Tiltott Rengeteg

Narcissa Druella Black & Lucius Abraxas Malfoy


Kissé meglóbáltam a lábamat, mert kezdtem átfázni. Mégis hűvös itt kint a levegő, főleg ha az ember nem mozog csak egyhelyben ül. Már az ujjaim is kezdtek elgémberedni, ezért kicsit mozgatnom kelett a pálcámat, így a fénypont is mozgott a végén. Remélem nem valami feltünő, így se bírnak a tanárok. Mondjuk én se bírom őket, csak egy-kettő amelyik jó fej, a többi sárvérűimádó kis nyápic, aki még tanítani se tud, csak itt van a semmiért.. Hirtelen lépteket halottam ami mellé nem sokára egy hang is érkezett. Lenéztem rá, így a fény pont rávetült. Most is olyan szép volt mint mindig, csak most sokkal jobban hasonlított egy igazi porcelánbabára. Haján megcsillant a fény így még szőkébbnek látszott, szemébe is fény csillogott. Külsője most is olyan makulátlan volt mint általában. Szavaira elmosolyodtam és leugrottam a fáról.

-Persze, hogy lejövök! Hozzád bárhonnan, hiszen tudod, hogy te vagy az első!- Villantottam rá egy eszméletlen mosolyt, kezeimet pedig a dereka köré fontam és az ajkaihoz hajoltam. A pálcám szinte hangtalanul landolt az avarban, de evvel nem törődtem, majd felveszem, úgyis világít. Azért kicsit távolabb dobtam tőlünk, hogy nehogy valamelyikünk rálépjen és ketté törjön. Annak nagyon nem örülnék..

-Hmm.. nagyon jól nézel ki- Súgtam neki rekedt hangon, míg egy kicsit távolabb toltam magamtól, hogy végigtudjak rajta nézni. Mikor ezt megtettem újra közelebb húztam magamhoz és az ajkaihoz hajoltam és óvatosan érintettem meg az enyémekkel.
-Egésznap nem láttalak, hiányoztál!- Csókoltam meg rendesen. Finoman ízlelgettem az ajkait, és végig simítottam a hátán. Kár, hogy bunda van rajta, így nem érezhetem annyira a testét, csak a vastag kabátján keresztül. Hosszú percek múlva szakadtunk el egymás ajkától, mire megszólalt. Olyan volt mint egy tanár, teljesen úgy viselkedett.
-Ha a tanárnő fog megbüntetni, akkor ennél tilosabban is járhatok!- Mosolyogtam rá egy pajkos ám de igen szemtelen mosollyal. Szeretem az ilyen kis közjátékokat, mindketten jól színészkedünk, nem volt ezzel gond. Színészi pályára is lépnék, ha nem tartanám egy hozzám méltatlan munkának. Persze csodálom azokat akik ezt a szakmát választották, de én nem tudnám magam arra rávenni, hogy álljak be egy ilyen társaságba.. Az teljesen nem én lennék..

A hogy szemem Cissara fordítottam, eszembe jutott anyám levele és az abban leírt kérése vagy inkább kikötése. Most fogom megemlíteni az én drágámnak a dolgot, hogy legyen ideje átgondolni ezt a dolgot.
Cissa, angyalom! Gyere el hozzánk a nyárra és légy a párom a bálunkon.. kérlek! A szokásos nyári bál lesz, tudod az álarcos. Anyám újra megszervezi és minden előkelőség ott lesz. Lestrangeék is!- Pillantottam kérlelően a szemébe. Persze az még nem mondta el, hogy nyáron lesz az eljegyzésünk is, de azt is meg fogom említeni ezen beszélgetés alatt, csak avval egy csöppet még várok, hogy ezt meg tudja emészteni. Nagyon remélem, hogy a válasza a kérdésemre igen lesz és nem egy nem. Mert azt nem tudom, hogy hogyan fogom anyámnak beadni, de biztos ki tudok arra az esetre is találni valamit..



