BELLATRIX ARSENA LESTRANGE
• Becenév: Bella, de ha jót akarsz magadnak, nem becézgetsz!
• Faj: Boszorkány
• Neme: Nő
• Kor: Tizenkilenc éves
• Születési Hely/Idő: 1958. november 14., Grimmauld tér 12.
• Származás: Aranyvérű Boszorkány
• Család: • Anya: Druella Rosier - aranyvérű boszorkány - elhunyt
• Apa : Cygnus Black - aranyvérű varázsló - halálfaló - elhunyt
• Nővérem: Andromeda Cassiopea Black - kitagadtuk!
• Húgom: Narcissa Druella Black - diák
• Nagynéném: Katherine Darkrose - elhunyt (?)
• Unokaöcséim: Sirius Orion Black - kitagadtuk! & Regulus Arcturus Black - diák
• Háziállat: Tessék?
• Iskolai házad: Mardekáros voltam! Még szép. Mire számítottál?
• Évfolyamod: kijártam
• Rangod: Halálfaló
• Pálcád: 10 és 3/4 hüvelyk, merev ébenfa, sárkányszívizomhúrral.
• Személyes Tárgy: Egy
nyaklánc, amit édesanyámtól kaptam, a halálos ágyán.
• Százfűlé-főzet: Ezüst színű és keserű.
• Hobbi/kedvenc dolgai: Kínzás, kínzás, kínzás, gyilkolás, a Sötét Nagyúr igéinek hirdetése!
• Egyéb érdekesség: Mestere vagyok a
Cruciatus átoknak.
• Foglalkozás: Halálfaló, a Sötét Nagyúr jobb keze
• Kinézet: Az évek múlásával szépségem virágba borult. Hosszú, ébenfekete tincseim immáron sokkal hangsúlyosabban keretezik porcelánfehér arcomat. Mimikám gőgös, ellenszenves, ennek ellenére megkapó szépségnek tartanak. Bár kezeimhez jelentős mennyiségű vér tapad sosem felejtettem el a legfontosabbat: a Sötét Nagyúr szolgájaként engedelmességgel tartozom neki! Ha Ő azt parancsolná, hogy csúfítsam el vonásaimat, rögtön megtenném!
Alakom finom, mozdulataim nőiességet, magabiztosságot sugallnak. Felette állok a világ porának, a szürke tömegnek, s ezt az öltözködésem is mutatja. A Nagyúr híveként sötét talárt viselek, abban járom az országunkat társaimmal - megmutatva mindenkinek, mi lesz azokkal, akik nem hódolnak be. Szemeim szürkék, ridegek, kietlenek. Pillantásommal, azt mondják, ölni is képes lennék. Én azonban szívesebben használom erre a pálcámat.
• Jellem: Egyesek szerint őrült. Mások szerint vad. A lényeg: kiszámíthatatlan. Imádok ölni. Imádom nézni a mások szenvedését. Imádom és kész. Pszihopata lennék? Lehetséges. Akárhogy is legyen, engem nem érdekel. Kevés ember ismeri a hűséget, én közéjük tartozom. Tudom hol a helyem, s mi a szerepem. Egy gépezet eleme vagyok, s én szilárdan állom a sarat. Tudom mennyit ér a származás. Tudom ez mivel jár. És ennyi elég. Bőven elég.
Kitartó, ravasz és álhatatos fiatal nő vagyok, aki nem hisz a szeretet erejében, mely egy alantas fegyvere a gyenge léleknek. Ahogyan a harag is. A céltudatosság éltet, a becsvágy hajt. Ismersz már? Reméld, hogy én nem ismerlek meg Téged sosem!
• Előtörténet: Életem első fele nem tartalmaz túl sok érdekességet, ezért nem is szándékozom azzal kezdeni. Az unalmas történeteket senki nem szereti, én viszont nem vagyok unalmas nő, aki a négy fal közt ülve várja haza a férjét, eteti a porontyait, ruházza őket és aztán bele pusztul a monotnitásba! Neeem ...
