EMMALINE MARY FAWCETT 
• Becenév: Em, Emma, Emy, Lina
• Faj: Boszorkány
• Neme: Nő
• Kor: 16 év
• Születési Hely/Idő: 1961. Július 13/London
• Származás: Félvér Boszorkány
• Család: Rokonaid neve/koruk/foglalkozásuk/Élnek-e még
Édesanyám: Mary Elizabeth Roth/40 év/Ügyvéd/Elhunyt
Édesapám: Jonathan Fawcett/46 év/Minisztériumi alkalmazott/Elhunyt
Húgom: Jasime Fawcett/9év/Elhunyt/
Nagynéném: Caroline Fawcett/50év/Minisztériumi alkalmazott/Él
• Háziállat: Egy fehér vadászgörény, aki a
Pamacs névre hallgat.
• Iskolai házad: Hollóhát
• Évfolyamod: 6 évfolyam
• Rangod: Diák prefektus -> Rózsafa, egy szál véla haj a magja.
• Személyes Tárgy: Egy szív alakú medál, amelyben két fényképnek van hely, de még üresen áll. Az édesanyjától kapta.
• Százfűlé-főzet: Ezüst szín, liliom és rózsa illat.
• Hobbi/kedvenc dolgai: A szabadidőmet leginkább magányosan a gitárom vagy éppen egy érdekes könyv táraságában szeretem eltölteni. De van olyan eset is, hogy inkább a barátaimmal vagyok. Más esetben pedig Kviddicsezek.
• Egyéb érdekesség: Van egy világos kék liliom alakú tetoválás a jobb vádlimon. A bokámnál kezdődik felfelé íveő inda középen a virág, felette egy újabb sor inda. Továbbá van egy az egész hátát keresztbe átszelő vágása az elszenvedett autóbalesetből.
• Foglalkozás: Tanuló
• Kinézet:165 centi méter magas vagyok és nagyjából 55 kiló körül mozog a testsúlyom. Alkatra karcsú vagyok, csinos hosszú lábaim miatt jól áll rajtam szinte minden szoknya, még az iskolai egyenruha szoknyája is, ami azért egy két lány diákon eléggé furcsán mutat. Ezt persze nem bántásként mondom, hanem azért, hogy én ezzel szemben nagyon szerencsés vagyok. Ha nem az iskola egyenruhában vagyok, akkor is általában szoknyákat hordok, rövidet és hosszút vegyesen, mert nem mindig szeretem mutogatni a lábaimat. Vannak pillanatok amikor szeretek elbújni az emberek elől és erről éppen aktuális ruházatom is tanúskodik, ha valaki jobban megfigyeli. Ritka eset ugyan, de van, hogy sportosabb, kissé talán fiúsabb öltözetben látnak, de karcsú testalkatom miatt, még sosem fordult elő, hogy összekevertek volna az ellenkező nemmel.
Hosszú aranyszőke hajam alapjáraton lágy hullámokban omlik a vállamra, de nem ritka eset, hogy egy ügyes kis bűbáj segítségével kiegyenesítem. Ilyenkor mutatkozik meg leginkább a teljes hossza. Világos kék, szinte zafírként tündöklő kissé mandulavágású szemeim vannak.
• Jellem:Mivel a Hollóhát házba került nagyon okos lány, azonban mindemellett nagyon ambiciózus és életvidám leányzó. Imád szórakozni és bulizni, mint a korabeli fiatalok. Egyik lételeme a zene, bár sokan meglepődnének, amikor megmutatja mit is ért egészen pontosan zene alatt. Ebből kifolyólag tanult meg gitározni, a zene szeretete vezérelte. A zene mellett a másik kedvenc elfoglaltsága a Kviddics. Imád a seprűjével száguldani azt pedig különösképpen amikor a szél összeborzolja a haját. Szenvedélyes lány és imádja a sebességet, ezért is kviddics csapatának a fogója. Amikor nem a levegőben van, hanem a földön akkor egy felelősségteljes iskola első kitűnő tanulmányi eredménnyel. Igyekszik kedves lenni mindenkivel, de vannak olyanok akikkel ez nehezen megy. Nem igazán szereti a szabálysértőket, próbálja őket megnevelni, de persze mindig vannak lehetetlen esetek. Természetének és éles eszének hála mindenkivel képes elbeszélgetni főleg azért is mert otthon van mind a varázsvilágban mind a muglik világában. Ám annak ellenére, hogy mindig a vidám arcát mutatja a felszín alatt mély sebeket hordoz, de ezekről nem szeret beszélni, még senkivel sem osztotta meg a baleset emlékeit, amelyek örök életére a szívébe égtek.
• Előtörténet:1961. Július 13-án egy napsütéses pénteki napon jöttem a világra egy mugli kórházban. Édesanyám és édesapám egyetlen gyermeke voltam, akik mindent megtettek, hogy mindig mindent képesek legyenek megadni nekem, amit csak szerettem volna. Bár nem voltak házasok amikor megszülettem, ez számukra nem volt akadály, nem érdekelte egyiküket sem egy vacak papír. Ennél sokkalta modernebb felfogásúak voltak. Két éves voltam amikor összeházasodtak, pont az én születésem napján és ezzel egy idővel az is kiderült, hogy édesanyám ismét terhes. Kilenc hónappal később megszületett a kishúgom, aki a Jasmine nevet kapta.