Szavak száma: 492 (szörnyen gyenge bocsi :S)

Lucius Abraxas Malfoy & Narcissa Druella Black



Egész nap nem láttam Luciust.
Nos, ez részben annak volt köszönhető, hogy egész nap a gyengélkedőn feküdtem. Azt nem tudom miként kerültem oda, csak mikor felébredtem már ott voltam. Angelina volt mellettem, és ő magyarázta el, hogy rosszul lettem reggelinél, és fel kellett kísérni, majd itt szépen adtak nekem valami altatót, és aludtam egész nap. Na, most, hogy volt-e bent nálam Luc azt nem tudom de szerintem nem is tudja, hogy ott voltam. Vagyis, biztos tudja. Na, a lényeg, hogy Madam Pompfrey azt mondta, hogy ma nem mehetek be órára, csak órák után mehetek le a klubhelyiségbe, és addig meg bent maradok. Alapból utálom a gyengélkedőt, mert büdös koszos, és akkor még a gyógyító is egy hárpia, de sikeresen kibírtam, és így jutalomként már utolsó óra előtt kijöhettem.

Úgy hogy egész álló nap egyedül voltam, senkivel nem tudtam egy értelmes szót váltani, már kezdtem megrémülni, hogy esetleg valami kis kezdetleges skizofrénia fog nálam fellépni, de aztán szerencsére Angelina meglátogatott órák után, és elbeszélgettük az időt, szó szerint. Röpke három órát beszélgettünk mindenről, és mire észbe kaptam, már este volt. Miután Angelina elment, arra jutottam, hogy milyen jó lenne sétálni egyet, és kiszellőztetni a fejem. Úgyis elegem van már Bella leveleiből. Folyamatosan azzal jön, hogy mikor letettem a vizsgákat, végre hivatalossá tehetjük Luciusszal a szerelmünket, és hogy majd milyen jó lesz, ha már nem a nyakukon fogok élni. Mert én aztán olyan rengeteget vagyok otthon. Meg egyébkánt is milyen dolog hogy én a fejükre vagyok nőve. Köszönöm szépen Bella, én is szeretlek. Na, ott tartottam, hogy felnyaláboltam magam és felkapva egy meleg kabátot meg csizmát a Tiltott Rengeteg felé indultam.

Hogy miért pont oda? Nos, ez egyszerű. Prefektus vagyok, így engem nehezebben büntetnek meg, minden tanár imád, a többiek meg nem mernek beköpni, a negyedik és egyben leglényegesebb pont, hogy Lucius nagyon sokszor van ott, és ott mindig utol tudom érni egy fárasztó nap után. Tíz percbe telt mire kiértem, és egy aprócska fénypont pont akkor lépett be az erdőbe. Elmosolyodtam, és követni kezdtem, majd mikor beértem, egy méterrel a fa előtt megálltam, és felpillantottam. Pont, ahogy sejtettem, Lucius.
-Lejössz üdvözölni az angyalod? – Elmosolyodtam, és megvártam, míg leugrik, majd kezeimet nyaka köré kulcsolva néztem rá. Nem szerettem az érzelem kimutatást ha közönség is van, így olyankor többnyire csak a kezét fogom meg, vagy engedem hogy átkaroljon, ám mikor kettesben vagyunk, akkor az teljesen más helyzet. Mint most is. Röviden megcsókolom, majd elmosolyodom és belecsípek a fülébe. – Nem tudja, kedves fiatalúr, hogy tilos az erdőben sétálgatni, vagy a fa ágain ücsörögni?



Szavak: 419
Ruha: ez
Megjegyzés: vééégre <3

Narcissa Druella Black & Lucius Abraxas Malfoy


A nap ma borzalmasan átlagosan telt. Az órákon szinte semmi ujjat nem tudtak mondani, így szinte az egészet végig untam, főleg a sötét varázslatok kivédését. Azt egyenesen gyűlölöm. Talán ha levennék a végéről a kivédése szót, akkor szeretném, de így ..Nekem nem kell védenem magamat tőlük, hiszen én is azokat fogom egyszer használni. Valamikor a közel vagy távoli jövőben. Hisz nyílt titok, hogy a legtöbb mardekáros Lord Voldemort eszméit vallja.

