Jhonny Adam Leron

Jhonny Adam Leron



• Becenév: AJ, Jho, Ad ilyesmi, persze vannak gúnyneveim, de azokat szeretettel elfejeltem
• Faj: Varázsló
• Neme: Férfi (komolyan, nem csak úgy mondom)
• Kor: éppenséggel 17, egész szép szám, de vannak szebbek
• Születési Hely/Idő: Francia hon, abban pedig az eltúlzottan imádott Párizs 1960-ban születtem, Októberben, elsején (szüleim idegeinek roncsolására, a világ megrontására)

• Átváltozásod ideje:
• Ki változtatott át:
• Első Átváltozásod:
• Származás: Aranyvérű
• Család: Catherina Leron / 40 éves / egy varázsboltban dolgozik, trükkös kütyüket árul /Él, naná, és még belém sem őrült, pedig az anyám
Adam Leron / 40 éves / kviddicsezik, ezzel keresi a pénzét, szerintem ez egy remek foglalkozás! / Él, és még most is a legjobb játékosok közt van
David Leron / 34 éves / szintén kvidics játékos / Él, a kedvenc nagybátyám, vele szoktam még tovább hülyülni.

• Háziállat: pl én, de az nem nagyon ér, szóóóóval....Lord Mogyoró. Azért hívom így, hogy kicsit gúnyoljam a gazdag embereket, meg azért, mert szeretem a mogyorót.

• Iskolai házad:
• Évfolyamod: 7
• Rangod: Diák (mert prefektushoz túl pofátlan vagyok, így az hamar kiesett...)
• Pálcád: Életem harmadik pálcája akácfa, benne sárkányszívizomhúrral, a többit eltörtem párbaj közben
• Személyes Tárgy: A seprűm, egyszerűen képtelen vagyok seprű nélkül létezni, mindig a legújabb van meg, szokás szerint remek állapotban, agyon gondozva.
• Százfűlé-főzet: Vérvörös, benne ezüst pöttyökkel, nem tudom, miért ilyen, íze édes, mint az eper és a cseresznye keveréke


• Hobbi/kedvenc dolgai: Mániákusan imádom a kvidicset, képtelen vagyok nélküle meglenni egy hétig
• Egyéb érdekesség: Mellkasomon, szívem felett kicsivel húzódik egy seb, melyet egy kés hagyott.
• Különleges Képesség: Különlegesen pofátlan vagyok...ez különleges képesség? Gondolom, nem, de azért beírtam....
• Foglalkozás: Diák

• Kinézet: Hajam barna, általában az égnek áll, minden zselé vagy bűbáj nélkül, és nem, nem átkoztak meg gyerekkoromban, nem attól van, egyszerűen csak ilyen és kész, és igenis, nekem roppantul tetszik. Szemeim ég kékek, szinte világítanak, persze nem szó szerint, szóval nem fejlámpák, de eléggé kitűnnek arcomból, úgy vonzzák a tekintetet, ha így jobban tetszik. Magas vagyok, olyan száznyolcvan centi. Vagy az nem magas? Ha nem, hát nem. Izmos vagyok, de komolyan, az kell a kvidicshez, és én mindent megteszek, hogy az egyik legjobb játékos legyek. De persze nem vagyok olyan izomtömb, azoktól undorodom enyhén szólva. szeretek kijárt farmerekben flangálni, olyan dolgokban, amik már szakadoznak, vagy eredetileg is úgy néznek ki, hogy azt hiszed, most azonnal leszakad róla, ez nagyon bejön nekem. Kedvenc színem a piros, vérvörös, nem tudom, miért, így ruhatáram ekörül a szín körül forog, ezzel van tele. Nem tudom, miért szeretem annyira. Még cipőm is van ilyen szép színben.

