.:Előtér:.

-Au, ez fájt. Összetöri a szívem. -egyre jobban élveztem a dacolását. Komolyan felkeltette a fantáziám mi rejtőzik a mindig ártatlan tanárnő álarca alatt. Talán egyszer megadom neki az esélyt hogy megmutassa a valódi énjét, a ragadozó, bosszúálló énjét ami benne lappang és kényszerből elnyomva szunnyad. Kár érte. Édes pszichopata lehetne.... De neki ellentétben velem, sok veszítenivalója van s emiatt bújik a szánalmas emberek világába. -Tökéletes helyen vannak, kedvesem. -nincs apelláta, bizony a kezeim maradnak az ő kacsóin. -Ha sokat hisztizik máshová is tehetem őket.... -tettem még hozzá egy sejtelmes mosollyal. Akkor mit szólna ha mondjuk a fenekébe markolnék? Na majd a későbbiekben kipróbálom azok után milyen gyilkos pillantásokat fog felém lövellni. Ha alkalma lenne, támadna. Édes kis vadmacska. Kár hogy előbb törném ki a nyakát, mintsem a közelembe jusson.
- Tudja mit? Sétáljunk egyet. Abból ahogy az órát nézte, biztosra veszem hogy hamarosan úgyis leváltanák. -itt sem lesz apelláta. Változtatva az eddigi pozíciómon, a bal oldalához léptem s karját lazán átfűztem az enyémen. Készen a sétára. -Beszélgessünk a családjáról Katherine. -tudtam hogy nyert ügyem van ha belekeverem a hőn féltett családját. Akaratom segítségével tökéletesen uraltam az elinduló lépéseit. Csak arra mozdul, amerre én szeretném. A lehető legcsendesebb és elhagyatottabb hely kell most ide. Nem akarok felesleges szem és fültanúkat.


//kezd majd valahol Cicuska //

Leonardo La'Morte írta:

-Ismerkedni, bájologni.... -válaszoltam teljes nyugalommal a hangomban, mintha tényleg így is gondolnám. -Felkeltette az érdeklődésem, Katherine. -zavar-e a tudat hogy nem épp hazai pályán mozgok? Hát egyáltalán nem. Hidegvérrel végzek akár egy csapatnyi diákkal is ha megzavarnak. Nem vagyok szívbajos. Remekül boldogulok minden helyzetben. Az erő és gyorsaság mellettem áll s ezt vegyítve az önbizalmammal...nos, így már érthető miért vagyok ilyen nyugodt? Az esetleges lebukás pedig nem fenyeget, mert ha kiderül mi vagyok, Katherine velem együtt bukik el.
-Kár. Ez esetben kénytelen leszek tenni ellene. - a kecses kacsóját -amit még mindig fogtam- a mellkasomra helyeztem, majd megfogtam a másik kezét is. -Miért fél annyira a közelségtől? Mmm? Nem harapok és nem is fogok a közeljövőben sem.

Egyetlen szavát sem hittem el,amelyek elhagyták az ajkait. Akar valamit, és ezek szerint csak úgy tudja megszerezni ha a bizalmamba férkőzik. De még is mi lehet az? Nincs olyan értékem amelyet így tudna megszerezni, tekintve hogy mindössze egy mozdulatba telne neki, hogy eltörje a nyakamat és akkor megspórolná magának ezt a bájolgást, nekem pedig az idegeskedést.
- Bár keltette volna fel más. - válaszoltam azonnal faarccal a szemeibe pillantva. Elhatároztam, hogy akármit is akar tőlem, nem fogom könnyen adni, ha pedig megöl, akkor megöl. Bár tény és való, hogy Cissynek egyedül talán Dumbledore tudná elmagyarázni a helyzetet, úgy vélem az öreg megtenné. Amikor karomat a mellkasára emelte, összeráncoltam a szemöldökömet.
- Legyen szíves és vegye le rólam a kezeit. És csak hogy tudja egyetlen szavát sem hiszem el. - közöltem összepréselt ajkakkal. Komolyan kedvem lett volna ott helybe eltörni a kezeit még akkor is hogyha tudtam a sajátom törne el, mielőtt csak megpróbálkozhatnák ellene.