Amikor betöltöttem a 9. életévemet hirtelen minden megváltozott, ugyanis ekkor varázsoltam először. Nevezetesen egy pohár gyümölcslé után áhítoztam, de mivel anya főzött, ezért nem vett észre. Én pedig mindössze az akaratom erejével kinyitottam a gyümölcsleves dobozt és öntöttem belőle a pohárba. Ugyan a nagyobb része mellé folyt, de én ennek ellenére elégedett voltam magammal. Legalább is egészen addig, amíg megfordulva meg nem pillantottam anya sápadt arcát és döbbent tekintetét.
Ezt követően persze apának el kellett mondania, hogy mi is ő valójában. Ahogy azt is, hogy a családja azért tagadta ki, mert szerintük rangon alul házasodott. Vagy is, hogy a varázsvilágban egyes tiszta vérű varázslócsaládok lenézik a muglikat, illetve a mugli származású varázslókat is. Egyedül a nővére az akivel tartja a gyermekkorából megmaradt szoros kapcsolatot. Ekkor találkoztam először Caroline nénikémmel méghozzá az Abszol úton, egy kávézóban. Az a nap volt életem egyik legszebb napja. Caroline néni és apa, bevezettek engem és anyát a varázsvilágba és annak működésébe és onnantól kezdve a nénikém is velünk tartott a minden nyár végén megejtett családi sátorozásra. Ami mindig sok vidámságot és boldogságot hozott az életünkbe. Az egyik ilyen nyár végi túránkat a varázsvilágban töltöttük el és ekkor ismerkedtem meg a népszerű sporttal a kviddiccsel. Ugyan csak 10 éves voltam de Caroline nénikémtől kaptam egy gyerek seprűt és apa segített nekem elsajátítani a kviddics alapszabályait és én egyszerűen imádtam. Ekkor hallottam először, hogy apa megemlíti anyának a Roxfort nevet, ám amikor rákérdeztem, azt mondta, majd ha eljön az idő megtudom, addig had legyen meglepetés.
11 éves voltam, amikor nyáron váratlanul levél érkezett a titokzatos Roxforttól, mint ahogy megtudtam teljes nevén a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolától, miszerint felvételt nyertem hozzájuk, és mellékelt az iskolában szükséges holmik jegyzékét. Nagyon boldog voltam, majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Az ezt követő napon azonnal felszerelkeztünk apával és Caroline nénivel és elmentünk az Abszol útra, hogy mindent beszerezzünk amire csak szükségem lehet.
Két nappal később indultunk a szokásos nyári túrára, ám Caroline néni a munkája miatt idén nem tudott velünk tartani. A nap azon része úgy égett bele az emlékezetembe, hogy tudom sose felejtem majd el. Az egyik percben minden a legtökéletesebb rendben van, a következőben pedig már csak anya sikolyát, apa kiáltását és az autó kerekeinek csikorgását hallottam, majd minden elsötétült.
Két nappal később tértem magamhoz egy emberi kórházban Caroline nénikémmel aki már valószínűleg a kezdetektől kezdve ott virrasztott mellettem. Ekkor szereztem tudomást a történtekről, hogy apa egy szarvast próbált kikerülni aki kiszaladt az útra, azonban ahogy félrekapta a kormányt, leszaladtunk az árokba, egyenesen neki egy fának. Mindannyian meghaltak, egyedül én éltem túl, mert édesanyám kikapcsolva a saját biztonsági övét hátrafordulva a testével próbált megóvni engem és a húgomat. Én ültem közvetlen mögötte, mindössze szerencsém volt. Három borda törés, rengeteg zúzódás, egy kéztörés, boka ficam, agyrázkódás és egy csúnya vágással a hátamon megúsztam a balesetet. Miután Caroline volt az egyetlen hozzátartozóm teljesen természetes volt, hogy az ő felügyelete alá kerülök, és ez így is történt. Miután kiengedtek a kórházból azonnal elvitt a szent Mungóba, hogy hozzanak helyre rendesen, és én hagytam, kivéve a hátamat átszelő vágást. Azt nem engedtem hogy meggyógyítsák, mert nem akartam megfeledkezni arról mit tett értem anyám. Ez és az a néhány fénykép maradt meg mindössze róluk.
Így kezdtem meg az első évemet a Roxfortban, méghozzá úgy, hogy a Hollóhátba kerültem az éles eszem miatt és tudtam édesanyám nagyon büszke rám, ahogy apa is, annak ellenére, hogy ő a Griffendélbe került annak idején.
Amikor negyedikes lettem kaptam Carolinetől egy fehér szőrű vadászgörényt, akinek a Pamacs nevet adtam, mert először észre sem vettem hogy ott van a szobámba. Teljesen beleolvadt a fehér párnáim közé. Ám azóta az is kiderült róla, hogy mennyire szeret szökdösni és mivel a nénikémet lefoglalja a munkája, ezért minden évben velem van azóta. Ami egyet jelent a szinte örökös hajkurászásával, de nem bánom, mert nagyon szeretem és hűséges állat.
Jelenleg a hatodik évfolyamba járok és az iskolai házam Kviddics csapatának fogó játékosa vagyok.
Kezdőlap 
