Katherine Darkrose { SVK tanár, vámpír }

KATHERINE DARKROSE



• Becenév: Katherine, Kath, (Eredeti vezetéknevem Rosier, de megváltoztattam!)
• Faj: Vámpír
• Neme: Nő
• Kor: Kinézetre: 20 év/Valójában: 47 év
• Születési Hely/Idő: Anglia, London. 1930. Október 25.

• Átváltozásod ideje: 1945. Nyara
• Ki változtatott át: Nem emlékszem.
• Származás: Aranyvérű Boszorkány
• Család:
Apám: Stefan Rosier/Aranyvérű Varázsló/Elhunyt
Anyám: Clarissa Lightnight/Aranyvérű Boszorkány/Háztartásbeli /Elhunyt
Húgom: Druella Rosier/Aranyvérű Boszorkány/Háztartásbeli/Elhunyt
Unoka húgaim:
Bellatix Black/Aranyvérű Boszorkány/Halálfaló/19 éves
Andromeda Black/Aranyvérű Boszorkány/Auror/20év
Narcissa Black/Aranyvérű Boszorkány/18 éves
Egyéb családtag:
Cygnus Black/Aranyvérű Varázsló/Elhunyt (Sógor)
Sirius Black/Aranyvérű Varázsló/Tanuló/17 éves (Nagynénje vagyok)
Regulus Balck/Aranyvérű Varázsló/Tanuló/15 éves (Nagynénje vagyok)
Phineas Nigellus Black/meghalt/Roxfort első mardekáros igazgatója (valószínűleg a dédnagyapja)
• Háziállat: Egy korom fekete Kneazle, aki a Sissy névre hallgat
(A Kneazlekről azt kell tudni, hogy nagyon okos, önálló, és esetenként agresszív állatok, de ha megkedvelnek egy boszorkányt vagy varázslót akkor remek házi kedvenc válik belőlük. Különleges képességeik közé tartozik, hogy felismerik az alattomos, gyanús egyéneket.)

• Iskolai házad: Mardekár
• Évfolyamod: Végeztem
• Rangod: Sötétvarázslatok Kivédése Tanár
• Pálcád: Hajékony Borostyán fa, Sárkányszívizomhúg maggal.
• Személyes Tárgy: Egy Aranycikeszes karkötő amelyet még a húgom ajándékozott nekem az első közös Kviddics meccsünk alkalmából, amelyre elvittem.
• Százfűlé-főzet: Szín: Sötétlilás bordó. Ízvilág: Édeskés.

• Hobbi/kedvenc dolgai: Szabadidőmben ha lehet sétálok, olvasok, vagy sportolok. Gyakran kísérem figyelemmel húgom gyermekeit, kiváltképpen a kicsi Bellát és Cissyt. Nem vagyok mugli gyűlölő de nem is kedvelem őket túlságosan.
• Egyéb érdekesség: Van egy kis fekete rózsa alakú tetoválás a nyakszirtemen.
• Különleges Képesség: Annak ellenére, hogy vámpír vagyok, egyáltalán nem árt nekem a napsugárzás, amely nagyban megkönnyíti az életemet. Képes vagyok napfénynél közlekedni bármikor, bármiféle sérülése elszenvedése nélkül.
• Foglalkozás: Sötét varázslatok Kivédése tanár a Roxfortban.

• Kinézet:
Hosszú barna hajam van, amelyet néha hullámosan, néha tökéletesen kiegyenesítve hordok. Szemeim csokoládé barna színűek, amelyek nagyon mélyítik a tekintetemet. Általában ez az első dolog, amely megfogja a férfiakat, aztán pedig természetesen minden más is, ami én magam vagyok. Vékony, ott ahol kell kellően domborodó testalkatom igazán vonzó a férfiak számára, amelynek hála sosem unatkozom.

• Jellem:
Manipulatív, szeszélyes, önző személyiség, akinek látszatra egyáltalán nincsenek jó tulajdonságai. Mindent megszerez amit akar és ehhez nem által átgázolni másokon, nem érdekli ki az illető. Hatalma van és ezt nem is titkolja el hogy mennyire élvezi.
De van egy másik oldala, egy kedves, gondoskodó, szeretetre méltó nő, aki mindössze a családjának és a szeretteinek akar jót, nem számít mit kell ehhez tennie, vagy kit kell feláldoznia érte. Ezt az énjét azonban eddig egyedül a nővére ismerte, az ő halálával azonban ez a sírba szállt.
Képes a szeretetre, de úgy érzi az csak meggyengíti és esélyt ad az általa szeretett egyénnek, hogy megsebezze őt. Ezért nincs szüksége rá. Modora a hosszú idő változtával is néha régimódi, de tökéletesen beilleszkedett a változó világba. Igazi színésznő, mesterien képes megjátszani magát.

