Előcsarnok

Amos Matthias Diggory & Rebecka Essie Shin


Kisssé kétségbeesetten néztem magam elé, mert nem ismertem magamra. Persze bátor vagyok, de ezt nem sűtűn csináltam vola meg, csak azért, hogy válaszoljak, de úgy látszik, hogy Mattam máris megváltoztatott jó értelemben. Végre van valaki aki totálisan meg fog érteni, csak az- az egy baj van, hogy ő idén végez a Roxfortban és addig nem láthatom majd, vagy lehetséges a rosszabb változat is ami egyenlő avval, hogy talál magának valaki mást. Valakit aki sokkal szebb és csinosabb is mint én. De erre most igazán nem kéne gondolnom, mert simán beleőrülhetek és az nem tenne valami jót…

Gondolataimból az ébresztett fel, hogy megéreztem az ajkait az enyémeken. Ő sokkal bátrabban csókolt mint én és a csókja egyszerr volt vad és óvatos. Egyszerre tele szerelemmel és elmondhatatlan érzést váltott ki belőlem. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy a kezemmel a hajába tűrok és közelebb csúsztam hozzá. De ennek a csóknak is hamar szakadt vége én meg kipirulva húzódtam arébb..

- Persze menjünk!- Álltam fel de előtte még megfogtam a kezét és rámosolyogtam. Közben pedig azon gondolkoztam, hogy a tavszi szünetben apám Ázsiába fog menni és, hogy addig átjöhetne, anya biztos kiugrana a bőréből, hogy egy ennyire jófej meg ennyire szexi barátot találtam magamnak. -Azon gondolkodtam, hogy a tavaszi szünetbe nincs-e kedved eljönni hozzám?- Hajtottam le a fejem szégyenlősen.

-Vagy már eligérkeztél másnak?- Jutott eszembe, hogy azt mondta Juliettéknél nyaralt, és lehet hogy már meghívták.. még a végén féltékeny leszek arra a lányra.

Most izgultam csak halálra magam. Mit fog mondani? Kiröhög, esetleg itt hagy? Az nagyon fájna szerintem, sőt! Tuti felejthetetlen élmény lenne, negatív szempontból. Nagyon negatív szempontból. De Lucius örülne, és az orrom alá dörgölné, hogy na látom, nem csak a Mardekárosoknak van súlyos baja velem, hanem még, ahogy ő szokta mondani, a "Szent" Griffendéleseknek is.

Ám a következő pillanatban Becka előrehajolt és megcsókolt. Szívem kihagyott pár dobbanást, ezt éreztem és azonnal szédülni kezdtem, de két másodperc múlva őrült módon folytatta a dübörgését, ahol abbahagyta. Ám sajnos szerelmem elég hamar elhajolt, arcán gyönyörű vörös rózsák égtek. Nem gondolkodtam túl sokat azon, amire készültem.

Egyszerűen előrehajoltam és megcsókoltam. Ez már nem olyan ártatlan csók volt, mint az övé, hanem szerelmes, olyan, melyből eléggé sütöttek az érzéseim, de olyan tíz másodperc múlva elhajoltam.
Ez szerintem eléggé...kielégítő válasz mindkettőnknek.

Hogyhogy még nincs barátja? Teljességgel képtelenség.
-Nincs kedved kimenni a parkba?
Kérdeztem mosolyogva, csak hogy ne üljünk itt nagy csendben.

