LUNA ROSALIE MOON 
• Becenév: Luna
• Faj: Boszorkány
• Neme: Nő
• Kor: 16
• Születési Hely/Idő: London, 1961. január 3.
• Átváltozásod ideje: -
• Ki változtatott át: -
• Első Átváltozásod: -
• Származás: Aranyvérű
• Család: Alice Campbell / Aranyvérű Boszorkány / 39 éves / Auror / édesanya / él
Jeremy Moon / Aranyvérű Varázsló / 42 éves / Auror / édesapa / él
Rosalie Campbell / Aranyvérű Boszorkány / 30 éves / Halálfaló / nagynéni / él
• Háziállat: Lila, egy fekete kandúr macska és Lucifer egy szintén fekete bagoly.
• Iskolai házad: -
• Évfolyamod: hatodik
• Rangod: Diák
• Pálcád: Rózsafa, 7 hüvelyk, sárkányszívizomhúr maggal
• Személyes Tárgy: Pálcám. Sosem teszem le, vagy hagyom ott valahol. Teljesen hozzám van nőve.
• Százfűlé-főzet: Vörös, mint a vér és az íze nagyon keserű.
• Hobbi/kedvenc dolgai: Másokat piszkálni, lovagolni, úszni és olvasni.
• Egyéb érdekesség: Van egy nonfiguratív tetoválás a jobb lapockáján.
• Különleges Képesség: -
• Foglalkozás: Tanuló
• Kinézet:A hajam gesztenyebarna, nagyon hosszú és hullámos. A szemem színe olyan sötét barna, hogy sokan hitték azt, hogy fekete. Mikor mérges vagyok a szemem tényleg fekete lesz, így nem alaptalan, ha az emberek megijednek tőlem. Nem vagyok nagyon magas, 163 cm körül lehetek, szeretek ekkora lenni, mert az emberek nem nézik ki belőlem a gonoszságot. Az arcom kedves, de ha feldühítenek állítólag ijesztő tudok lenni. Alakom nőies, de nem török össze. Ahhoz elég erős vagyok, hogy akár pálca nélkül is meg tudjam védeni magam, de ez nem látszik rajtam. Karcsú vagyok, de nem azért mert éheztetem magam, hanem a sportolás miatt. Öltözködési stílusom kicsit ribancos, mivel ha nem egyenruhában vagyok, akkor általában mini szoknyában, magas sarkúban és kivágott felsőben. De a farmerokat is nagyon szeretem csizmával és szintén kivágott felsővel. Nagyon sok ékszerem van, fülbevalók, karkötők és nyakláncok hada lepi el a szobámat, amik többségében fekete, zöld vagy ezüst színben pompáznak.
• Jellem: Nem vagyok egyszerű eset, éppen emiatt soha nem voltak barátaim. Ha bárki közeledik, azt elutasítom, emiatt antiszociálissá váltam már 5 éves koromban. Már kicsinek is gonosz voltam, bár a szüleim ezt nem vették komolyan. Kiskoromban, amíg minden gyerek simogatta cicákat én megkergettem őket és kővel dobáltam, amikor sikerült elkapnom akkor meg is téptem a szőrüket. A játszótéren, ha homokozni, vagy hintázni akartam a többi gyereket szemrebbenés nélkül távolítottam el az utamból, és amikor sírva fakadtak valami morbid elégedettséget éreztem a lelkem mélyén. Felnőttem és gonosz lettem, igazán gonosz. Ha valakinek nem tetszett a képe, azt egész egyszerűen megátkoztam. Mostanra már képes vagyok hidegvérrel gyilkolni, hála a nagynénémnek, aki halálfaló és megtanított mindenre. Most már bárkivel elbánok, aki az utamba kerül. Az agyam, mint a szivacs és mivel nincsenek, barátaim bőven van időm tanulni és emiatt rengeteg átkot tudok. Már a saját társaságom is elég, ahhoz hogy ne unatkozzak. Az emberek, akik azt hiszik a barátaim azokat általában csak kihasználom.
