• Becenév: Sept, Ali a barátaimnak
• Faj: Varázsló
• Neme: Férfi
• Kor: Harminc évnek örvendek, de a többiek szerint csak huszonötnek látszom, mely nem kis büszkeséggel tölt el
• Születési Hely/Idő: 1947
• Átváltozásod ideje:-
• Ki változtatott át: -
• Első Átváltozásod: -
• Származás: Aranyvérű
• Család: Sectus Albert Solange / Aranyvérű Varázsló /56 éves / híres páca készítő / él, valahol vidéken, kapcsolatunk megszakadt / az apám, amúgy
Erina Solange / Aranyvérű Boszorkány / 50 éves / Háztartásbeli / él, az apámmal van / teljesen véletlenül ő az anyám
Yvonne Yasmine Solange / Aranyvérű Boszorkány Tanonc / 11 éves / Még diák / Él, szerencsémre / A kislányom
Yvonne Elenarge / Aranyvérű Boszorkány / 31 éves / Fogalmam sincs, mi a foglalkozása / Él, de távol tőlem / Yasmine anyja, akivel nem élek együtt, mert elment tőlünk, rám hagyva a kislányunkat
• Háziállat: Van egy baglyom, a neve Henry, csak a régi szép idők emlékére, és a nagypapám emlékére
• Iskolai házad: Régen Griffendéles voltam és igenis, büszke voltam rá!
• Évfolyamod: Már végeztem
• Rangod: Tanár, méghozzá Rúnaismeret. Igyekszem élvezhetően tanítani
• Pálcád: Hosszú, sötétbarna, belül sárkányszívizomhúr, amúgy a akácfából van. Még apám készítette, direkt nekem.
• Személyes Tárgy: Egy tizenöt centi hosszú pengéjű tőr, bőrtokban, mely mindig az oldalamon lóg, csak megszokásból, használni persze nem szoktam, de jól esik. Gyönyörű darab, feledtébb büszke vagyok rá, hogy az enyém, ebből ugyanis csak egy van az egész világon, pótolhatatlan darab.
• Százfűlé-főzet: Ezüst-arany, íze alkalmazkodik mindenkihez, így mindenki a legfinomabb dolognak érzi, amit életében nyelvéhez ért.
• Hobbi/kedvenc dolgai: Olvasni, a természetben sétálgatni, különleges állatokat tanulmányozni. A kislányom már egy teljesen más elfoglaltság
• Egyéb érdekesség: Egy hosszú forradás, mely átszeli egész tenyeremet, vége csuklómig tart. Ez a testi, a jellembeli sokkal érdekesebb. Valahogy vonzom magamhoz a többieket. Mindenkihez képes vagyok alkalmazkodni és szimpátiát kelteni magammal szemben. Nem tudom, hogyan, hisz nem direkt csinálom.
• Különleges Képesség: -
• Foglalkozás: A Roxfortban dolgozom, mert Albus megkért rá. Régről ismerjük egymást és eljött hozzám, mikor az állás megüresedett. Úgy vélte, élettel tudnám betölteni a tantermet. Remélem, igaza lesz. Egészen konkrétan rúnaismeretet tanítok.
• Kinézet: Nem vagyok annyira magas, mindössze 180 cm maga, szerintem nm fogom lefejelni az ajtófélfát, kellemesen elférek alatta. Szemem mogyoróbarna, melyben kellemesen el lehet mélyedni, szerintem. Megnyugtató, melegséget, bizalmat sugároz, talán ez is hozzá járul vonzásomhoz, nem tudom. Hajam szintén barna, igyekszem értelmes alakot adni neki, de általában bármit is csinálok, kedve szerint áll szanaszét. Már egészen belenyugodtam ebbe a szomorú tényben, sőt, egyre mulatságosabbnak tartom, de valamelyik bűbájjal majd rendbe teszem egy szigorúbb napomon, bár nálam ilyen nincs, tehát így marad. Mindenem arányos, tehát nincsenek feltűnően hosszú karjaim a testemhez képest, meg egyéb szörnyűségek. Néha van szakállam, borostám, néha nincs, ez nálam hangulat kérdése, hisz ha kell, egy pálcaintére megnövesztem, ha meg elegem lesz belőle, szintén egyet intek és már el is tűnik. Sportos vagyok, nem szeretem a lustaságor, futni imádok, no meg persze kvidicsezni, de azt ki nem? Nyilván valami besavanyodott valaki tud erre fejet rázni, őket csak sajnálni tudom.