Amos Matthias Diggory & Rebecka Essie Shin

-Köszi!- Suttogtam egészen hallkan. Kissé megható volt az élmény, mert ilyet nekemsoha senki nem mondotta szüleimen vagy a barátaimon kívűl..Most mégis hallhattam valakitől, aki iránt még táplálok is érzéseket. Nem sokára elő is húzott a táskájából egy megviselt képet. Biztos sokat nézegethette.. A képen többen is voltakés amikor rámutatott Juliettre rögtön beugrott, hogyki az.Láttammár nem egyszer, scaka nevéről nem ismertem fel..de, hogy most látom a képet rögtön beugrik.
–Boldognak tűnsz rajta!- Mosolyodtam el. Igen egészen biztosan boldog,olyan mintha a családja lennes szerintem úgy is érzi. Biztos nagyon kedvesek.. Sajnos nekem nincs testvérem pedig örülnék egy báttynak vagy egy húgnak csak ne a saját apámtól legyen, mert abba bele is hallnék. – Én anyával szeretek nyaralni menni, szerencsére apám nem mindig tud elszakadni a munkából, hogy velünk jöjjön..- Mosolyodtamel elégedetten. Perse azt nem mondtam, hogy néha egy kis rokoni rásegítést kérek a nagynénémtől. Persze nem a muglitól, mert az nem segítene nekem.. De Molly se szereti apát ezért néha borsot tör az orra alá..
-Nem foglak kinevetni..- Mosolyodtam elevvel bátorítva, hogy mondja csak amit szeretne. Eleintemég mosollyal figyeltem de láttam, hogy ideges így lehervadt a mosoly az arcomrólés vártam a mondandóját.. Amikor meghalottam ledermedtem. Szerelmes lett, és pont belém? Ezt álmomban se mertem volna gondolni, de mégis megtörtént..
Álmélkodásomból sikerült kimásznomés eszebejutott, hogy reagálnom kellene rá. Hogy is mondta akkor a süveg Ha vakmerő vagy és hősi lelkű… Vakmerő vagyok? Akkor hajrá!
Közelebb hajoltam a melettem ülőhöz és ajkaim az övéhez nyomtam. Ezelőtt még sosem csináltam ilyet, nem csókolóztam így gőzöm sincs hogy hogyan kell.. De remélem ez így most megfelet neki és kielégítő volt a válaszom. Pirulva húzóftam el tőle, de a szemébe néztem és még rá is mosolyogtam.

Rebecka Essie Shin& Amos Matthias Diggory

-Pedig te vagy a legszebb nő akit valaha láttam.
Mondtam megrészegülten a szerelemtől, teljesen oda voltam érte, az irányítása alatt álltam. Megbabonázottan figyeltem gyönyörű arát. Elővettem táskából egy agyon nézegetett képet, amin egy olasz férfi, egy angol nő egy tejföl szőke hajú lány volt, Juliett és én. A szőke hajú lány a húga volt, Josephine. A tengernél futkorásztunk, míg el nem dőltem a vízben.
-Ő Juliett.

Mutattam a sötétbarna hajú lányra, aki éppen akkor ugrott rám, aztán rá a kishúga, így együtt terültünk el a vízben.
-Múlt nyáron készült.
Mondtam halvány mosollyal. Gyönyörű nyár volt, talán a legszebb, amit valaha megéltem.

-Tudod, lehet, hogy hülyeségnek fog hangzani, amit most mondok, de...
Tekintetem az övébe fúrtam, nyeltem egyet, kiszáradt a szám.
-Azt hiszem, beléd szerettem.
Nyögtem végre ki paradicsom arccal. Ezt jól leégettem, most tuti elküld a fenébe.

Amos Matthias Diggory & Rebecka Essie Shin

-Pedig nem meglepő! Normális embert ilyen apróságok nem izgatják. Csak nézd meg a mi szemszögünkből, hogy hány mardekárosnak vannak most itt a szülei.. hány mardekáros találkozik többet a szüleivel mint 4 hónap? Sehány akárhogy is nézzük 11 éves korunkban el kellett válnunk tőlük, és ez így jó! Nem áll felettem anyu, nem áll Malfoy felett se a dáma anyja! Mind ugyanolyan árvák vagyunk itt!- Igen ezt így gondolom. Nincs senki aki itt lenne és megvédene az élet nagy rejtélyeitől, magadat kell megvédened és a Roxfort erre készít fel. Itt csak a barátaidban bízhatsz és csak magadra támaszkodhatsz. A barátok cserben hagyhatnak, elárulhatnak de az embernek szüksége van rájuk. Mindenkinek. Bocsánat a mardekárosoknak nem, ők csak kihasználni tudják egymást.. semmi máshoz nem értenek.

