JULIETT SOPHIA HELINE
• Becenév: Jul, Letty, Sophy
• Faj: Boszorkány
• Neme: Nő
• Kor: 17
• Születési Hely/Idő: London, 1960 Március 20.
• Átváltozásod ideje: • Ki változtatott át: • Első Átváltozásod: • Származás: Aranyvérű
• Család: Josephine Heline / 15 / Diák / él / a húgom
Sophia Heline / 40 éves / Háztartásbeli / Él / az anyukám
Gabriello Heline / 40 éves / Varázspálcákat árul / Él / az apukám
• Háziállat: Egy bagoly, mely csak az enyém. Hóbagoly, a neve Rebecca.
• Iskolai házad: • Évfolyamod: 7
• Rangod: Diák
• Pálcád: Akácfa, benne vélahaj
• Személyes Tárgy: Egy kék selyem kendő, melyet általában jobb kezemre kötve hordok, így véd, és még kedves is nekem.
• Százfűlé-főzet: Barna színű és virág íze van.
• Hobbi/kedvenc dolgai: Szeretek olvasni és kviddicsezni, terelő vagyok
• Egyéb érdekesség: egy mély sem, melyet még régebben egy kés okozott, a jobb tenyeremen van, ezt takarja a kendő
• Különleges Képesség:• Foglalkozás: Diák
• Kinézet: Hajam hosszú, sötét barna, hátam közepéig ér. Imádom, de nem vagyok olyan, akit csak ez érdekel. Igazából csak azért tetszik ennyire, mert sok frizurát lehet belőle csinálni. Mikor unatkozom agyon fésülgetem, de ez ritkán van, mert általában el vagyok foglalva sűrű gondolataimmal. Szeretem a szép ruhákat, kedvenc színem a barna és a krém szín, sok cuccom van ilyen színtartományból. A pulcsik örök kedvenceim, főleg azok, melyeknek ujja egészen tenyeremig ér, mert szeretem húzgálni a végét. Karcsú, magas testalkatú vagyok, körmeim hosszúak, természetesen, szóval nem valami varázslat miatt. Ujjaim hosszabbak, olyan „zongora ujjak”, talán ezért is, imádok zongorázni. Szemeim barnák, értelmet és melegséget sugároznak. Bőröm furán sápadt, fekete ruháknál szinte világít. Néha viccesnek találom, de szokott zavarni is. Szeretek csinos lenni, de a talárt sem vetem meg, alá is ki tudok öltözni bőven, ha úgy tartja kedvem. A magas sarkúkat utálom, fel nem vennék egyet sem közülük. Hajam általában ki van engedve, lágy hullámokban melegíti hátamat.
• Jellem: Szeretek tanulni, érdekelnek bizonyos dolgok, de ha egy tantárgyat egyszer megutáltam, azt véres izzadással sem tudom fejembe tömni, akármit is teszek, ezzel nincs is különösebb bajom, míg nem bukom meg belőlük, ám a többi tantárgyból, melyeket szeretek kitűnő vagyok, tehát nem lehet okom panaszra. Nem vagyok se kitűnő, se bukásra álló, csak úgy létezem és kész. Szeretek barátkozni, beszélgetni, nincsen olyan ember a földön, akivel kezdetben ne lennék kedves. Véleményem mellett kiállok, bizonyítom, ám ha valaki megmutatja, nincs igazam, képes vagyok elfogadni és igazat adni a másiknak. Persze vannak, akik felhúznak, ám csak akkor rántok pálcát, mikor teljesen kikészít valaki, ezt megteheti a testvérem piszkálásával, mással nem igen. Mindig kiállok húgom mellett, szeretem őt, és mindenkitől igyekszem megvédeni. Szerintem először ész érvekkel meg kell győzni a másikat, ám mikor megállapítod, hogy a veled szemben álló egy ork, akkor jönnek a tettek. Bátor vagyok, nem szokásom megfutamodni a dolgok elől. Utálom, ha valakit cikiznek, vagy gúnyolnak, szeretek kiállni az „áldozat” mellett.
• Előtörténet:Mit is mondhatnék? Anyám angol volt, apám olasz. De egy közös volt bennük. Aranyvérű mágusok voltak. Olaszországban találkoztak, Velencében, a szerelem városában. Fél év múlva összeházasodtak, egy kis templomban, majd anyám honvágya miatt kicsit Londonba költöztek. Itt születtem meg én. Mikor három éves voltam visszaköltöztünk Olaszországba, de most már Sienában éltünk. Imádtam ezt a várost, mely télen meghitt, csendes volt, nyáron meg turistáktól nyüzsgő, élettől lüktető hely volt. Olaszul és angolul is megtanultam anyanyelvi szinten. Nem tudtam elképzelni szebb országot, mint Olaszország. Szükségem volt a tömör szerelemre és a szeretet levegőjére, mely Siéna utcáit lengte be, egyszerűen fenséges volt. Két éves voltam, mikor megszületett húgom, kit az első pillanattól kezdve teljes szívemből imádtam. Haja gyönyörű aranyként omlott vállára már két éves korában. Anyáék megengedték, hogy én vigyázzak rá, ha ők elmennek. Remekül szórakoztunk, szinte soha nem történt baleset, kivéve, mikor nyolc éves voltam és ő hat. Mikor kijöttem szobámból egy késsel játszott. Halálra rémültem. Hozzá rohantam, hogy elvegyem, de rosszul nyúltam érte, az ő hirtelen mozdulatától a kés pengéje tenyerembe vájt. Mikor vérezni kezdett Josephine sírva fakadt, én meg igyekeztem megnyugtatni. Szerencsére anyáék nem sokára haza értek, segítettek elállítani a vérzést és megnyugtatni húgomat. Így nem lett nagy gond, szinte semmi baj nem történt, el is felejtettük az esetet.
Kilenc éves koromban kipattogtattam minden fajta mikró nélkül a pattogatott kukoricát, csak egy gondolattal. Anyu nagyon örült a dolognak, ahogy apa is. Megünnepeltük egy óriás tengeri gyümölcsös pizzával. Tíz éves koromban kaptam egy gyerek seprűt apukámtól, ki régen a Roxfortban fogó volt, méghozzá az egyik legjobb. Sokat játszottunk, sokat edzett, és megígérte, be fogok kerülni a kviddics csapatba. Tizenegy éves koromban szüleim beírattak a Roxfortba. Érdeklődéssel vegyes izgalommal mentem oda. Csak jót hallottam róla, így pozitív előítéletem volt. Beléptünk a nagyterembe a többi elsőssel és már akkor elállt a lélegzetem. A mennyezet teljesen elvarázsolt. Imádom a csillagokat, az pedig a csodálatos eget mutatta. Mikor rajtam volt a sor remegve léptem a süveghez, leültem, a tanárnő fejembe nyomta a süveget, mely becsúszott a szememig, szinte semmit nem láttam. Kicsit gondolkodott, majd elüvöltötte házam nevét. Örömmel pattantam fel, mikor eltűnt fejemről a süveg. Házam asztalához rohantam, megnyugodtam, ez a ház, éreztem, jó lesz nekem, boldog leszek itt.
Ahogy teltek az évek kialakult bennem, melyik tantárgyat, tanárt szívlelem és melyiket rühellem. Ez sokszor tanár függő volt, de néha a legutáltabb tanárnak volt a legjobb tantárgya. Nem szoktam széttanulni magam, inkább a barátaimmal vagyok. Szinte észre se vettem, ahogy elhúzott felettem az a hat év, és hetedikes lettem. nem akarom elhagyni második otthonomat soha, a Roxfortot.
Kezdőlap 
