ANDROMEDA CASSIOPEA BLACK
• Becenév: Rome, Cass, An, Pea.
• Faj: Boszorkány
• Neme: Nő
• Kor: 20
• Születési Hely/Idő:1957. június 11. Anglia, London.
• Átváltozásod ideje:-
• Ki változtatott át: -
• Első Átváltozásod: -
• Származás: Aranyvérű Boszorkány
• Család: Anyukám: Druella Rosier/Aranyvérű Boszorkány/Háztartásbeli/Elhunyt
Apukám: Cygnus Black/Aranyvérű Varázsló/Elhunyt
Húgaim:
Bellatix Black/Aranyvérű Boszorkány/Halálfaló/19 éves
Narcissa Black/Aranyvérű Boszorkány/18 éves
Vőlegényem: Ted Tonks/Mugli/Főnix rendje/25 éves
Egyéb családtagok:
Katherine Darkrose/Aranyvérű Boszorkány/Tanár/20 éves Nagynéném(ezt én még nem tudom.)
Sirius Black/Aranyvérű Varázsló/Diák/17 éves Unokatestvérem
Regulus Black/Aranyérű Varázsló/15 éves Unokatestvérem
• Háziállat: Ted-el egy Golden Retriver-ünk van, aki a Beach névre hallgat.
( * Kiváló vadászkutya
* Szelíd pajtása a gyerekeknek
* Hibátlan temperamentumú
* Intelligens
* Könnyen képezhető
* Elsőrangú kiállítási eb
* Jó családi kedvenc
* Elegáns, mindenkivel barátságos
* Energikus )
• Iskolai házad: Hollóhát
• Évfolyamod: Végeztem
• Rangod: Boszorkány, Főnix Rendje
• Pálcád:Hajlékony Borostyán fa, Sárkányszívizomhúg maggal.
• Személyes Tárgy: Egy
Fekete karkötő, amelyen apró díszek vannak. Van rajta egy könyv, ami a Roxfort-ban eltöltött időmet jelképezi, egy szív, amit Ted-től kaptam rá, és a szerelmünk jele, valamint egy gömb alakú labda, amit én mindig a napként tekintek. Ez csak azért van rajta, mert szép. A karkötőt anyutól kaptam, amikor 10 éves lettem és elkezdődtek a tanulmányaim. Azóta magamnál hordom, de néha elfelejtem felvenni.
• Százfűlé-főzet: Bordó és az íze enyhén csípős.
• Hobbi/kedvenc dolgai: Imádok olvasni, festeni és strandolni. Mostanság nincs annyira sok szabadidőm, de azért igyekszem néha kikapcsolódni, nehogy begubózzak.
• Egyéb érdekesség: Nos, én vagyok a fekete bárány a családban. Mivel, eleve mindenki tudja, hogy én vagyok az egyetlen, aki hollohátas volt. Van egy chilli alakú tetoválásom a csuklómon, de mivel olyan apró általában nem látják.
• Különleges Képesség: -
• Foglalkozás: Jeleleg a Főnix Rendjében aktívkódom. Idén végzek a Griffendél Godrik Aurorakadémián.
• Kinézet: Barna hajam van, ami mindig kicsit más. Ez alatt azt értem, hogy szeretem feldobni valamivel. Legtöbbször csak egy pár szőke csíkkal, de talán 4-5 hete le is vágattam, olyan bubi frizura alakúra. Azóta, már megint növesztem. A szemem színe passzol a hajaméhoz. Az is barna, méghozzá olyan kávébarna. Azt mondják, hogy szép, de én nem azt szeretem a legjobban magamon. Én az ajkaimat szeretem a legjobban. Tipikus női szám van, amit mindig ki is hangsúlyozok. Általában csak egy visszafogott rúzzsal vagy szájfénnyel. Az alakomra én azt mondom, hogy nekem megfelelő, ugyan is mindig minden nő talál magán valamit, ami neki nem tetszik. Nos, ez nekem a fenekem, ezért nem is mutogatom szívesen. Az öltözködésem olyan, mint a személyiségem, kicsit összetett. Nem szeretem, ha elvárják, hogy én is fekete legyek, mint a többiek, mert én kivétel vagyok. Mindenben.
• Jellem: Mint mondtam, én kivétel vagyok, kicsit más. De azért vannak olyan tulajdonságaim, ami minden Black-nek megvannak. Az egyik legfontosabb ilyen, hogy rettenetesen céltudatos vagyok. Azt hiszem, hogy mindig mindent eltervezek és tudom, hogy mit akarok, vagy mit várok attól a dologtól. A célom eléréséig mindig hosszú út van hátra, de ez is tipikus Black bennem, mindig elérem valahogyan. Ezért képes vagyok bármit megtenni, csak embert ölni nem. Ha törik, ha szakad, én mindig elérem, amit akarok. Aztán jönnek azok a tulajdonságaim, amik olyan összetett és egyedi emberré tesznek. Én abban vagyok teljesen más, hogy engem érdekelnem más emberek is. Szóval, egyáltalán nem vagyok önző. Én barátságos, sőt kedves is vagyok, mert miért ne? Mindenkinek jól esnek a szép szavak és mindenkinek jól esnek a mosolyok és a kedvességek, hát akkor én miért ne adhatnám meg nekik? Azért, mert egy Black vagyok? Ne már. Tudom magamról, hogy érzelgős vagyok. Nekem sokkal fontosabban az érzelmek, mint a testvéreimnek. Sokkal, de sokkal. Ted meg tudná mondani, hogy mennyire is vagyok érzelmes. De ezt szeretem magamban.