Remek félig olasz a csaj és elmondás alapján biztos nem csúnya , sőt biztos vagyok benne hogy gyönyörű! Már találkozni se szeretnék ezzel a Juliettel, még a végén megsérteném valamivel, már így is féltékenynek érzem magam, mert hogy szállhatnék szembe egy ilyen szépséggel mint ő? Sehogy. Az olaszok híresek a szépségükről és hozzám képest biztos gyönyörű….
-Akkor nem hiszem, hogy szeretnék találkozni evvel a lánnyal..- Sóhajtottam csalódottan.

-Pedig nem is vagyok valami szép!- Pirultam el rendesen. Lehajtottam a fejem, hogy ne nagyon látszódjon a pirulásom, de biztos, hogy észrevette a hófehérből vörös színre váltó arcom.

Rebecka Essie Shin& Amos Matthias Diggory

-A legszebb álmom!
Felelem széles mosollyal, egy ábrándozó sóhajjal, ja, de csak álom, ez a gond, a nagy gond.
Kijelentésén elmosolyodtam.
-Ennek örülök, komolyan!
Mondtam és kicsit megnyugodva, hisz most jutott eszembe, hogy ez lehet, neki se tetszik, vagy ilyesmi, az pedig enyhén szólva nem lenne jó, ha már ellopta szívemet.

-Juliette a másik prefektus, hetedikes, félig olasz. Náluk szoktam néha lenni nyáron, ha nagyon unatkozom, a szülei kedvesek, megtanultam kicsit olaszul is. Hosszú, sötétbarna haja van, hófehér bőre, barna szemei, az egyik terelőnk
Mosolyodtam el, majd elnevettem magam.
-Szóval hülye kérdés volt.
Állapítottam meg mosolyogva, majd megállapításán felvontam a szemöldököm.

-Wáo, miket tudsz rólam!
Mondtam csodálattal a hangomban, majd még jobban felé fordultam.
-Nézd el, hogy így nézlek, de...egyszerűen vonzod a tekintetemet.
Mondtam az igazat és kicsit elpirultam, szép, ilyet mondani, még azt hiszi, hogy szórakozom vele.

Amos Matthias Diggory & Rebecka Essie Shin


-A mindig makulátlanul tiszta és prűd Malfoy véresen és porig alázva! Ült álmodozó kifejezés az arcomra. Malfoy-t nehéz legyőzni, a csatlósai vagyis a kis kegyencei mindig ott vannak, he meg az ember Narcissa-nál próbálkozna és netán sikerül csak egy hajszálát is meggörbíteni a szőkeség már rohan is a drága szeretett kis Malfoy-ához és elpanaszolja neki a történteket.. és akkor jön a hős lovag és úgy össze átkoz, hogy az ember arra vágyik, hogy öljék már meg! És ha netalán- talán az ember vissza vág egy két varázslattal, elég apró az esélye, hogy győzedelmeskedhetsz. Hogy miért? Azért mert ő sötét varázslatokkal él, míg egy tisztességes varázsló vagy boszorkány fehérvarázslatokat használ.. de mind tudjuk, hogy ő nem tisztességes!

-Engem nem zavar, hogy árva vagy!- Villantottam felé egy kedves mosolyt. Nem is értem mért zavar ez valakit? Ezen nem kéne gúnyolódni, elég probléma ez neki, hogy szülők nélkül nőtt föl és még a suliban is evvel cikizik? De mit várunk a mardekárosoktól? Semmi jobbat nem tudnak csak máson gúnyolódni, de hogyha egy rossz szót szól rájuk az ember már pálcát is rántanak.. agresszív társaság mind diliházba valók. De muglik közé. El venném a pálcájukat és bezárnám, hogy örüljenek meg aztán meg jót nevetnék rajtuk.

-Ki az a Juliett?- Húztam fel a szemöldököm. Vajon szép a csaj? Kiváncsi vagyok még sohasem láttam, de ha sokan hiszik, hogy járnak akkor biztos szép a csaj.. ronda nőkkel biztos nem járna..

