Szellemszállás

Remus John Lupin & James Charlus Potter & Sirius Orion Black

Elhúztam a szám, arra, hogy Peter nem jön velünk, az enyhén szólva nem jó, hiányozni fog, komolyan, már rég nem találkoztam vele, valahogy folyton elmegyünk egymás mellett.

Azon, amit James mondott felnevettem. Hehe, az szép, bárcsak az lenne, könyörgöm, történjen meg az, kérem!
-Ó, az nekem minden pénzt megérne!
Mosolyodok el szélesen, legszívesebben én tettem volna meg, az lett volna a végső megkoronázása a kitagadásomnak, akkor tuti nem fogadnának vissza, bár szerintem így sem.

De amit aztán mondott James lelohasztotta a mosolyt, komolyan gondolja? Ám mikor már tényleg sütött róla, hogy nem fog jönni felvontam a szemöldökömet. Rá fogok jönni, miért nem akar, tudnom kell, és kitalálom.
Már pár másodperce agyaltam a dolgon, mikor valami felvillant bennem.

-Csak nem Szent Lily miatt?
Kérdezem epés hangon, az egy prefektus csaj, nem ér a nő egészben ennyit, tök hülye feláldozás, és ha erről van szó, ki fogom röhögni.
-Amúgy én se vállalok most be egy ilyen húzást Lupin, nem vagyok formámban.
Ezt az előbbi érzelem kitörésemre gondolva jelentettem ki.

Remus John Lupin & Sirius Orion Black & James Charlus Potter

Siriust mustrálgattam hátulról. Már megint kezdi a lelkizést, egyre többször jön elő mostanában, kezd felhúzni vele, de mivel a barátom, nem szólok neki. Hamarosan viszont megfordul, keres egy-két percig, majd talál is valamit, méghozzá Petert. Ám nem sokkal később azt kívántam majdnem, bárcsak nem is talált volna semmit, ugyanis az igazgatóinál talált rá a tekergőre. Felszisszentem, léptem egyet hátra, ez ciki, akkor ma nem jön velünk, kár, pedig jól jött volna, meg rég találkoztunk vele, legalábbis én biztos.

-Fogalmam sincs, talán találkozott Narcissa-val vagy Malfoy-jal és megátkozta őket, remélem.
Tűnt fel ajkamon a sötét mosoly, mely már szinte ismertető jel lett. Ja, az kéne, kiátkozni az egész iskolából, a világból, el a fenébe, hogy vissza se jöjjenek, de szép is lenne. Nagyon tisztelném Peet-et, ha megtette volna, tuti, örökre az adósa lennék, jaj, kár, hogy ez csak valami álom, de egyszer, suli után, lehet, megkeresem és megteszem.

Ám arra, amit Lupin mondott teljesen ledermedtem, megráztam a fejem.
-Nem...sajnálom Lupin, de az ki van zárva, teljesen, most nem, nem ma. Elég volt mára a balhékból, bocs.
Mondtam fejet rázva, majd leültem a mögöttem lévő nagy kőre. Azon gondolkodtam, miért is mondtam ilyen gyorsan és ilyen határozottan nemet, vajon miért?

Szerettem volna azt bemesélni magamnak, hogy csak azért, mert hulla fáradt vagyok, de tudtam, hogy ez erősen nem így van. Most Lily miatt mondtam nemet. Emlékszem a megvetésre és lenézésre a szemében, mely akkor tükröződött, mikor rám nézett. Láttam rajta, hogy nem néz ki belőlem semmi jót, jobb akartam lenni, megmutatni, hogy tudok normális is lenni, muszáj megtennem. És be is fogom bizonyítani, több vagyok, mint aminek néz.

Sokkal több vagyok, mint egy srác, aki szereti élvezni a lányok pillantásait, és felhívni magára a figyelmet, most nem fogom, ez engem is meg fog nyugtatni egy kicsit, legalább nem kerülök ma mégtöbb bajba, elég volt a gyógynövénytanos szánalmas fellépésem. Végső soron még egy bocsánat kérő pillantást vetettem Lupinra, de elhatározásom végleges volt, nem akartam visszavonni.