-Ismerkedni, bájologni.... -válaszoltam teljes nyugalommal a hangomban, mintha tényleg így is gondolnám. -Felkeltette az érdeklődésem, Katherine. -zavar-e a tudat hogy nem épp hazai pályán mozgok? Hát egyáltalán nem. Hidegvérrel végzek akár egy csapatnyi diákkal is ha megzavarnak. Nem vagyok szívbajos. Remekül boldogulok minden helyzetben. Az erő és gyorsaság mellettem áll s ezt vegyítve az önbizalmammal...nos, így már érthető miért vagyok ilyen nyugodt? Az esetleges lebukás pedig nem fenyeget, mert ha kiderül mi vagyok, Katherine velem együtt bukik el.
-Kár. Ez esetben kénytelen leszek tenni ellene. - a kecses kacsóját -amit még mindig fogtam- a mellkasomra helyeztem, majd megfogtam a másik kezét is. -Miért fél annyira a közelségtől? Mmm? Nem harapok és nem is fogok a közeljövőben sem.

Leonardo La'Morte írta:

-Ez elég válasz a kérdésére? -végre teljesen ura vagyok a helyzetnek. És neki is. -Megengedem hogy mozgassa a száját, de hamar el tudom hallgattatni, ezt jobb ha megjegyzi. -az egész testét uralom, csak akkor cselekszik ha azt én akarom. Továbbra is a karján tartottam a kezem, higgye csak azt, hogy csupán az érintésem által tudom mozgásképtelenné tenni. -Így már jobb. Külső szemlélődő nem tudná megmondani mi zajlik közöttünk és maradjon is így. -lehetővé tettem, hogy ne csak az ajkait tudja mozgatni, hanem azt a csinos kis buksiját is. Egyelőre nem támadtam le mással, csupán léptem előre még egy lépést, ezáltal pedig még közelebb kerültem hozzá.

Az isten verje meg ezt az alakot! Menjen vissza oda ahol eddig volt legyen az föld vagy koporsó és ne zaklasson engem, sem az iskolát.
- Mit akar itt? Mit akar tőlem? - kérdeztem amikor megengedte hogy legalább beszéljek ez remek. Komolyan fantasztikus egy seregnyi diák előtt képes ilyesmire, ennek az alaknak egyáltalán nincs veszélyérzete?! Mert ha a diákok nem is de a hamarosan megérkező kollégák egyértelműen tudni fogják, hogy valami nem stimmel. Nincs miért aggódnom, mindenki tudja hogy túlságosan is hűvös vagyok ahhoz, hogy valakit ennyire közel engedjek. Tekintetem a nagyterem fölötti órára siklott. Még nagyjából 10 perc van, mielőtt megjön Minerva hogy leváltson.
- Én ebben nem lennék biztos. - mosolyogtam rá gúnyosan. Eszem ágában sincs kitenni a diákokat annak, hogy ez az alak a közelükben legyen, elvégre még Cissy is odabent lehet. Már csak az a botrány hiányozna,

-Ez elég válasz a kérdésére? -végre teljesen ura vagyok a helyzetnek. És neki is. -Megengedem hogy mozgassa a száját, de hamar el tudom hallgattatni, ezt jobb ha megjegyzi. -az egész testét uralom, csak akkor cselekszik ha azt én akarom. Továbbra is a karján tartottam a kezem, higgye csak azt, hogy csupán az érintésem által tudom mozgásképtelenné tenni. -Így már jobb. Külső szemlélődő nem tudná megmondani mi zajlik közöttünk és maradjon is így. -lehetővé tettem, hogy ne csak az ajkait tudja mozgatni, hanem azt a csinos kis buksiját is. Egyelőre nem támadtam le mással, csupán léptem előre még egy lépést, ezáltal pedig még közelebb kerültem hozzá.