-Persze!- Mosolyodtam el. Imádom a kvidicset, annyira de annyira szeretem. Olyan jó érzés amikor fent szállhat az ember szabadon és nincs más csak a labda és te. Persze vannak más játékosok is de annyira bele tudok feledkezni a játékba.. Emlékszem, hogy elsőben annyira tetszett a repülés, hogy neki repültem a lelátónak. Csak nekem lehet ennyi szerencsém. -Én azt is tudom, hogy te is kvidicsezel!- Húztam ki magam egy elégedett mosollyal. Láttam ám őt már játszani, a csapat kapitány és eszméletlen jól néz ki amikor repül. Na nem mintha most nem.. de felejthetetlen élmény amikor a szél a haját hátrafújja, ahogy az izmok kivillannak a meze alól, ahogy az összes erejét a játékra fordítja.. -Hajtó vagyok!- Jelentettem ki vigyorogva.

Rebecka Essie Shin& Amos Matthias Diggory

-Én inkább be akarnám törni az orrát, még mielőtt elnyeli az Azkaban...
Mondtam elhatározott mosollyal, mert ó, igen, ez az álmom, és remélem, meg fog történni, legalább egyszer, könyörgöm a nagy Merlinnek, egyszer megadhatja ezt az örömöt.
Becka kijelentésén elmosolyodtam.

-A Hugrások is összetartóak ám!
Védtem a házunkat mosollyal az ajkamon, hisz miért ne? Ez igaz, legalább, a többi nem olyan nagy dolog. Kérdésén elgondolkodtam, majd megráztam a fejem.
-Nem, nem éppen. Sok dolog keresztbe tesz. Például a mardekárosok rájöttek, hogy árva vagyok, így az egész ház kiesik. Meg a hollóhátasok negyede.
Tettem hozzá elhúzott szájjal, majd vállat vontam.
-Barátnőm nincs, bár néhányan azt hiszik, Juliett az, pedig csak nagyon jó barátok vagyunk.

Vontam vállat mosolyogva, nem baj, ez így jó, de komolyan, nem akarom elrontani a barátságunkat próbálkozásokkal.
-Te kvidicsezel?
Kérdeztem, csak mert nem tetszett a beálló csend, egyre erősebb vágy ébredt bennem arra, hogy megcsókoljam, de visszafogtam magam.

Amos Matthias Diggory & Rebecka Essie Shin

Éreztem, hogy engem vizslat, de nem akartam ránézni, mert lehet, hogy elpirultam volna, akkor meg nem csak azért égtem volna mert elpirultam, hanem mert valószínűleg rájött volna, hogy többet érzek iránta mint barátság.. De lehet-e az, hogy csak egy futó ismeretség alatt többet érezhetek iránta mint egy évfolyam társam iránt 6 év alatt? Teljesen biztos, hogy lehet. Biztos vagyok benne, hogy lehetséges bár eddig nem éreztem ilyet, de most érzem. Mintha pillangók lennének a gyomromban akármikor megszólal. Ismeretlen érzés, talán félelmetes is de egészen felemelő, meg tudnám szokni!

-Mindenképp szólok és akkor Malfoy képébe röhögünk!- Húzódott ördögi mosolyra a szám miközben a gondolataim tiltott vizekre eveztek. Elképzeltem, hogy milyen lenne ha összeházasodnánk, gyerekeink születnének. Egy házban laknánk az szép nagy lenne. Lenne egy fiúnk meg egy lányunk, akik nagyon jóban lennének. Igazi jó testvérek. Egy helyen dolgoznánk, ebédszünetben találkoznánk, együtt ennénk és együtt mennék a gyerekeinkért. Milyen szép is lenne.
Egy álmodozó mosoly ült az arcomra, de gyorsan észbe kaptam és megpróbáltam a normális arckifejezésem magamra ölteni. Ez azért durva ilyeneket gondolok, pedig még csak pár órája ismerem. Persze láttam már nem egyszer az iskolai folyosókon, de akkor csak a szememmel követtem, nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. De most! Azt hiszem ezt hívják első látásra szerelemnek. Nem tudom milyen szerelmesnek lenni, de ha az érzés ilyen jó, akkor én örökké az akarok lenni…