Remus John Lupin & James Charlus Potter & Sirius Orion Black



...Pár pillanat múlva már az üres lap helyén felsejlik az iskola térképe, rajta az összes élő ember pöttyével, aki az iskola területén éppen megtalálható. A birtokot figyelem, hátha Peter már felénk tartana, de sajnos csak három pöttyöt és a hozzá tartozó három kis nevet látom, ami természetesen a miénk.
Miután a birtokon rajtunk kívül -ha jól látom- senki sincs, ezért inkább feljebb siklik a szemem a térképen, elkezdve pásztázni az iskola folyosóit.
Nemsokára Sirius is mellettem állva figyeli a térképet, keresve a rajta a negyedik Tekergőt, miután hárman nem az igazi, sőt, lehet, hogy még nem is voltunk úgy... bár ez nem valószínű, mert általában sokkal többször van valamelyikünk büntetőmunkán mint ahány telihold van az évben, úgyhogy néha becsúszik erre az időpontra is.
Néhány perccel később már James is ott figyel közöttünk, nem mintha baj lenne, több szem többet lát!
Így pásztázzuk tovább a térképet, habár mindenféle érdekes ismerős, avagy egyáltalán nem ismerős nevén akad meg a szemem, de azt akit keresek egyszerűen nem látom semerre.
Na jó, elindulok fentről, majd mintha olvasnék, megyek egyre lejjebb és lejjebb a papíron közben vadul mozgatva a szememet. Fárasztó.
-Miért hogyan kéne lennie? -kérdezek vissza Ágas előbbi kérdésére, annak folytatását meg sem hallgatva- ja... -folytatom, mikor James befejezi a mondandóját - nem tudok semmiről, nekem nem szólt róla senki, hogy ilyen történt, bár igaz, hogy régen kommunikáltam valamelyik másik prefivel -mondom, majd visszatérek a térképhez.

Aztán hirtelen Sirius kiválik hármasunkból és kicsit eltávolodik, feléje nézek, mi lehet vele? De nem akarom megkérdezni, talán nincs semmi baja, mert végül ketten fogunk menni... csak az kéne.
Még mindig semmi, oldalra pislantok, hogy James keresi-e, miután mintha olyan érzésem lenne, hogy nem, és tényleg igaz is: furán valahogy egy helyre összpontosít, ki tudja vajon kit látott meg -mosolyodom el erre a gondolatra, de nem szólok semmit.
-Ott -mondja Sirius rekedt hangon váratlanul mellettem- Ott van ...észre sem vettem, hogy visszajött, de miért volt rekedt a hangja? -ránézek, de nem látok meg benne semmit, nem értem mi van, de jelen pillanatban sokkal inkább érdekel az, hogy hova mutatott.
Peter kis pöttye egy másik pöttyel -McGalagonnyal- együtt várakozott valahol: Dumbledore szobája előtt; ajaj, nagy a baj -gondolom magamban, most mi lesz?
-Úgy tűnik Peter ma tényleg nem jön velünk -közlöm hűvös megállapításomat a többiekkel, majd Jameset kicsit meglököm, hogy térjen vissza a valóságba, túl sokat képzelegett már...
-De mit csinálhatott Peter, hogy már egyenesen az igazgatóhoz vitték? Ötlet, valakinek? -kérdezem, mivel jelen pillanatban éppen nekem olyanom vele kapcsolatban nincs... hát mindegy, azért el leszünk hárman is, úgy gondolom... aztán hirtelen egy még elvetemültebb gondolat ötlik a fejembe:
-Mi lenne, ha kiszabadítanánk? Valahogy biztos meg tudjuk oldani, még van időnk holdtöltéig!! -mondom izgatottan kettejüknek, és titkon remélem, nem néznek (teljesen) hülyének.