• Előtörténet:
1930. Október havának 25. napján születtem Clarissa Lightnight és Stefan Rosier első leány gyermekeként. Nagy öröm volt a születésem mindkettejük számára, ahogy a nagymamám is boldogan halt meg, miután láthatta az unokáját. Már nagyon öreg volt, nem is emlékszem rá igazán, csak fényképekről láttam idősebb koromban.
Édesanyám egy végletekig kedves, de igazán úri nő volt. Sok szeszélye volt, ám velem szemben mindig is kedves és szerető volt. Édesapám egy megrögzött aranyvér mániás ember volt, aki amikor csak lehetősége adódott rá, irtotta a vámpírokat is, hiszem ahogy ő mondta ugyanolyan rosszak, mint a muglik.
A családom az egyik híres aranyvérű varázslócsalád. Ebből kifolyólag természetesen engem is arisztokrata módjára neveltek fel a szüleim, ahogy régen őket az övéik. Már a születésemtől fogva belém nevelték a mugli gyűlölést és azt, hogy a varázsvilágban csak az arra méltóknak van helye. Vagy is csak a hozzánk hasonló aranyvérűeknek. Ebben a szellemben nőttem fel és mikor megkezdtem Roxforti tanulmányaimat a szüleim számára teljesen természetes volt, hogy a mardekárba házba fogok kerülni, ahogy előttem ők is. Én azonban tartottam ettől. Úgy viselkedtem, ugyan ahogy elvárták, de úgy éreztem volt bennem egy kis jó is. És az aggodalmam nem is bizonyult alaptalannak, mivel a Süveg elgondolkodott, hogy vajon tényleg a mardekár lenne-e számomra a legmegfelelőbb hely. Én azonban makacsan kötöttem az ebet a karóhoz. Így végül szüleim legnagyobb örömére, nekem pedig legnagyobb megkönnyebbülésemre a Mardekár házba kerültem beosztásra. Annak ellenére, hogy a süveg váltig állította, jó helyem lett volna a Griffendélben is. Akkoriban egyáltalán nem így gondoltam.
Boldogan kezdtem meg hát az első évemet az iskolában, de év végén jött az igazi meglepetés. Amikor nyáron hazatértem remek jegyekkel elvégezve az első évfolyamot, odahaza egy terhes édesanya várt rám. S csillogó szemekkel adta tudtomra, hogy hamarosan húgom fog születni. Az volt életem egyik legboldogabb nyara.
Aztán persze vissza kellett térnem az iskolába, így nem lehettem édesanyám mellett a szülésnél, de apám megígérte, hogy baglyot fog küldeni és egy tanár majd elkísér a mungóba, egy rövid látogatásra, hogy megtekinthessem a húgomat. Ez be is következett és én majd kiugrottam a bőrömből, amikor megpillantottam őt. Anyám látta örömömet, s megengedte, hogy tőlem kapja a keresztnevét. Így lett a neve Druella Rosier.
Természetesen néhány órával később vissza kellett térnem az iskolába, de nem bántam. Onnantól kezdve minden évben alig vártam a szüneteket és az év végét, hogy a lehető legtöbb időt tölthessem a húgommal. Azonban ez nem mindig sikerült, elvégre neki a neveltetése volt az elsődleges, nem pedig az hogy minél több időt töltsünk együtt. De nem tiltakoztam, hiszen én is így nőttem fel és tudtam, hogy neki is ez kell, ahhoz, hogy méltó legyen ahhoz a férfihez akit kinéztek számára. Egészen pontosan Cygnus Blackhez. Számomra is választottak már férjet a szüleim, azt is tudtam, hogy az iskolába jár, de még csak a nevét sem tudtam, ők pedig azt mondták, majd ha eljön az ideje megtudom. Az eredményeim tökéletesek voltak, én voltam a Mardekár ház legokosabb tanulója, és egyben a legszebb is. Sok fiú szívesen randevúzott volna velem és volt néhány akiket nem is utasítottam vissza. Negyedikes voltam amikor randira hívott a már végzős Trevis Lestrange, amire nekem eszem ágában sem volt nemet mondani, elvégre végzős volt, ráadásul a házam tagja, mindemellett pedig igazán jóképű.