• Előtörténet: 1957. Június 11.-én születtem A Black házaspár első gyermekeként, Londonban. A családom aranyvérű, szóval én is az lettem. Ez nagyon fontos volt számukra. Azt hiszem, hogy az édesanyám nagyon szeretett és rettenetesen akart már egy gyermeket, szóval jöttem én és elég rendesen felkavartam az indulatokat. Apukám, egy szintén nagyon rendes ember volt. Legalábbis velem.
Egy éves voltam, amikor megszületett Bellatrix. Nem emlékszem rá, hogy menyire vártam, de szerintem nagyon örültem neki. Bellatrix igazi kis lázadó volt, mindig is. De én nagyon szeretem, még a mai napig is. Én mindig úgy éreztem, hogy apa és anya őt sokkal jobban szeretik, mert ő tényleg sokkal rosszabb és vadabb volt mint én. Én inkább nyugodt és békés gyermek voltam. Apa már ekkor kijelentette, hogy nagyon reméli, hogy ezt majd elnövöm. Két éves voltam, amikor Narcissa megszületett. Az egyetlen szőkeség a családban. Már kiskorában is szerette, ha az emberek királynőkét kezeli. Kimondottan élvezte, ha parancsolgathat, és ha mindenki tisztelettudó vele szemben. Én voltam a család legcsendesebb és legvisszahúzódóbb tagja. Bellatrix erőszakos volt, Narcissa pedig mindig elvárta, hogy kiszolgálják. Így teltek azok a szép évek. Amik nekem annyira nem is voltak szépek, mert az én visszafogott énem, mindig a háttérbe szorult, mindig Narcissa és Bellatrix voltak a középpontban. De ez annyira nem is zavart. Akkor aggatták rám a "kivétel" nevet a külsős emberek. Ők azért mondták ezt, mert Narcissa és Bellatix úgy viselkedtek, mint az igazi Black-ék, míg én csak voltam. Belém nem sikerült anyáéknak azokat a tulajdonságokat nevelni, amiket a húgaimba már sikerült. Hát, én vagyok az első, a kicsit félresikerült. Mindenki elfogadja ezt, mert anyáék úgymond kezdők voltak ezen a téren. Ezért mondják, hogy nem baj, mert Bella és Cissy már olyanok mint ők, igazi kis gonosztevők.
Aztán tíz éves lettem és minden megváltozott. Bekerültem az iskolába és ez eddig szép és jó volt. Csakhogy a mi családunkban alap dolog, hogy a mardekárba kerülsz. Nos, én nem oda kerültem, és ezen anyáék elég rendesen kiakadtak. Nem értették, hogy miért kerülök én a stréberek közé, amikor Black vagyok és minden eddigi családtagom oda került. Azonban ezzel ők sem szállhattak szembe. A sors ezt így akarta és én elfogadtam. Mivel engem teljesen máshogy neveltek, mint Bella-t és Cissy-t, ezért én teljesen másképp is viselkedtem, mint aztán ők később. Persze, anyáék azt akarták, hogy én is legyek az és nem tudtam nekik elmagyarázni, hogy én nem vagyok képes gonoszul kinevetni mást vagy valakit megszívta csak úgy, mert unatkozom. Tehát, én lettem a kivétel, a kicsit más. De ez engem nem zavart, mindaddig, amíg Cissy és Bella is a mardekárba nem került. Akkor, ott megfogadtam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy más legyek, hogy kitűnjek. De ezt senki sem tudta. Mint egy hollóhátas diák én is sokat olvastam és tanultam. Szerettem olvasni és szabadidőmben gyakran festettem is. Bella tizenöt évesen felesküdött halálfalónak. Rá egy évre anyuék hozzáadták Rodolphus Lestrange-hez. Ő pedig ezennel teljesítette azt, amit egy Black-nek kell: beállt halálfalónak. Én ebben nem vettem részt és ezt már nagyon régen elhatároztam. Nem is értettem, hogy miért teszik kötelezővé ezt az egészet. Tizenhét éves voltam, amikor apa egy az aurorok ellen támadásban meghalt. Anyáról nem sokat tudok. Én, amikor végeztem, beálltam a Főnix Rendjébe és elkezdtem az aurorakadémián tanulni. Ott idén fogok végezni. Cissy-vel nem beszélek olyan gyakran, de azért próbálkozom. Nem akarom őt is elveszteni. Közben Ted-el felgyorsultak az események. Megkérte a kezemet, én pedig igent mondtam. Mi mást mondhattam volna? Szeretem őt és vele leszek, akár tetszik anyunak, akár nem. Jelenleg nem tudom, hogy mi lesz velem húsz év múlva, de most nagyon boldog vagyok. Még az sem szomorít el, hogy apa és anya nagyon keményen küzdöttek az aurorok ellen és szerintem ők is egyfajta halálfalók, bár ezt sohasem mondták ki hangosan. Bellatrix-ról semmit sem tudok. Egy nap vissza fog majd térni az életemben, de remélem, hogy az nem mostanság lesz. Sosem volt köztünk olyan hű, de jó a viszony. Nos, elég lényegre törően, elmondtam mindent, ami fontos.
Kezdőlap 