Remus John Lupin & James Charlus Potter & Sirius Orion Black

Lupin piszkálódására széles mosollyal feleltem.
-Utolsókból lesznek az elsők kedves Lupin!
Feleltem enyhe meghajlással, felajánlására lelkesen bólogattam.
-Igen, kösz!
Elvettem egyet, majd a térkép fölé hajoltam, hogy megkeressem Petert, nem sokára James is közénk furakodott, ez gyors volt! Biztos nagyon éhes volt szegény. James kijelentésére vadul bólogattam.
-Igen, én úgy hallottam megfenyegette, hogy megöli, félelmetes annak a srácnak a hidegvére.
Ráztam meg csodálkozó szemmel a fejem barátomra nézve, majd tekintetem visszatévedt a térképre. Megláttam Narcissa nevét. Aztán már nem volt kedvem keresni, kicsit eltávolodtam a térképtől. Felkavarodtak bennem az érzések. Nem zavar néha, hogy kitagadtak, de az, hogy az egész családom oda lett, az már igen, annak ellenére is, hogy határozottan utálnak. Mióta nem mehetek haza minden másra. Nem látok semmi örömtelit a Roxfortból való kikerülésben, nincs nagyon hova mennem, csak szerezni magamnak valami hotelt, vagy ilyesmit, vagy kutyaként csámborogni. Ilyenkor legjobban zenét szeretek hallgatni, akármilyet, néha be tudok ugrani barátaimhoz is. A mögöttünk lévő tavat néztem, melyen a nap lemenő fénye vissza tükröződött, olyan, mint a vér. Vajon ki sajnálna, ha meghalnék? A sötét gondolataim általában a családomra szoktak előjönni. Minden érzésem igaz, nem hazudok, mint ők. Egy biztos, semmi esély, remény nincs visszakerülni a családba, nem mintha akarnék, de néha velük álmodok. Az égi hangok néha dühösek, hogy azt kértem a süvegtől, a Griffendélbe kerüljek. Olyan örömteli fájdalom ez az egész. Egyszerre fáj, sötét és szép, világos, örömteli, megmagyarázhatatlan, én sem értem, mit érzek, lehet, ez így helyes, nem is kell, de zavar. Igyekeztem rendezni gondolataimat, de szívem hevesen pumpálta vért ereimbe, megőrjített, nem sikerült teljesen visszatérni a helyes útra. Lehunytam egy pillanatra szemem, szívverésemre figyeltem, ahogy dübörög fájdalmasan mellkasomban, ahogy figyeltem a verés lelassult, vissza normálisra. Vettem még egy nagy levegőt, kinyitottam a szemem, halvány mosolyt erőltettem arcomra, majd visszafordultam barátaimhoz. Ezzel a mozdulattal meg is találtam Petert. Dumbledore szobája előtt várakozott McGalagonnyal.
-Ott...
Böktem a térképre rekedt hangon, megköszörültem a torkom, sose voltam jó színész, érzelmeim leplezésénél meg csak családommal szemben nyertem csatát, de háborút soha.
-Ott van..
Böktem ki már selymesebb hangon, de ez se volt még igazi teljesen. Nem néztem barátaimra, csak a térképre, gondosan kerülve Narcissa-t.

Remus John Lupin & Sirius Orion Black & James Charlus Potter

Csodálkozva vontam fel szemöldökömet, majd Sirius felé fordultam szemöldök ráncolva.
-Nahát, Sirius előbb volt itt? Őrült egy nap ez a mai...
Grimaszoltam. Szeretek piszkállódni, a barátaimat csak ilyen enyhén, elég olcsón megússzák, de komolyan. Egyre jobban magamhoz tértem a lihegésből, már eléggé lenyugodtam.

Hálásan kaptam a szendvics és a csokibéka után. Pedig őt ez nem szokta érdekelni, hogyhogy van nála kaja? Ezen nem töprengtem sokat, egyszerűen csak elkezdtem betömni mindent, mert hangosan követelte éhes, üres gyomrom, akarta, követelte, szüksége volt rá, miért nem adtam volna meg neki, mikor én ugyanannyira akartam, mint ő? Örültem, hogy nem bámulnak, mert most annyira éhes voltam, hogy minden gátlás nélkül tömtem magamba az enni valót, persze ezt bent is megtehettem volna, de arra már nem volt időnk, így is túlléptem a hat órát.