-Barátaim? Vannak, vannak egy páran, de tudod mi griffendélesek állandóan jóban vagyunk!- Mosolyogtam. Igen mi összetartó társaság vagyunk! Annyira szeretem a griffendéleseket, az elsősöktől kezdve a végzősökig! Mind olyan jó fejek, persze van egy néhány kivétel, de rájuk is csak szépen kell mosolyogni..
-És neked? Biztos mindenki a te barátod akar lenni!- Néztem rá egy szégyenlős mosollyal. Reméltem, hogy nem vette a burkolt célzást. Ez egy nagyon burkolt célzás volt arra, hogy jól néz ki, de az ő eszét nézve rögtön levágja.


// Bocs hogy csak most csak nem volt jó a gépem.. :S//

Rebecka Essie Shin& Amos Matthias Diggory

Elgondolkodva ettem meg a csokibékát, először a fejét, majd a többi részét is, örültem, hogy nem ugrott el, nem akartam volna utána vetni magam, most ilyen félkómásan biztos nem. Ám Becka beszéde kizökkentett minden gondolkodásból, egyszerűen nem tudtam másfelé nézni, mint rá. Hirtelen azon kaptam magam, hogy azon gondolkodom, milyen gyönyörű az arca, nyaka, mennyire el tudok veszni a szemeiben, meg ilyesmiken. Megráztam a fejem, ez azért durva volt, szépen eltévedtem eléggé.

Felnevettem azon, amit utoljára mondott, kezdtem magamhoz térni, nahát, még soha nem sikerült senkinek felébresztenie ilyen álmos állapotból. Széles mosollyal néztem rá.
-Könyörgöm, szólj, mikor viszed, mert segítek!
Mondtam nagy, boci szemekkel, tekintetem megállapodott szép szemén, hirtelen úgy éreztem, mintha felébredtem volna, de nem kívülről, hanem belül, valahol nagyon mélyen.

Mintha eddig egy álarc lett volna rajtam, mintha most kaptam volna először levegőt, most tértem volna teljesen magamhoz, és ez mind Becka miatt. Már nem érdekelt annyira megrögzötten a tanulás, sokkal inkább, hogy vele legyek, minden szabad percemben, ilyet sose éreztem. Könnyebb lettem sokkal, szívem is, mely valahol mélyen a mellkasomban szintén életre kelt, pont úgy éreztem magam, mintha a leggyönyörűbb dolgot nézném, amihez jogom sincsen, nem érdemlem meg.
- Sok barátod van?
Kérdeztem, kicsit elferdített kérdés...

Amos Matthias Diggory & Rebecka Essie Shin


Alig várom már, hogy letehessem a RAVASZ-t és elmehessek az aurorképzőbe.. Hmm milyen szép is lesz amikor nem kell engedélyt kérni senkitől, és pontokat se vonnak le ha egy jó pár átkot küldök a mardekár díszpintyeire, élükön Malfoyval meg Blackel.. A vezér alakok, ne is értem a többit, hogy hogyan bírják ki a parancsolgatásukat, én ha oda tartoznék én biztos nem engedném, hogy egy ilyen Malfoy alak parancsolgasson és a házimanójának tartson. Csinálja csak meg, nem esik le az aranygyűrű a kezéről, ha meg mégis akkor majd lehajol érte és felveszi. Még arra is lusta, hogy megmozduljon órán, bár ezt nem tudhatom mivel egyel alatta járok, de biztosra veszem, hogy így van..