• Előtörténet: 1961. január 3.-án születtem a Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályban pontban éjfélkor. Az édesanyám Alice és az édesapám Jeremy mindig is lányt szerettek volna ezért nagy örömmel vették tudomásul, hogy lánynak születtem. Egy kicsit a szüleimről. Mind a ketten aurorok, a hivatásuk hozta össze őket. Édesanyám egy legalább olyan nagy múltú család sarja, mint a Malfoyok. Két testvére van egy bátyja és egy húga. A bátyja hősiesen halt meg Voldemort oldalán. A húga is Voldemort szolgája, bár ő még él. Anyukámat kitagadták a családból, amikor a süveg a Griffendélbe osztotta be, mivel eddig mindenki Mardekáros volt és Voldemort híve éppen ezért nem ismerek senkit, mert anya a hugát kivéve elfogatott mindenkit a családból úgy gondolta benne még van jóság, de nem ő is Voldemortot szolgálja. Kitagadása után anyukám a legjobb barátnőjéhez költözött. Édesapám szintén aranyvérű család sarja, de neki még az ükapját kitagadták az ő generációja óta mindenki auror így a család már halott. Most pedig nézzünk engem, nagyon hamar meg tanultam járni és beszélni is fejlettebb voltam, mint a többi gyerek. Tudtam, hogy boszorkány vagyok, ezért otthon már 8 évesen unatkoztam. Addigra már rég tudtam írni, olvasni és számolni is. Amikor kicsi voltam anyukámat mindig megbántottam és sosem értettem miért, de ahogy egyre nagyobb lettem rájöttem, amikor meg tanultam olvasni onnantól kezdve saját magamnak olvastam és nem engedtem, hogy dédelgessen, amit ő személyes sértésnek vett. A tizenegyedik szülinapomon reggel arra ébredtem, hogy egy bagoly kopogtat az ablakomon. Nem értettem, hogy miért pont az enyémen aztán rájöttem, hogy milyen nap van. Végre, gondoltam magamban és beengedtem a baglyot. Elvettem tőle a levelet megetettem, megitattam aztán elindult vissza a Roxfortba. Azon a nyáron a szüleimmel elmentünk mindent megvenni az Abszol-útra. Kaptam egy csomó pennát, talárt és megvettük az összes könyvemet is ami a listán volt a Czikornyai és Patza Könyvesboltban. Nagyon boldog voltam, hogy többet nem kell otthon unatkoznom. Szeptember 1-jén örömmel váltam el a szüleimtől és kerestem egy üres helyet a vonaton. Egész úton csak bámultam a tájat, majd végre oda értünk, átmentünk a tavon és a Süveg házakba osztott minket. Itt sem szereztem barátokat, csak egy pár szövetségest. Teltek múltak az évek és egyre kevesebb szünetet töltöttem otthon, a nyarak is kínszenvedések voltak. Nyáron már a mugli gyereket piszkáltuk a környéken élő többi varázslóval és boszorkánnyal, akik betöltötték a 17-et azok meg is átkozták őket. Otthon persze két auror szülő mellett én voltam a minta gyerek. De a 4. előtti nyár más volt, meguntam a tettetést és felkerestem anyám húgát, aki halálfaló volt. Eleinte nem akart befogadni, de amikor elmondtam neki, hogy anyáék milyen jók és mennyire nem engedik, hogy sötét varázslatokkal foglalkozzak, rögtön tárt karokkal várt. Tanítani kezdett és ismét minden szünetet a Roxforton kívül töltöttem. 5-ben az RBF vizsgák jók sikerültek, bájitaltanból kíváló voltam és majdnem minden tárgyból kivéve Sötét Varázslatok Kivédéséből de abból is megkaptam a várakozáson felülit. Rose nagyon büszke volt rám éppen ezért 6 előtti nyáron elvitt Voldemorthoz. Ő felismerte bennem a kegyetlenséget, a gonoszságot és rögtön maga mellé fogadott. A sötét jegyet nem kaptam meg, hogy az iskolában el tudjak vegyülni, de nagynéném úgyis mindig szólt, hogyha feladatot kaptam, én olyankor ölömmel mentem a Nagyúr színe elé és vártam a parancsot. Midig tökéletesen végeztem el a feladatot és a hatodik évemet nyugodt szível kezdtem meg a Roxfortban mivel tudtam, hogy a Nagyurat szolgálom, de a jegy hiányába rajtam kívül senki nem tudhatta ezt.
Kezdőlap 