Senki sem tudja, hol van Peter...ez furcsa. De most, hogy Lupin elővette a térképet meg fogjuk tudni hamarosan, ami különösen érdekel, csak nem került megint bajba? De, biztos így van. Mikor már betömtem mindent megtöröltem kezem a nadrágomba, hogy véletlenül se retkeljem össze a térképet, majd közelebb araszoltam a papírhoz, hogy jobban lássam, még a neveket is. Tekintetem elsőként egy mardekáros nevén akadt meg. Malfoy. Felhorkantam, őt aztán rühellem, de csak Piton után szigorúan.

Aztán rátaláltam Diggory-ra is. Lassan megráztam fejem, szegény, jó lenne egyszer elbeszélgetni vele majd.
-Lupin, hogy van Doggory? Úgy hallom, volt egy nem is kicsi összetűzése Malfoyal...
Kérdeztem, mert szerintem jó fej gyerek, csak tudna már egyszer pálcát rántani valakire, vagy levonni egy nagyobb pontszámot valakitől, hogy csináljon valamit, vágjon vissza Malfoynak, különben sose fog leszállni róla.

Ahogy megérkeztem nagy meglepetésemre Tappmancs fogadott, a másik kettőt ugyanakkor sehol sem láttam.
-Hello! -viszonozom Sirius üdvözletét- Hogy, hogy ilyen korán? -kérdezem élcelődve egy kis mosoly közepette.
...-A többiek hol va...? -folytattam volna a kérdezősködést, de mondandómat a hirtelen befutó Ágas megszakította, és így már a kérdés feleslegessé vált... legalábbis az egyik fele.

-Semmi gond, én is csak most érkeztem -válaszolom elnézően James bocsánatkérésére reagálva. Bár elég furcsának tartom, hogy Tappmancs előbb megérkezett mint Ágas... de ez egy ilyen nap.
Közben az előbb érkezett fiú kezére nézek, melyen a ruhája egy darabja található és ekkor bevillan egy kép, melyben Jamesnek ott kellett maradnia büntetőmunkára, áhá, tehát ezért volt ez a kis malőr, hogy Sirius előbb itt termett.

Csoki mindig van nálam, ezt mindenki tudja, ha egy kicsit is ismer, s mikor James kaja után érdeklődik egyből nyúlok a zsebembe, hogy elővegyek neki valami finomságot.
...De elkéstem, úgy tűnik Sirius felkészültebb volt, mivel egy szendvicset, majd néhány csokibékát nyújt át közös barátunknak, de sebaj, ha neki nem kell, majd megeszem én, és ha már ott van a kezemben kibontom a kis csokoládé csomagolását és megkínálom vele Siriust, együnk már mi is, ha egyszer James is ezt teszi!
-Kérsz?

Hol van Peter? -kérdezi James... tényleg, hol van James? -fut át a gondolat az agyamon, és csak egy vállrándítással jelzem, hogy fogalmam sincs róla.
Aztán hirtelen aggasztani kezd a dolog, mert, hogy, hogy nyugtatjuk le a fúriafűzet az egy dolog, de mi történhetett vele? Nem tudott kijutni? -az kizárt, hiszen ismeri a rejtett útvonalakat, és csak nem olyan amatőr, hogy elkapták volna.

Tényleg! -rejtett útvonalak! -pattan ki egy szikra a fejemből, majd izgatottan előhúzom a másik zsebemből az összehajtogatott térképet:
-Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!

Remus John Lupin & James Charlus Potter & Sirius Orion Black

Még soha nem voltam első, kiélveztem ezt a kis időt, végre valamiben első vagyok, még ha ilyen hülye dologban is, büszke vagyok. Hamarosan befutott Lupin, naná, hogy ő jön előbb, jó volt, hogy én várom őt itt nagy erőkkel és nem fordítva.
-Helló!
Köszöntem neki széles mosollyal, kicsi önelégült fejjel, elnézheti nekem, nem sűrűn van. Na, hol van James, ugye elengedi Septimus? Nagy gáz, ha nem.