-Hát kérek.. és köszi!- Vettem ki egyet a dobozból és felbontottam. A csokibéka fejét gyorsan leharaptam, hogy ne szökjön meg, majd a képet is szemügyre vettem. Ah Dumbledore, már vagy százszor megvan.. Persze hogy meg van, szinte minden ötödikben az képe van. Persze tisztelem, meg minden de ez azért már kicsit túlzás.. Épp fordultam volna Mattamhez, hogy megmutassam neki is amikor a sarkon megjelentek a mardekáros libák. Olyan sokat képzeltek magukról, hogy ha az egoizmus virágozna akkor már botanikus kert lenne körülöttük. Gúnyosan ránk mosolyogta én meg vissza. Végül is mi jogon hiszik azt, hogy ők a Roxfort uralkodói? Mert ez nem így van.. senki nem bírja őket a suliból, még a tanárok sem. Csak a házvezetőjük de még ő sem annyira. Egymásra vannak ezek utalva, bár bármibe le mernék fogadni, hogy simán hátbatámadnák a legjobb barátjukat is, ha az ellenük csinál valamit..

-Nem én sohasem féltem egyiktől se. Ők a fehér mágiát még hírről sem ismerik, én azért meg értek a sötét varázslatokhoz is meg a világosokhoz is.. meg aztán ezeknek annyi eszük sincs mint egy mandragórának..- Nevettem fel és bekaptam a csokibéka maradékát is. Mikor azt sikerült megrágnom, újra megszólaltam. -Malfoytól akkor se ijednék meg ha ő lenne a legsötétebb mágus a világon.. Ha meg pontokat akar levonni vonjon csak le, majd ha kikerülök innen és auror leszek, megkeresem és az Azkabanba viszem, ha addig élek is..- Néztem komolyan Mattamre. Ezt komolyan is gondoltam.

Rebecka Essie Shin& Amos Matthias Diggory

Azon gondolkodtam, hogy hol tudnám elcsípni a tanárnőt, esetleg, hogy oda tudjam adni neki a házimat, mielőtt valaki komolyan elveszi tőlem. Akkor viszont tényleg pálcát rántok az illetőre és nem fogja megúszni hibátlan arccal. Erre Merlinre esküszöm. Jó hosszút, kétezer-ötvenegy szó, szerintem egész szép arány az előző nyomi, kis ötszáz szavas valamimhez képest. Fejlődöm, hála Merlinnek. Nem poén mindig az utolsónak lenni, ám mostanában a mindig az vagyok, csak mert mióta Lucius volt kedves megfenyegetni két ház igyekszik keresztbe tenni, de az egyik olyan beszari, hogy azt mondják, véletlen. Na persze, én meg hipogriff vagyok, naná...

Gondolataim szépen lassan visszataláltak a mellettem ülő lányhoz. Rámosolyogtam, mikor Mattamnek szólított, na jég, egy normális valaki, de ritka mostanság. Megölelt, mire visszaöleltem. Megjegyzésére felnevettem.
-Na igen. Ma este egy percet se aludtam, egy hónapja meg csak fél éjszaka, szóval igen, elég hulla vagyok.
Vigyorodtam el, majd elkezdtem a táskámban kotorászni, míg meg nem találta amit kerestem. Kivettem egy dobozt, felé nyújtottam.
-Kérsz csokibékát?
Kérdeztem mosolyogva.

Ekkor befordultak a sarkon a mardekárosok, de ezek lányok voltak, csak néhány megvetőbb pillantásra méltattak. Ez a legjobb eset. Mikor eltűntek újra Becka felé fordultam.
-Nem félsz, hogy mardekárosok célpontjává válsz? Malfoy újabb életcélja az életem, tönkretétele, talán levon tőletek pár pontot, olyan miért ne alapon, vagy rosszabb.
Húztam el a számat szemet forgatva. ja, ez képes rá.

Amos Matthias Diggory & Rebecka Essie Shin



Csak bámultam rá, ahogy ott térdelt és kereste a füzetét. Szegény, nem kellemes ha az emberre mardekárosok támadnak. Már én is átéltem párszor, de én mint tűzről pattant gyerek, a gyengélkedőbe átkoztam őket igaz, hogy a griffendéltől is jó sok pontot vont le a mardekár házvezető tanára, de ez akkor nem számított nekem. Lumphsluck profeszor így is, úgy is csíp engem, nem volt az olyan sok pont és azokat az óráján simán vissza is szereztem.