Én már egészen kicsi korom óta tudtam, mit akarok és azt, hogy a célt miképp érhetem el. Ugyan nem voltam olyan okos, mint a nővérem, Andromeda, sem olyan szép, mint a húgom, Narcissa, de ezen tulajdonságokat én mióta csak az eszemet tudtam, meg is vetettem.
Andromeda volt a család agya. A nemes és nagy múltú Black-ház egyik legokosabb női leszármazottja. Kislányként még olykor fellobbant bennem a féltékenység, mikor nővérem megcsillogtatta lexikális tudását, ám ezt az érzést mindig sürgősen elfojtottam. Nem akartam gyengének látszani; olyannak, aki mások tulajdonságai után ácsingózik!
Aztán mikor világra jött a húgom, Narcissa ez a dolog még inkább kiéleződött. Cissy ugyanis gyönyörű volt; angyalszőke hajával, selymes bőrével és igéző pillantásával! Akkor már tudtam, hogyan folytsam el a dühöt és az irigységet. Láttam a szépséget és az észt két oldalamon. A szüleink is látták. Ezért történhetett meg, hogy elkezdtek - úgy mond - a testvéreimre koncentrálni. A szépre és az okosra. Én pedig, aki nem tudhattam magamnak egyik ilyen tulajdonságot sem, háttérbe szorultam. Elhanagoltak? Valahogy úgy ...
Kezdetben még nem bosszantott ez annyira, csak amikor megtanultam, milyen a sárdobálás! Andromeda és Narcissa világi jó barátok lettek az évek során. Sosem veszekedtek, mindig megegyeztek mindenben. Andromeda hozzám is közeledett, de a bennem fortyogó indulatok hamar elijesztették. Mert én mindent birtokoltam, amiről Ő és Cissy csak álmodni mertek. Ravaszság. önzőség. Büszkeség. Csalafintaság. Kitartás. Határozottság. Ambíciókészség. Bosszúvágy.
Én ebből gazdálkodtam, s gondosan ügyeltem arra, hogy ezt a szüleink is felismerjék. De persze őket ezek az erények nem foglalkoztatták, mikor ott volt helyette a megtestesült szépség és az ész.
A Roxfortban viszont végre nyugalomra leltem. Ott felismerték az értékeimet, barátokra leltem a Mardekár-házban. Olyanokra, akik megérték a pénzüket!
Persze engem sem hagyott hidegen az, hogy Sirius unokatestvérem a griffendélbe került, de nem foglalkoztam vele különös képpen. Egészen addig, míg az emberek össze nem varrták a szálakat, és rá nem jöttek, hogy rokonok vagyunk. Onnantól kezdve megtagadtam Siriust, nem ismertem el unokatestvéremnek. Bár ez nem volt rendkívüli, de a családunkban még sosem került senki a muglik és félvérek házába! A nővérem, Andromeda, ha már nem a mardekárba került, legalább hollóhátas lett! De Sirius ...
Az évek előre haladtával megismerkedtem a Sötét Nagyúr eszméivel, aki akkor kezdte először kiterjeszteni a hatalmát, mikor befejeztem a roxforti tanulmányaimat. Lehengerelt a szebb jövő reménye, ahol muglik és váérárulók nélkül élhetünk! Így amint lehetett, csatlakoztam a néhai Tom Denem seregébe!
Ott ismertem meg Rodolphus Lestrange-t, aki maga is aranyvérű máguscsalád sarja volt. Rokonszenvünk leginkább a Sötét Nagyúr eszméin alapult, de nem is vágytunk többre. Így, mindössze tizennyolc évesen össze kötöttem az életem egy fiatalemberrel, akihez nem fűzött testiség, csupán a vér szava kötelezett és a büszkeség. Nem bántam meg.
S mi van most? Hadban állok a Sötét Nagyúr oldalán, mint hűséges híve. Nemrégiben kötött házasságom Rodolphusszal a maga nemében tökéletes. Aranyvérű és tiszta. Nem szennyezte be a gyengék könnyelműsége, a sárvérűek eszméje. Már csak a világuralom van hátra. De az is el fog jönni.
Hamarabb, mint bárki gondolná ...
Kezdőlap 