Épphogy átfutott agyamon a gondolat, mikor egy futó alakot pillantottam meg a domboldalon, gyorsan közeledett, de már akkor látszott rajta valami piros. Ja, a kedvenc piros pulcsi, naná, elmaradhatatlan természetesen. Mikor megjött kicsit fuldoklott, de engem jobban érdekelt a keze, melyen most már a ruhája egytizede ékeskedett. lehetetlen alak, hogy nem megy fel a gyengélkedőre, mondanám neki, de tudom, hogy hiába pofáznék neki, úgyis azt csinálja, amit akar, csak fárasztom magam.

Kérdésén elkezdek turálni ruhámban, majd kihalászok neki valami összenyomorgatott szendvicset, meg egy kis dobozban két csokibékát.
-Sejtettem, hogy éhes leszel...
Mondtam, mikor nagy nehezen sikerült tekintetemet elválasztani a kezétől, nem nagyon bírom a sebeket, de úgy, hogy nem látom mégjobban idegesít, és kíváncsi vagyok, naná, én ne lennék...

Kérdésén elgondolkodtam.
-Tényleg, most, hogy mondod, fogalmam sincs, te tudod?
Fordultam Lupin felé, hagyva, hogy James benyomja a kaját, én se bírom ha néznek közben, nem akarom, hogy zavartassa magát, miattam, ugyan. Nem rémlik, hogy mondta volna, nem jön, pedig már itt kéne lennie, sötétedik erősen, na mi lesz már? Mi van, ha egyáltalán nem jön? Nem arról van szó, szívesen beakciózom a fa alá, de kicsit aggódom Peet-ért, csak nem keveredett bajba...megint, mellesleg nélkülünk? Meg vagyok sértve.

Remus John Lupin & Sirius Orion Black & James Charlus Potter

Na, szép lesz a ma este, tuti teljesen el fogok aludni, na, azt azét nem, fent leszek, meg minden, de az azt követő nap már tuti teljes kóma lesz, az halál, hogy nem fogok fent maradni az órákon, mg ilyeneken, szerintem fent se fogok maradni, ennyi lesz, ki se kelek az ágyból, nem érdemes még próbálkozni sem. Mikor befutottam már mindenki ott volt. Szuper, így kell ezt. Útközben még leszakítottam hosszú ujjúm aljából egy nagy darabot, kicseréltem a kötést, csak hogy csökkentsem az elfertőződés veszélyét, bár ennek már szinte mindegy, viszket, szóval biztos gyógyul.

-Bocs, hogy késtem!
Álltam meg lihegve nagyban, csak hogy kapjak levegőt, kifutottam magam eléggé, köszönöm, többet nem kell. Ekkor jutott eszembe Lily beszólása, a kvidicsezők cukorból vannak? Lehet, hogy én félig igen, de az tuti, hogy akkor vér ízem van. Gusztustalan, undorító, meg nem kóstolnám magam semmi pénzért. Már csak az kellene.

-Nincs teljesen véletlenül valakinél valami kaja féleség?
Kérdeztem reménykedve, mert különben éhen fogok halni, még mielőtt végkimerülésben elpusztulnék teljesen, az szép lesz, kíváncsi lennék rá én is. De sajnos azt hiszem, nem én leszek a kívülálló ebben a kis történetben.
Már elkezdett sötétedni, az árnyak megnyúlni, olyan fura minden, szeretem ezt a napszakot, kedvemre való igazán.

-Hol van Peter?
Jutott eszembe hirtelen, majd kiegyenesedek, most már nem lihegek annyira, szívem is visszavesz őrült száguldásából. Megint egy teliholdas este. De Peter nélkül nehéz lesz bejutni a Szellemszálásra, ki nyugtatja le a fát? Engem már elég pofon ért, de ahogy látom Sirius eléggé elemében van. Ő tuti vacsorázott.