Hirtelen csak a karjait éreztem, ami a derekamat fogta körül és csak a vállát láttam. Automatikusan öleltem vissza és hajtottam a vállam a fejére. Belélegeztem az illatát, olyan friss illata volt. Kissé a tengerpartot és a napfényt meg a hideg levegő érzését keltette bennem. Kellemes volt. Szorosan öleltem és egy pár tized másodperccel később engedtem el, mint ő engem. Kissé pirulva húzódtam el, ami meg is látszott az arcomon. Hogyne látszott volna meg? Hiszen az arcom hófehér színű. Kénytelen voltam elfordulni, hogy ne lássa a pírt az arcomon, bár lehet, hogy látta…

-A mardekárosok szemét alakok, rá se ránts, velem is szoktak szívózni!- Mosolyogtam rá bátorítóan. Olyan elveszettnek tűnt avval a szomorú mosolyával, hogy a szívem összefacsarodott, így a kezéhez akartam nyúlni, hogy megszorítsam, de félúton visszahúztam, mert ezt azért talán mégsem kéne, lehet hogy rossz néven venné, és az is lehet, hogy barátnője van az meg ki is átkozna a Földről, el az űrtérbe… Az elején a mondandójának még mosolyogtam de a végére csak komolyan bámultam rá.

-Szia Mattam..- Öleltem át egy pillanatra, de szinte rögtön el is engedtem. -Én Rebecka Essie Shin vagyok, barátoknak csak Becka vagy Becky, esetleg Ess és van aki Shincinek hív!- Mosolyodtam el. Igen vannak ilyen hmm.. kissé elmebetegek, de bírom őket, kreatívak.. –Az ellenségeim meg mindig máshogy szólítanak!- Vontam vállat. -Fáradt vagy!- Jelentettem ki. És kezdtem a lábam lóbálni, kicsit gyerekes de jó szórakozás.

Rebecka Essie Shin& Amos Matthias Diggory

Őszintén kezdtem kétségbeesni. Abban volt a házim, amivel egész éjjel foglalkoztam, az nem lehet, hogy elveszett, az képtelenség és...rettenetesen szemét dolog. De lehet, hogy csak azért borulok ki ennyire, mert egy percet sem aludtam egész este, csak azt a vackot írtam. Hova tűnt, ugye nem vitte el az egyik szemétláda? Akkor viszont elég nagy pontszámot fogok levonni tőlük, és igen, én megtehetem. És meg is teszem, végre nem leszek rendes fiú és megfosztom őket mondjuk...ötven kerek ponttól. Na, az már szép érvágás.

Ekkor valaki megszólított a hátam mögül. Meg is ijedtem, nem is kicsit. Ám mikor megláttam nála a füzetemet és azt is, hogy griffendéles teljesen elragadtattam magam és hirtelen megöleltem.
-Igen! Igen, igen igen, igen! Megmentetted az életemet. Bocs, hogy így rád támadtam, de ezzel dolgoztam egész éjszaka, a mardekárosok meg szétszedték a táskámat.
Mosolyogtam rá szomorúan, majd előhúztam a pálcámat és szakadt kellékemre mutattam vele. Kimondtam a bűbájt, mire a szakadás szépen visszavarrta magát.

Sóhajtva rogytam le a lány mellé, szám elé tettem a kezem és ásítottam egy nagyot. A bőröm is fájt a fáradtságtól. Már egy hónapja nem aludtam rendesen. Kicsit meg gyűrkésztem a fejemet, csak hogy magamhoz térjek, majd leesett, mit felejtettem el.
-Jaj, bocs, teljesen elfelejtettem bemutatkozni! Amos Matthias Diggory. A barátaimnak csak Mattam. Elég hülye becenév, de a többinél jobb. A mardekárosoknak, meg a mardekár fanoknak inkább úgy mutatkoznék be, hogy a Mágusvilág szégyene, aki meg húzni akar, annak meg az Árva fiú, így ismernek inkább. Döntsd el te, hova szeretnél tartozni. Amúgy meg hetedikes vagyok, diák prefektus.


Tájékoztatom szomorú mosollyal, majd megigazítom taláromat, csak mert a kereséstől teljesen megcsavarodott rajtam. Beletúrok a hajamba, csak hogy ne aludjak el végleg.