Igazán sajnáltam, amikor a következő nyáron a szüleim közölték, hogy tragikus körülmények között életét vesztette egy balesetben. Nem igazán értettem mi történt, de hiába faggatóztam, ők makacsul hallgattak. Pedig ő volt az akit igazán kedveltem. Ezt követően persze a házasság téma egyáltalán nem került előtérbe, így csak arra tudtam gondolni, hogy Travis halálával a vőlegényem is eltávozott az élők sorából.
Természetesen mint minden mardekáros annak ellenére, hogy remek tanuló voltam, a magatartásom hagyott némi kivetni valót maga után. Előszeretettem szívattam a más házból diákokat, kiváltképpen a Griffendél ház tagjait. Ezek után természetesen nem maradtak el a büntetőmunkáim sem, de ez nem zavart igazán. Tekintve, hogy mivel az ostobák vevők voltak rá, sosem kellett egyedül mennem. Ennek ellenére az utolsó évemre Iskola elsővé választottak, és remek eredményekkel végeztem el az iskolát.
A húgom 11 éves volt, amikor a szüleink megengedték, hogy elvigyem őt egy Kviddics meccsre. Sosem felejtem el mennyire boldog volt. Az volt az utolsó hét számára az első iskolai éve megkezdése előtt. Még egy karkötőt is kaptam tőle ajándékba, amit sosem veszek le azóta. Azonban ez a nyár volt az az időszak is, amely megpecsételte az életemet. Egy éjjel éppen hazafelé tartottam, amikor hirtelen egy pálcát láttam villanni az éjszakában és minden elsötétült előttem. Csak nagyon sokára tértem magamhoz, és akkor is mindössze egy üzenet hevert mellettem egyetlen mondattal: Te vagy az üzenet Apádnak!
Egy egész pillanatig nem értettem mi ez az egész, de mivel a pálcám ott volt mellettem azonnal magamhoz vettem és elrohantam az utcáról hazafelé igyekezve. Amikor a házunk elé értünk, csak akkor fogtam fel, hogy kicsit sem érzem magamat kimerültnek, de ami a legfontosabb nem hallottam, nem éreztem hogy kalapál a szívem. Mi több… egyáltalán nem dobogott. Rettegve a következményektől léptem be a házba, ahol a társalgóban anyám azonnal megérezte, hogy valami baj történt. Mielőtt még Druella észrevette volna érkezésemet, anyám elküldte őt a könyvtárba. Életemben akkor sírtam először, amikor elmondta neki mi történt és könyörögtem hogy ne kelljen elmennem, és hogy félek. Akkor először ütött meg, és azt vágta a fejemhez hogy nem vagyok a lánya. Hihetetlen dühöt éreztem és meg akartam ölni őt… egyedül a húgom miatt nem tettem.
Elmentem és nem néztem vissza.
Évekig nem tudtam mihez kezdhetnék, hiszen idehaza mindenki ismerte az arcomat, így kénytelen voltam elmenni máshova. Először Párizsba mentem, majd később Berlinbe, és így tovább. Életem folyamán rengeteg helyen megfordultam, de csak az első néhány évemben öltem meg embereket, de nem szándékosan. Egyszerűen képtelen voltam megállni, amikor elkezdtem a vérüket venni. Később azonban megtanultam kontrollálni magamat, de továbbra sem volt otthonom és családom. Titokban természetesen nyomon követtem Druella életét, és szívem legmélyéből örültem, hogy neki jobb sors jutott.
Éppen Párizsban tartózkodtam, amikor egy bagoly jelent meg az ablakomban egy a Roxfort pecsétjével ellátott levéllel a csőrében. Egy darabig haboztam a kibontásával, de végül megtettem és a lehető legnagyobb meglepetés ért. Maga Albus Dumbledore professzor kért fel, hogy tanítsam a sötét varázslatok kivédés tantárgyat az iskolában. Tudtam, hogy ez remek lehetőség arra, hogy szemmel tarthassam Druella lányait. Kiváltképpen Cissyt és Bellát, mert Andromeda okos lány volt, tudtam hogy ő tud vigyázni magára.
Elfogadtam hát a felkérést és immár 5. éve tanítom a húgom gyermekeit, és figyelem ahogy cseperednek. Egyedül maga Albus Dumbledore tudja, hogy kik is nekem Narcissa, Bellatrix és Andromeda Black, senki más. Ennek ellenére, azonban egyáltalán nem örülök, hogy Bella belépett a Halálfalók közé. Túl veszélyes játékot űz, és félek egyszer majd nem tudok neki segíteni, de legalább Cissy észnél van. Ennek örülök.