Leonardo La'Morte írta:

-Vén létemre, ugye? -nem véletlenül jegyezte meg amit megjegyzett. Ha tudná pontosan hány éves vagyok... -Öreg diák nem vén diák, tartja a mondás kedvesem. Kölyökkorom óta részt veszek ilyesfajta összejöveteleken. - Ja persze, a ház szabályai nem teszik lehetővé a házon kívüli kísérőket. Ezt mindig is butaságnak tartottam, de most legalább nem okoz plusz energiapocsékolást s ezzel egy élet ideiglenesen megmenekült.
-Ne akarjon magamra hagyni. -éreztem hogy készül valamire, mert a diákhad elvonulóban volt. Nem is hagyok neki lehetőséget az elszökésre, pont amikor kettesben maradhatnánk.... Újfent a tekintetét kerestem s mikor az utolsó diák is elhagyta a helységet egyetlen pillanat alatt ragadtam meg a karját. -Nem megy sehová. -a kijelentésem nem hiába volt tele magabiztossággal, ugyanis azáltal hogy karon ragadtam megparancsoltam a testének a mozdulatlanságot. Csak akkor fog mozogni ha én is akarom.

Bájos mosolyt csalt az arcomra a szavainak értelme. Ezek szerint nála felesleges a köntörfalazás, akkor hát ő miért így csinálja amit csinál. Követ, megpróbál kedves lenni, és amikor az nem megy akkor majd jön az erőszak, de nem adom magam olcsón. ne hogy azt higgye hogy mert erősebb nála, attól még harc nélkül fogom hagyni, hogy ezúttal véglegesen a sírba tegyen.
- Miért kéne önnel maradnom? - tettem fel a kérdést, de alig hogy a szavak elhagyták a számat éreztem, hogy a testem mozdulatlanságba dermed. Szemeim az övéihez tapadtak s képtelen voltam egyetlen tagomat is akár megmozdítani. ~Mit művelt velem? Pont itt, ahol bármi bármikor felbukkanhat? Az isten szerelmére, addig kellett volna elfutnom a folyosóra amíg még megvolt rá a lehetőségem!~

-Vén létemre, ugye? -nem véletlenül jegyezte meg amit megjegyzett. Ha tudná pontosan hány éves vagyok... -Öreg diák nem vén diák, tartja a mondás kedvesem. Kölyökkorom óta részt veszek ilyesfajta összejöveteleken. - Ja persze, a ház szabályai nem teszik lehetővé a házon kívüli kísérőket. Ezt mindig is butaságnak tartottam, de most legalább nem okoz plusz energiapocsékolást s ezzel egy élet ideiglenesen megmenekült.
-Ne akarjon magamra hagyni. -éreztem hogy készül valamire, mert a diákhad elvonulóban volt. Nem is hagyok neki lehetőséget az elszökésre, pont amikor kettesben maradhatnánk.... Újfent a tekintetét kerestem s mikor az utolsó diák is elhagyta a helységet egyetlen pillanat alatt ragadtam meg a karját. -Nem megy sehová. -a kijelentésem nem hiába volt tele magabiztossággal, ugyanis azáltal hogy karon ragadtam megparancsoltam a testének a mozdulatlanságot. Csak akkor fog mozogni ha én is akarom.

Leonardo La'Morte írta:

A maszkon keresztül a szemei igazán magával ragadóak voltak. Nem is szakadtam el tőle a tekintetemmel s a helyzet kifejezetten tetszett. Meglepődött a felbukkanásomat illetően, ez pedig roppantmód szórakoztatott. -Nem hagyhattam ki a város fiatalságának legjobban várt eseményét. -válaszoltam somolyogva. Nyilván kíváncsi hogy kerültem ide. De ezt az apró titkot nem fontos megosztanom vele. - Mondja Katherine, van kísérője? ~hátha kitörhetem a nyakát~ -tettem hozzá gondolatban.