• Jellem: Jellem? Kényes téma enyhén szólva. Rendesen felvágták a nyelvem, persze ezt sem szó szerint kell érteni, csak az kéne. Mindig helyén van az eszem, ahogy a szívem is, legyen az szorult helyzet, vagy csak egy szimpla gyönyörű lány. Mindig átgondolom, mielőtt cselekszem, de ha úgy döntök, maradok a fenekemen, az nem jelent semmit, mert nagyon szívesen ráveszem magam az ellenkezőjére, és azt veszed észre, hogy már teszem is, ami eszembe jutott. Nem vagyok egy gyáva, nyúlszívű alak, aki állandóan megfutamodik. Épp ellenkezőleg. Szeretek mindennek a közepébe vágni, a figyelem középpontjában lenni. A kedvenc elfoglaltságom a rendbontás, a viccelődés, a gúnyolódás és a visszaszólogatás. Ha egyszer valaki beszól, arra olyan szóáradatot zúdítok, hogy még a szobrok is belepirulnak. Visszaszólásaim elmések, ízlésesek, pont az ellenfél gyenge pontjába találnak, megválogatom szavaimat, így ügyesen, minden trágár szó nélkül küldöm az ellenfelet a padlóra úgy, hogy hozzá sem érek. Mindenben benne vagyok. Szeretek másokat megvédeni a többiektől. Nem vagyok kompromisszum képes egyéniség. Amit elhatározok, azt valóra is váltom.

• Előtörténet: Franciaországban születtem az eltúlzott, giccses Párizsban, enyhén undorodom ettől a helytől, de ez most nem annyira lényeges, azt hiszem, szerintem legalábbis. Anyám arany lélek, apám meg határozott egyéniség, így úgy döntöttek egy szép napon, milyen nagyon klasz lenne egy édes kis pöttöm kislány, akit anya agyon öltöztethet, imádhat, mint a szeme fényét, vásárolgathatna vele meg egyéb nyálas dolgok. Hát, a gólya, lehet, kegyes lett volna hozzájuk, megkönyörül rajtuk, de Merlin fejbe vágta őt egy jókora kvidics seprűvel és a kislány az összes rózsaszín habos-babos dolgával együtt máshol kötött ki, helyette egy kisfiút kaptak szüleim a félkómás gólyától. De még milyen kisfiút….ejj, szegény gólya már elsüllyedt szégyenében. Szegény, én is sajnálom. Na, de mindegy is, a szüleim egész három éves koromig nem tudták, mit szabadítottak a világra azzal, hogy elkezdtek felnevelni. Na, őket is sajnálom. Szóval, ahogy nőttem egyre vastagodott arcomon a bőr, ez sem szó szerint értendő. Simán megmondtam, mi jár a fejemben éppen akkor, ha megkérdezték, egy lánynak például nyíltan megmondtam, hogy arra gondolok, mekkora nagy orra van, és hogy vajon az elefánt nem hiányolja-e a fülét, meg hogy Frankenstein hívja, kéri vissza a homlokát. Őt is sajnálom. Sírva rohant el. De megérdemelte, mivel egész végig azzal szekált, hogy nekem milyen hülye hajam van, mindig az égnek áll. Hogy én mennyire rühelltem azt a csajt, meg ne tudjátok… Na, de ezen most lendüljünk túl. öt éves koromtól már a seprűhöz voltam nőve, elválaszthatatlanok voltunk. Apám és a nagybátyám edzettek, olyan szépségekkel, mint felülés, meg húzódzkodás és egyebek. Nem volt mindig kellemes, sőt, de megérte az a sok izzadtság és izomláz, komolyan. Megdolgoztam a sikeremért. Mert volt sikerem. Apa sokszor elvitt, mikor edzésre ment és néha beszállhattam, ha valaki hiányzott. Oda voltak értem, ez mindig jó érzéssel töltött el. Mikor elértem a tízedik életévemet az egyik repülésnél sikerült felrobbantanom az egyik gurkót. Apa és a nagybátyám azonnal agyonölelgettek, és közölték, büszkék rám. Anyának is elmondtuk, aki szintén oda volt, alig várta, hogy a Roxfortba menjek. Bár kicsit féltek a túlpörgött aktívságom miatt, az is zavarta őket, hogy mindenben benne vagyok, szeretek akciózni, ha lehet így mondani. A Roxfortot azonnal megszerettem, a szüneteket is ott töltöttem, persze nyáron haza mentem rendszeresen, de ezt nem bántam. Nem voltam kitűnő tanuló sosem. Hatodik és hetedik közt, a nyári szünetben kiraboltak, az egyik bűnöző szíven szúrt, de rosszul talált el, félre siklott a kés, így kicsit feljebb hatolt be. Ez mentette meg az életemet, így hetedikben már egy friss sebbel tértem vissza és folytattam kellemes kis életemet.