, bár az arcomon általában megoldom a pirulásoknál, ami nem kevésszer van a különböző csínytevések nyomán. Hajam szerteszét áll, össze-vissza az ég felé, minden zselé, vagy bűbáj nélkül, az a legjobb az egészben, hogy még tetszik és, és nem akarok fellépni ellene sehogy se. Igazából még jól is esik ez a kis lázadás. Százhetven centit simán elérem fejjel, szóval, ha kérhetem, gurkókat feljebb üssük, ha kérhetném! Nem szeretek nyakig piszkos lenni, de nem is vagyok egy tisztaság mániás őrült. Mosolyom általában mindig megtalálható arcomon, mind a magam, mind a társaim biztatására szolgál. Tartásom egyenes, izmos vagyok, de nem vagyok egy izomkolosszus, aki rád fúj és te hátravágódsz. Ez amúgy se illik a természetemhez. Szeretem a sportos ruhákat, de a talár úgyis mindent eltakar, csak a cipőm az, ami jelzi stílusomat.

• Jellem: Csendes fiú vagyok, nem üvöltözöm az órákon, de persze baráti körömben megvannak a magam csínytevései, igazából a lényeg, hogy a tanár ne lássa, ennél több nem kell. Szeretek viccelődni és énekelgetni, de azt csak halkan, magamnak, mert nem tudom, mit szólhatnának hozzá a többiek. A kvidicsben viszont levetkőzöm minden korlátomat, akkor ismerhet meg mindenki igazán, ha érdeklem. Sok barátom van, megbecsülöm őket, ha genyóskodom is, őket gondosan kikerülöm, nem akarom magammal rántani. A sötét varázslatok kivédése a kedvenc tantárgyam, szeretem a gyakorlati dolgokat, minden olyanra, ami érdekes és izgalmas rávetem magam, és addig nyúzom, míg nem tudom elsajátítani a fortélyait. A lányokkal alapvetően kedves vagyok, udvarias. Nem szokásom kibeszélni senkit senki háta mögött, mert nyilván rosszul esik neki, nekem is vacakul esne. Nem szeretek fájdalmat okozni, kivéve, ha felhúznak, mert akkor nem ismerek kegyelmet, addig nyüstölöm azt a valakit, míg nem kapja meg amit érdemel. Imádom a tengert és a rajta megcsillanó napot, valahogy gyönyörködtet.

• Előtörténet: Mikor születtem éppen egy nagyon szeles őszi nap volt, a sapkák szálldostak a levegőben. Én meg egy árvaház ajtaja előtt feküdtem egy csinos kis kosárban, majd’ kockára fagytam! De szerencsémre hamarosan kijött az egyik nevelő, bevitt a házba, befektetett az egyik bölcsőbe. A kendők alatt talált egy cetlit, melyen csak egy szó volt, az is teljesen értelmetlen. „Aranyvérű”. Nem is értette a hölgy, de vállat vont, eltette, hátha egyszer lényeges lesz. Nagyon tetszettem neki, valahogy jobban, mint a többi baba. Nem tudta megmagyarázni miért, de érezte, hogy van bennem valami különös, mely leköti őt mellém. Napokon át ült mellettem, szinte csak velem foglalkozott, a többi babával a többi nevelőnő tett-vett, intézkedett.
Mindig is fura gyerek voltam, állandóan érdekes dolgok történtek velem, például az ellenségeim rendszeresen megszenvedték velem való gonoszkodásukat, nézhetjük ezt olyan eszközökkel, mint, hogy mindig leették magukat, eleset a cipőfűzőjükben, és véletlenül beverik a fejüket az asztalba. Sose voltam épp ezért teljesen ártalmatlan, de becsületemre mondom, fogalmam sem volt róla, hogy én csinálom, nem volt szándékos, komolyan nem volt direkt. Ezt onnan is lehet tudni, hogy ha direkt lett volna, sokkal durvább esetek történtek volna teljesen véééletlenül. Vigyázat, a csínytevések megkezdődtek, meneküljön, akinek kedves az élete, vagy kérjen bocsánatot nemes egyszerűséggel.
Akár így-akár úgy, de hamarosan egy egész tévét repítettem ki a szoba ablakán, egyenesen a, szerencsére, kihalt utcára. És ezt mind úgy, hogy hozzá se értem a készülékhez, nem nyomtam meg semmilyen gombot, nem húztam meg semmilyen zsinórt, egyáltalán nem csináltam semmit. Ezt persze nem sokan hitték el, nem hibáztatom őket, hisz nem minden nap repül ki csak úgy magától a tévé az ablakon, mint egy öngyilkos. Biztos elege lett a sok béna műsorból, nem akart megnézni még egy részt a nevelőnő kedvenc szappanoperájából. Igen, biztos így történt. Meg amúgy is, csak egy adás volt fogható, én nem sajnáltam a készüléket. Nem is volt szép…
Tizenegy éves koromban azonban egy még különösebb dolog történt. Meglátogatott egy hosszú, ősz szakállú úr, aki közölte, hogy varázsló vagyok. Nagy erőfeszítésembe telt nem kinevetni szegény öreget. Kérdezte, történtek-e velem érdekes dolgok, mondtam neki, hogy igen, megkérdezte, mik, hát elmondtam neki. Végül csak sikerült meggyőznie, hirtelen értelmet is nyert szüleim régi cetlije. Gyorsan betuszkolt egy mugli családba, hogy szünetekbe ne kelljen oda visszamennem, majd elkezdtem járni a Roxfortba. Most már hetedikes vagyok. Jó tanuló , nem mellesleg prefektus, és bennem vagyok a kvidics csapatban is. Már igazán csak egy barátnő hiányzik a tökéletes életemhez.