- Nem gondoltam volna, hogy kedveli az ilyesmit. - jegyezte meg, és nagoyn vigyáznom kellett, hogy féken tartsam a nyelvemet. Érdekesen vette ki volna magát ha a képébe mondom, hogy talán már kissé túlkoros az ilyen jelmezesdihez... garantáltam kellemetlen lett volna a végkifejlete az eseménynek.
- Nincs, ide mindenki egyedül érkezik és a maszkok éjfélkor hullanak le. - közöltem vele a báj szabályait, majd amikor eltűnt a csoport diák a nagyterem ajtaja előtt, végigfutott az agyamon a menekülés lehetősége és már azt is tudtam hogyan fogom csinálni. De egyenlőre maradtam a helyemen és vártam a válaszát.

A maszkon keresztül a szemei igazán magával ragadóak voltak. Nem is szakadtam el tőle a tekintetemmel s a helyzet kifejezetten tetszett. Meglepődött a felbukkanásomat illetően, ez pedig roppantmód szórakoztatott. -Nem hagyhattam ki a város fiatalságának legjobban várt eseményét. -válaszoltam somolyogva. Nyilván kíváncsi hogy kerültem ide. De ezt az apró titkot nem fontos megosztanom vele. - Mondja Katherine, van kísérője? ~hátha kitörhetem a nyakát~ -tettem hozzá gondolatban.

Haloványan érzékeltem, hogy a zöld ruhás leányzó könnyed törölgetve távozik. Inkább nem mentem be és vontam kérdőre a fiúkat hogy mi történt, egyébként is az ő dolguk, nem fogok beleszólni. A következő pillanatban azonban megfizettem a nyugalmam és a gondolataim elkalandozása végett, mert meg pillantott a bejáratnál Leonradót. Igaz ugyan álarc volt rajta, de a jelenlétét nem tudta eltitkolni előlem. A csapat diák akik elvonultak mellettünk, mindössze két maszkos alakot látták... fogalmuk sem volt a valóságról. Próbáltam leplezni idegességemet, de tudtam ő érzi, én pedig érzem, hogy akármit is akar tőlem kezd fogyni a türelme.
- Jó estét. Mi járatban erre? - tettem fel egyszerűen a kérdést mereven egyenes derékkal a maszkjainkon keresztül egyenesen a szemeibe nézve. Nem lenne szabad itt lennie, azt hittem legalább az iskolában biztonságban vagyok. hát hiú ábránd volt csupán?

Nem hagyhattam ki az alkalmat hogy megjelenjek a bálon, amitől mindenki be van zsongva. A fiatal lányok áradozva kürtölték tele egész Roxmortot, tehát mindenáron meghívót kellett szerezzek. Jelentős pénzösszegekkel támogattam az iskolát, nem volt kérdéses a megjelenésem. Álarc mögé bújva indultam hát s léptem az iskola falai közé, bár a kapuknál csaknem megizzadtam....
Utam az előtérbe vezetett, ahol belépésem pillanatában megláttam az én kedvenc ismeretlen ismerősöm, alias Katherine kisasszonyt. Az ablakpárkánynak dőlve figyelt s megjelenésem láttán ismét megfagyott benne a vér. Kár hogy megérezzük egymás jelenlétét, így a maszkjaink nem sokat érnek.

Pislogni sem volt ideje, egy csapat nevető diák vonult keresztül a termen s ez éppenséggel kapóra jött, mert előttük nyugodtnak kellett mutatkoznia. Biztosra vettem, hogy a jelenlétük alatt nem fog elrohanni, sem más butaságot tenni amivel húzhatja a türelmem. Átszelve a termet egyenesen elé sétáltam -Kath kedves, igazán gyönyörű ma éjjel -mosolyogtam teljes nyugodtsággal.

