Katherine Darkrose Dolgozószobája

Hosszú egy nap áll mögöttem és néhány Griffendéles bajkeverőnek remekül sikerült kihoznia a sodromból, pedig általában nyugodt és kedves vagyok, na meg persze veszélyes, de azt hiszem ők ezt ma tapasztalták. Most viszont jobb ha nekilátok kijavítani a dolgozatokat, amiket ezeknek a zseniknek a társai írtak. Mint ahogy várható természetesen Lily Evans dolgozata megint kitűnő... az a lány igazán okos és tehetséges azt meg kell hagyni, de az a Potter és a barátai?! Szegény húgom férje ha élne nyilván belehalna a szégyene hogy Sirius Black az oroszlán házat erősíti... halmozottan vicces lenne. Bárcsak láthattam volna az arcukat, amikor megtudták hova osztotta a süveg. Milyen kár, hogy mivel "halott" vagyok, minden ilyen jó buliról lemaradok.
Alig végeztem a griffendél ház tanulóinak a dolgozataival, váratlanul kopogtattak az ajtómon. Felnéztem a fali órára, amely este 8 órát mutatott, így meglepődtem, hogy keresnek. A tanárok már mind elvonultak, diák pedig nem szokott a lakrészem közelébe merészkedni, ha csak nem én rendelem ide büntető munkára, de a mai napra nem volt előjegyezve senki sem. Így egy kissé bosszúsan lépdeltem az ajtóhoz, majd tártam szélesre.
- Jó estét Miss. Black. Mit óhajt? - kérdeztem tőle kedvesen. Na igen Cissy az a típusú lány volt, akivel bármikor, bárhol szívesen elbeszélgetek, mert mind amellett, hogy csinos, nagyon okos is. Azonban valahol idefelé jövet elhagyhatta a jó modorát, mert még csak nem is köszön, s egy követ lóbálva maga előtt beront a dolgozó szobámba, mint ha csak valami felbőszült kentaur lenne. Komolyan kezdem azt hinni, hogy még is csak testvérek Bellával. Végezetül becsuktam utána az ajtót, majd odalépve az asztalhoz rápillantottam a könyvre, amelyet nyitva letett... inkább lecsapott rá, mint egy hisztis óvodás. Egy pillanat alatt keményedett meg az arcom, amit nem is próbáltam titkolni.
- Először is Cissy, tanulj meg köszönni. Egy aranyvérű mindig is sokra tartja a modort. Másodszor pedig sürgősen keresd meg mielőtt elvesztem a türelmemet. - pillantottam rá fenyegetően és éreztem, ahogy a dühöm elárasztja a szobát. Volt róla sejtésem mit érezhet most, de nem igazán érdekelt. Veszélyes dologra jött rá, és ahogy berontott ide hozzám azt sem éppen a legdiszkrétebben tette, amely nem volt ínyemre. És hiába a rokonom, ha felbőszítenek, nem felelek azért, hogy nem-e lesz két kis harapásnyom a nyakán. Ez egy életre figyelmeztetné, hogy gondolkodjon mielőtt más dolgába üti az orrát.

Megjegyzés: Nem baj Viszont vigyázz, mert Kath harap xD

Annyira éreztem. Tudtam, szinte száz százalékosan biztos voltam benne. Túl nagy a hasonlóság anyám és Darkrose professzor között, szinte kiszúrta a szemem. Muszáj voltam hát kutakodni egy kicsit, hogy mi is a helyzet, és a zárolt részlegben rábukkantam egy aranyvérű családokról szóló könyvre. És mint hogy a Rosier is az egyik legrégibb aranyvérű család benne kell lennie. Fellapoztam, és mit látok. Nagyanyámnak két lánya van, Druella Rosier és Katherine Rosier. Na, ezzel nincs semmi gond, de mellé zárójelben oda volt ám vésve, hogy Darkrose, és mellé hogy elhunyt. A szeme kistányérméretűre nőtt, és mint egy tornádó viharzottam ki a könyvtárból, magammal hozva a könyvet is.

És most itt toporgok Darkrose professzor ajtaja előtt, és fogalmam sincs mit is csinálok én itt. Most mit várok, hogy majd kiderül, hogy a nagynéném, és majd pót anyucit fog játszani? Egyáltalán hogy lehet itt, ha már meghalt? Ezer meg egy kérdés cikázik a fejemben és fogalmam sincs, hogy melyiket kéne először feltennem. Lassan felemelem a kezem és bekopogok, várva, hogy beengedjenek, majd mikor kinyílik, az ajtó felemelem a könyvet és két szót mondok csak.

-Beszélnünk kell. – Majd, mint aki jól végezte dolgát belépek a szobába és leülök az egyik székre. Leteszem az asztalra a könyvet és kinyitva rábökök. –Magyarázatot várok, de kielégítő legyen. – És íme, előjött a jól ismert Black énem.


Megjegyzés: Borzalmas, bocsánat.

...