Remus John Lupin & Sirius Orion Black & James Charlus Potter


Múlt este elég sokáig voltunk fent James-szel, még meg kellett írni a rúnaismeret házit. Siriusról fogalmam sem volt hol van, de ahogy őt ismerem, az ilyen dolgok, mint a házi írás nem igen foglalkoztatták.
Meg is lett az eredmény, habár én annyira azért nem voltam álmos mint James, aki még jó hogy nem horkolt, de azért így is majdnem megszemlélte közelebbről is a virágágyást.
Én a virágágyás másik oldalán -velük szemben- álltam, és mikor Bimba látván, hogy James nincs képben felszólította, tehetetlenül pisszegtem, hogy ébredjen már fel végre.
Néhány pont levonva... így jártunk.

Rúnaismeretig nem történt semmi érdekes azon kívül, hogy pár elsőst rendre kellett, hogy utasítsak, mivel trágyagránátot dobáltak a folyosón, de ez már csak az én hülyeségem, pedig lehet, hogy a fiúk is szívesen megcsinálnák néha napján, na mindegy, legalább Fircs elől megvédtem őket... vagy sem, mert ahogy leléptem onnan mintha Mrs. Noriss fordult volna be a folyosó végén.

Rúnaismereten aztán rám is rám jött az álmosság, és szívesen aludtam volna, ha nem kérdezget állandóan Septimus, a francba, hogy mindig készülök órára, legalább ha nem tudom leszállt volna rólam, így meg én voltam egyedül képben, aki tudott valamit.

Óra után otthagytuk James-et, hogy még pakoljon térképeket, pedig igazán nem ő tehetett róla, hanem az, hogy megint fél háromig tanultam, ugyanis képtelen voltam odafigyelni, ezért aztán persze a hülye James meg fel akart ébreszteni, hogy figyeljek, csak tudnám, hogy minek, nem is vette észre a prof... hát, most meglett a büntetése.

Ahogy kezdett sötétedni egyre izgatottabb lettem, jön a holdtölte, azt hiszem már régen jártunk a Szellemszálláson, pedig a szellemek még nem költöztek el! -mosolyodtam el magamban a gondolatra, majd kiugrottam az ágyamból, vacsorázni kéne menni!

Szokásos sütőtökleves volt, bár oda voltam érte, azért néha már elege van az embernek az ugyan olyan ételekből. Vacsora után persze még mindig volt idő, hogy tanuljak, bár feltételeztem, hogy nem lesz belőle semmi, pedig még bájitaltanra meg kéne írni három oldalas fogalmazást a nem tudom milyen főzetekből.
Így is lett, figyelni nem tudtam, mert egyrészt túlságosan is sokan voltak a klubhelyiségben ahhoz, meg aztán valahogy sokkal inkább érdekelt az, hogy mi lesz éjszaka.

Hat előtt néhány perccel néztem rá az órára, de akkor már késő volt, tudtam, hogy én leszek az utolsó aki befut, bár ahogy Siriust meg a pontosságát ismerem... de majd meglátjuk.
Gyorsan felvittem a hálóterembe a cuccaimat és ledobtam őket az ágyamra, majd pedig a táskámból előkotortam az iskola térképét, és azt zsebre rakva már száguldottam is le a rétre.
Mire kiértem már régen elütötte a nagy toronyóra a hatot, de nem baj, azért én is befutottam.

Remus John Lupin & James Charlus Potter & Sirius Orion Black

Gyógynövénytanon erősen oldalba vágtam Jamest, mivel már fél órája őt szólongatta Bimba, de a füle botját se mozdította, pont úgy nézett ki, mint aki állva alszik, ami persze írtó vicces volt, de azért elég fura is. Nem nagyon szokott ilyen lenni, vagy ha igen, akkor rosszul van. Ilyen régen volt...vagy...nem, dehogy, hisz majd' három hete adta kölcsön a seprűjét kvidicsre, mert tönkre ment a keze. Tekintetem letévedt rá, láttam, a kötés még rajta van. Na, akkor visszavonom, mégsem minden oké. A lökésre magához tért, bár nem volt sok értelme, mert se a kérdést se a választ nem tudta. Mínusz öt pont.