Luna Moon írta:

* Elővette a pálcáját és rendebe szedte a hajamat. *
- Á, köszönöm. * megtapogattam a fejemet és a hajam tökéletesen állt. *
- Igen csatlakoznék. * mondtam. * További jó estét. * köszöntem el tőle és beléptem a Nagyterem ajtaján. *

- Szívesen. - biccentettem neki, s közben diszkréten az ablakpárkánynak dőltem. És még csak most kezdődött az este, a mai fiatalság mindig rohan nehogy lemaradjon valamiről és sajnálatos módon így sétálnak el az igazán értékes dolgok mellett.*
- Kellemes mulatást. - intettem neki elvégre már hallottam a bentről kiszűrődő lány nevetését és hogy a zene már egy gyorsabb ütemre váltott, mint a keringő.*

* Elővette a pálcáját és rendebe szedte a hajamat. *
- Á, köszönöm. * megtapogattam a fejemet és a hajam tökéletesen állt. *
- Igen csatlakoznék. * mondtam. * További jó estét. * köszöntem el tőle és beléptem a Nagyterem ajtaján. *

Luna Moon írta:

" Ezt nem hiszem el, már megint elkéstem, egy darab diák nem volt kinn a terem előtt." * Zöld ruhám lebegett utánam a nagy rohanásban és tiarámat is majdnem elhagytam lefele a lépcsőn. Bentről nem halottam túl nagy zsivajt így nem maradhattam le semmiről. Kint csak egy nő állt, aki biztosan nem diák.*
- Szép estét. * köszöntem neki, hisz akár egy tanár is rejtőzhetett az álarc mögött. * Van már itt valaki? * kérdeztem tőle, hisz csak azért jöttem le, mert hogy ma este is unatkozzak ahhoz nem volt kedvem. *

*Kitekintésemet az ablakon egy újabb zöld ruhában érkező diáklány zavarta meg. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy egy kicsit siethetett, így előkaptam a pálcámat és egy intéssel kicsit rendbe szedtem a haját.*
- Neked is jó estét. Hárman vannak odabent. - mosolyogtam rá szelíden az álarcom mögül. Nem tudtam ki vagyok, ahogy én sem róla. Egyedül Siréne-t ismertem volna fel, bár őt is inkább éreztem volna, de ez most mindegy.*
- Csatlakozol hozzájuk? - érdeklődtem tőle, miközben eltettem a pálcámat a ruhám alá biztonságba*

" Ezt nem hiszem el, már megint elkéstem, egy darab diák nem volt kinn a terem előtt." * Zöld ruhám lebegett utánam a nagy rohanásban és tiarámat is majdnem elhagytam lefele a lépcsőn. Bentről nem halottam túl nagy zsivajt így nem maradhattam le semmiről. Kint csak egy nő állt, aki biztosan nem diák.*
- Szép estét. * köszöntem neki, hisz akár egy tanár is rejtőzhetett az álarc mögött. * Van már itt valaki? * kérdeztem tőle, hisz csak azért jöttem le, mert hogy ma este is unatkozzak ahhoz nem volt kedvem. *

*Némán kitekintve az ablakon a kinti tájat szemléltem, bár közben hallgattam a diákok beszélgetését. Nem láttam értelmét velük tartani a nagyterembe, elvégre hárman nem hinném, hogy galibát fognak majd okozni. Tehát ott maradtam az ablaknál és a lehető legnagyobb lelki nyugalommal szemléltem a kinti havas tájat, ahogy az beborította az egész Roxfort parkját, ahogy a környező vidéket is.*

Helyes! Nehogy már oldalba kelljen vágnom, köszönni legalább még tud.
-Igen, ez egy remek ötlet, csak utánad!
Ajánlottam fel, majd mikor láttam, hogy Sirius megint toporogni kezd rámordultam,de komolyan, nehogy már itt szórakozzon!

Most miért megint én vagyok az ork?
-Szia!
Köszöntem vonakodva, miután ő is megtette, annyira áhh....nem is akartam eljönni. Mikor közelebb jött mosolyt erőltettem az arcomra, csak hogy megússzam James figyelmeztetését.
-Jó ötlet.
Egyeztem bele, de mikor megcsapta dobhártyámat a lány hangja már tudtam, hogy ismerem valahonnan, de hogy honnan..

*Kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magamat, hogy csak úgy ott ácsorogtunk és senki más nem érkezett. Bár mondjuk az is igaz, hogy még korán van később még bőven lehetünk többen, legalább is ebben bíztam. De azért még se ácsorogjunk itt, addig. Vettem egy mély levegőt, majd elléptem az ablaktól és odasétáltam a fiúkhoz.*
- Mit szólnátok ha bemennénk a nagyterembe? - érdeklődtem tőlük kis mosollyal az arcomon, mert még is csak kellemesebb lenne ott várakozni, ráadásul most minden tele van édességgel, és ha minden igaz, minden diák ihat egy pohár pezsgőt is*

*Nem tudtam nem meghallani a fekete maszkos fiú által tett megjegyzést, de inkább csak mosolyogtam egyet a maszkom takarásában és félreálltam az egyik sarokba, hogy onnan figyeljem az eseményeket. Nem szerettem volna, hogy ha esetleg botrányba fullad az egész este. Bár mivel mindenki álarcban van talán ez elkerülhetetlen. Megnéznék egy Griffendélest, amint a maszk levételkor rájön, hogy a beszélgető társa egy mardekáros.*

Mikor oldalba vágott Sirius felnyögtem és kissé összegörnyedtem, basszus, válaszolok én anélkül is, hogy leveri a májamat!
-Nem tudom, de ne légy ork!
Szóltam neki vissza, de nem vágtam oldalba, csak hogy lássa, ezen felülemelkedek.
-Szia!
Köszöntem a zöld lánynak, majd mikor belépett egy másik annak is.
-Szép estét!
Üdvözöltem, majd eljutottam addig, hogy ő nem Lily.

Őszintén megdöbbentem, mikor a csaj köszönt. Nagy erőfeszítésembe tellett becsukni a számat, majd egy jólirányzott mozdulattal oldalba könyököltem Jamest.
-Te, a mardekárosok mióta köszönnek?Érdeklődtem halkan, hogy lehetőleg ne hallja a lány, mert azért most nem akarok kirobbantani semmilyen botrányt. Néztem, ahogy elsétál az ablakig. Piszok ismerős volt, de nem tudom, honnan.

*Valentin-napi bál. Felőlem aztán nyugodtan, ha Dumbledore jól érzi magát, akkor szervezze meg. Én, mint felügyelő tanár? Álarcban és hatalmas báli ruhában. Szintén elképzelhető, elvégre imádom azokat a régi stílusú ruhákat, amelyet még régebben a nők számára kötelező volt viselniük. Bár ma kétségtelenül problémás, még is egy ilyenben jelentem meg, halovány kékes bézs színű maszkkal az arcomon. A teremben két fiú és egy talpig zöldben virító lányt állt.*
- Kellemes estét. - köszöntem egyszerűen kedves hangon, elvégre maszk mögött vagyok. Ez is csak egy szerep amit játszanom kell, semmit több. Ahogy jobban szemügyre vettem a lányt megállapítottam, hogy nem lehet Cissy. Ő sosem göndörítené be egyenes fürtjeit.*

*Érdeklődve szemléltem a csarnok mennyezetét amelyen érdekes, bár számomra kissé ismeretlen rúnák voltak vésve. Egy némelyik jelentését értettem, de voltak közöttünk olyanok is, amiket még sosem láttam ezelőtt. Kissé összerezzentem, amikor meghallottam az ajtó nyílását, majd két fiú lépett be rajta. Az egyikükön ezüst, a másikon fekete maszk volt.*
- Sziasztok. - köszöntem oda kis mosollyal az arcomon, miközben odasétáltam az egyik ablakhoz. Kissé idegenül érintett hogy egy helyben ácsorogjak a terem közepén*

Miután kirugdostam Tapmancsot a fenébe és gondoskodtam róla, hogy a maszk is fenn legyen én is utána mentem, útközben kaptam fel a maszkomat, mely ezüst színű volt, és a fél arcomat takarta, de vízszintesen. Na, azért, hogy elhúzza a belét a bálra, én is megyek vele, ne hisztizzen már! Beléptem mellette az Előcsarnokba, ahol már volt egy Mardekáros. Na nem, ehhez én sem megyek közelebb!