Amos Matthias Diggory & Rebecka Essie Shin

Unottan sétáltam végig a folyosókon. Csönd volt. Néma csönd, szinte mindenki órán ült. Én azon szerencsések közé sorolhatom magam akiknek most nincs órájuk. Hála Merlinnek most nem kellett tanulnom, amúgy sem szoktam valami nagyon sokat, nem lehet rám fogni, hogy sűrűn tanulok.. Körbenéztem a folyosón, de senki nem volt ott, csak a portrék pusmogását és a termekből kiszűrődő halvány zajokat halottam. Talárom levettem magamról útközben, így jól látszott a halványsárga egyberészes ruhám. Hozzá egy magassarkú fekete cipőt viseltem, hajamat pedig szabadon hagytam. ’Remélem erre jön egy mardekáros és szét átkozhatom~ Jelent meg egy nagy mosoly az arcomon. Milyen szép is lenne, ha szembe jönnének velem. Még jobb ha többen vannak, legalább többet irtok ki egyszerre. Milyen szép is lenne ha a gyengélkedőn kötnének ki.

Már a nagyteremnél jártam, amikor egy csapat mardekáros vonult ki onnan, le a klubhelyiségük felé egy elégedett mosollyal az arcukon. Ennek baj szaga van. Beléptem a nagyterembe és megpillantottam valakit. Nem tudtam, hogy ki a földön mászkált, biztos valamit keresett. Körbepillantottam és megláttam egy füzetet. Próbáltam nesztelenül odamenni a füzethez ami többé kevésbé sikerült is. Lehajolta a füzetért és belepillantottam. Nem tehetek róla, de a kíváncsiság nagy úr, nem tehetek ellene.. Sötét varázslatok kivédésére a füzete, onnan vannak benne jegyzetek. Azért én se vagyok olyan, nem olvastam el mindent csak az egyik oldalt olvastam el, majd be is csuktam.

–Ezt keresed? – Léptem mellé és raktam az asztalra és mellé ültem. Kissé furcsának találtam, hogy nem használta a varázserejét, bár nekem sem mindig jut az eszembe. Fejemet a kezemre támasztottam úgy néztem rá. Szemem végig követte a feltápászkodását és amikor ránéztem egy szép mosolyt villantottam rá. Jó fejnek tűnik és még jól is néz ki..

Rebecka Essie Shin& Amos Matthias Diggory

Az előcsarnokban sétálgattam órák után és Malfoy szavain merengtem. Árva fiú. Így hívott, és olyanokat vágott a fejemhez, hogy komolyan helyette is elsüllyedtem. Most meg a fél iskola tudja, hogy megfenyegetett és én vagyok az Árva fiú. Nagyon jó nekem, úgy érzem, mintha mindenki engem bámulna, rajtam röhögne. Az előcsarnokban voltam, órák voltak, de nekem most lyukas, tehát azt csinálok, amit akarok. Ha lehet, a többiektől távol.

Leültem egy padra, csak gondolkodni akartam, egyedül lenni. Még hogy nekem nincs jövőm. Én, a mágusvilág szégyene. Ezek zsongtak a fejemben s bántottak, fájtak, rettenetesen éreztem magam miattuk. Beletúrtam hajamba, térdemre könyököltem, arcom kezembe rejtettem. Tényleg ez lennék? Kevesebb, mint ő, csak mert árva vagyok? Lehet, hogy igaza van és én vagyok a szemét. Lehet, nincs is itt semmi keresnivalóm. Felsóhajtottam. Rettenetesen hülyének érzem magas. És rettenetesen magányosnak.

Hirtelen megjelentek Mardekárosok. Persze, hogy belém kötöttek, sőt, szétszakították a táskámat, a tartalma a földön kötött ki, majd röhögve elmentek. Négykézlábra álltam, elkezdtem összekaparni a maradványokat. Végül csak a sötét varázslatok kivédése füzetemet nem találtam így azt kezdtem hajkúrászni nagy erőkkel a földön.

...