Ez nem olyan gáz, elég kevés, szépen megúsztuk, bár Bimba mindig is rendes volt velünk, nem vártam nagy vérengzést tőle. Vigyorogva néztem barátomat, láttam rajta, hogy ha most meglökném, lehet, belearcolna a földbe. De nem, vele nem teszem meg, inkább felkeltem, ha még kérdezik, sőt a kérdést is elismétlem szépen halkan, csak hogy ne legyen nagyon feltűnő, de azért mégis tudja, ne égjen szegény ennyire...nem mintha Jamest ezek a dolgok annyira érdekelnék, ez látszik is rajta.

Rúnaismereten már nem állított maga elé korlátot, elfeküdt az asztalán. Hehe, azért tud élni a gyerek, de miért nem aludt este? Az élet nagy rejtelmei...óra után még a büntetését kellett letöltenie, amiért Lupint fejen hajította egy pergamen golyóval. Szerintem nem volt az annyira kellemetlen, de nyilván zavarta az órát, meg minden ilyen zöldség... Így még az ajtó kimenve hátba veregettem egyrészt bátorításnak, meg hogy kicsit magához térjen az alvásból.

Elmentem vacsorázni, majd szép ráérősen lecuccotam a hálóteremben, ma telihold van, de még ráérek majd csak hatkor találkozunk a többiekkel a réten. De mit csináljak addig? Elővettem egy pergament és skribáltam valamit rúnaismeret leckének, bár nem nagyon nevezném annak, mondjuk inkább valami lecke féleség, nem szokásom megírni. Háromnegyed hatkor viszont kiléptem a klubhelységből és lesétáltam a rétre, én voltam még így is az első. Na, ilyen is régen volt már.

Remus John Lupin & Sirius Orion Black & James Charlus Potter

Írtó álmos fejjel néztem gyógynövénytanon, mert tényleg rettenetesen álmos voltam, épphogy nem fejeltem bele a virágágyásba. Sirius lökdösött oldalról, mikor Bimba kérdezett valamit. Meresztettem a szemem, fogalmam sem volt, mi volt a kérdés, és előre tudtam, hogy a választ sem fogom. Csak néztem ki a fejemből, mire levontak öt pontot. Bocs skacok, ez van! Egész este álmatlanul forgolódtam, fogalmam sem volt, hogyan tudnék elaludni, sőt, nem is aludtam. Milyen jó nekem, de komolyan.

A többi órán is ugyanolyan sült tök képpel néztem, sőt, rúnaismereten konkrétan az asztalon feküdtem és akkorát ásítoztam, hogy ha a tanár látja azonnal levon tíz pontot, pedig nem gúnyolódásból csináltam. Megint a mardekárosokkal voltunk és én megint nagyon utáltam őket jó szokásom szerint. Az lenne a legjobb, ha az egész házat törölnénk. A hugrabuggosokkal és a hollóhátasokkal nincs semmi bajom, de tőlük, tőlük kíméljenek meg. Nem arról van szó, hogy abból a házból osszák szét az embereket. Igazából a ház teljes létszámtörlésére gondoltam.

Mikor a többiek kivánszorogtak elment mellettem mindhárom barátom, de nekem még maradnom kellett a hülye térképeket pakolni, csak mert régen egy órán fejbe dobtam Lupint egy papírgalacsinnal. Pedig csak azt szerettem volna, hogy figyeljen, és nem is fájt neki...szerintem. Nekem viszont fájni fog a szétroncsolt kezemmel térképeket hurcolászni, így sem vagyok benne biztos, hogy nem fertőződött el, olyan furán vörös az egész... Kibaktattam a tanárhoz és nekiláttam a munkának.

Este hatra végeztem, ha eddig félhulla voltam a fáradtságtól, hát már meghaltam egészen konkrétan. Az utolsó térképet már ingerülten löktem be a helyére, halk szitkozódással. Éreztem, hogy a kötés alatt folyik valami, csak megkockáztatni tudtam, hogy vér az, de szerencsére többet nem kellett pakolni, vagy ha kellett volna Septimus megszánt és elengedett. Ma telihold volt, így találkozni kellett a srácokkal, mielőtt teljesen beesteledik, nem értem már rá vacsorázni, vagy sebet takarítani, csak úgy száguldottam ki a rétre, a táskámat meg egy másik griffendélesre hagytam. Így is kicsit elkéstem.

...