Mikor vége lett az utolsó órámnak is a klubhelyiségbe mentem, nem voltam éhes. Mostanában nem szoktam az lenni, csak vacsorára járok le a nagyterembe, de ott is csak inkább bámulom az ételt mintsem megenném. Nem szeretem az itteni ételt, főleg a csirkét nem ami tiszta száraz és egy liter töklevet kell utána inni. Bent a klubhelyiségbe szinte alig volt valaki. A legtöbben a nagyteremben fogyasztották el az ebédjüket, mások pedig valahol máshol voltak, de nem is nagyon izgatott. Felszaladtam a hálóterembe és levágtam magam az ágyra. Este levelet kaptam a szüleimtől. Bált fognak tartani a nyáron amit már most elterveztek és a készületek is elindultak a kúriában. Anyám kikötése volt, hogy én vegyem a ruhát Cissynek. És, hogy mindenképp hívjam meg nyárra is. Persze evvel semmi gond mert ki mást hívnék el a bálra és hozzánk nyárra ha nem Cissyt? Őt szeretem, de nem tudom, hogy kibírnánk-e anyám célozgatásait a házasságunkkal kapcsolatban. Hiába a saját anyám de már engem is idegesít az örökös célozgatása meg, hogy mást se hallok csak, hogy házasság így házasság úgy. Még jó, hogyha meglesz az esküvő saját házban fogunk élni, nem kell eltűrnöm majd az örökös kioktatásait.

Rápillantottam a faliórára. Jó sokáig elmélkedtem itt magamban, több mint három órán keresztül. Ideje elindulnom, végül is a Tiltott Rengeteghez készültem, csak kicsit elszaladt az idő..


Frissen és üdén léptem ki a nagy tölgyfa ajtón. Túl voltam már egy zuhanyzáson és egyéb apró teendőkön. Teljesen feltöltve léptem ki a szabad levegőre, ami kissé hűs volt bár számomra egészen kellemes. Óvatosan lépkedtem távolabb az iskolától, egy kis szabályszegés senkinek sem árt, és az is lehet, hogy útközben én magam is találok egy két olyan személyt aki ugyanúgy mint én, jódolognak tartja az éjszakai kóborlást. Talán ha nem kívánatos személy még pontot is vonhatok le tőle..

Ahogy az iskolától távolodtam, a fény is úgy távolodott tőlem és már rendesen sötét volt. Kénytelen voltam előhúzni a pálcámat, hogy használjam is. -Lumos!- Suttogtam el a varázsigét, mire a pálcám végén egy kis fényforrás kezdett világítani. Nem akartam ezt, mert így bárki kiszúrhat aki kinéz valamelyik folyosó valamelyik ablakán, és így akik kint vannak azok is menekülni tudnak. Viszont inkább választom a büntetőmunkát, minthogy a lábam vagy a kezem törjem egy kiálló gyökérben például. Utálom a sérüléseket és az itteni gyógyító sem a szívem csücske ahogy én se vagyok az ő kedvence. Teljesen Dumbledore embere, csak a griffendélesekért van oda, mindenki mást utál.

Lassan értem el a célom, a Tiltott Rengeteg széllét. Körülnéztem de közel se, sőt még távol se láttam embert. Ez valamelyest megnyugtatott. Hátranéztem és beléptem az erdőbe. Nem is tudom, hogy mi vezetett ide, talán mert nem lehetne ide jönni, de én az évek során annyiszor voltam itt, hogy két kezemen nem tudnám megszámolni. Nem szoktam bemenni teljesen az erdőbe csak az első pár fáig megyek, és onnan nézek ki az udvarra. Pont jól kilátni, és pont mindent látni. Megkerestem a szokásos „pihenőhelyem” ami egy tölgyfa volt és fölléptem az egyik ágára. Nagyon alacsonyan volt és nem akartam a földre ülni, tehát itt foglaltam helyet és csak néztem a Roxfortot, nem gondolva perpillanat semmire.

Szavak száma: 558

...