• Jellem: Egyet szeretnék jó előre tisztázni. Sose voltam valami félénk, beletörődő alak, aki elbújik a szobájába, visszahúzódik a világ elől, elmenekül a saját kis dobozába. Mindig úgy láttam, hogy a világ felkínálkozik nekünk, hív, hogy ismerjük meg a csodáit, lássunk belőle minél többet. Ezért is vetettem bele magam a sűrűlyébe.
Kedves alak vagyok, mindenkinek mosolyt mutatok, még ha belül fortyogok is, bár ez nem nagyon szokott előfordulni. Bár teljesen ártalmatlannak tűnök, nem hagyom, hogy elnyomjanak, a szabadság életem alap feltétele, nélküle fulladozom. Az iskolába se jöttem volna, ha Dumbledore nem biztosított volna arról, hogy akkor megyek el, mikor csak tetszik, és órák után oda kirándulok, ahova csak akarok, csak, ha lehet, térjek vissza következő órámra. Mindenkihez tudok idumulni, hamar kiismerek mindenkit. Ezért is, nincsenek ellenségeim, hisz ki utálhatja azt, aki nem csinál semmi rosszat. Ugyanakkor, ha valaki rettenetesen felhúz, akkor robbanok, és az a valaki, kerüljön el nagyon messze. Ilyen alkalmak rettenetesen ritkán vannak, szinte soha. Mindenben pozitívumot keresek.
• Előtörténet: Mikor megszülettem egy szerető család ölelésébe találtam magam, kik összetartottak, nem engedtek semmilyen külső nyomásnak. Ahogy nőttem arra tanítottak, ne engedjem, hogy más formálja, irányítsa életemet, mert akkor eledom a lelkem valakinek, ahonnan csak nagy nehézségek árán van visszaút. Ehhez mindig is igyekeztem idomulni, már a saját érdekemben is. Olyan tíz éves koromban történt meg az, ami felfedte még előttem is, hogy én is varázsló leszek. Bár ezt igazán sejthettem, azok után, hogy anyá és apám is arany vérű, a házunk tele volt repülő dolgokkal, az edények maguktól forgattak palacsintát, meg ilyesmi, de azért, bennem ott volt a kétely. Egész addigi életemben be voltam zárva a házunk területére, ugyanis enyhén szólva energia bomba voltam. Mindent meg akartam ismerni, mindent felfedezni, kikutatni, és addig piszálni, míg nem csinál valami érdekeset. Így kaptam a vágást a tenyeremre is. Az egyik önműködő kést addig-addig piszkáltam, csikiztem, míg véletlenül bele nem állt csontig a tenyerembe. Akkor aztán persze üvöltöttem torkom szadtából... De visszatérve a témához… Ez volt az, amiért nem lepődtek meg a szüleim, mikor az egész asztal, a konyhát, az ebédlőt, a nappalit és a fürdőszobát is átszelve kirepült a kertbe, a füvet feltúrva a kerítésnél állt meg. Azt hitték, megint valamelyik önműködő tárgyat piszkáltam fel, pedig nem, csak azon gondolkodtam, milyen vicces lenne, ha kirepülne velem, merthogy rajta ültem. Hát, mit ne mondjak, nagyot néztem, miközben a földet köpködtem. Anyám sopánkodva forrasztgatta be utánam a lyukat, miközben jött ki a kertbe. Aztán ő is tányérnyi szemekkel bámult, mikor az asztal forogva az ég felé emelkedett.
Egy év múlva már a Roxfortba jártam, tudásszomjam kielégíthetetlen volt, a dolgok, a varázslat iránt érzett szimpátiám és érdeklődésem nem ismert határokat. Ugyanakkor lehetetlenül aktív voltam. Mindenre felásztam, leugrottam, kerestem a veszélyt. Néha szándékosan rontottam el bájitalokat, csak az izgalom kedvéért. Sokszor álltam a kicsapás szélén, de, most mondjátok meg, annyira nem zavart. Minden „nehézség” ellenére kijártam a sulit, azonnal nekivágtam a nagyvilágnak, mindent látni akartam, magamba akartam szívni az élet minden apró titkát, minden szépségét.
Ezt apám nem támogatta, rémséges szópárbajt vívtunk, de én kerültem ki győztesen. Tizennyolc éves koromban találkoztam a nővel, aki elcsábította szívemet, megigézett, ő volt az is, akitől tizenkilnc éves koromra kaptam egy gyönyrű kislányt, akit az életemnél is jobban szeretek és óvok. A boszorkány elhagyott bennünket én meg folytattam barangolásomat, ám most már kislányommal együtt. Minden érdekességet megmutattam neki, hogy többet lásson a világból, mint társai. Huszonkilnc éves koromra kitanultam a rúnaismeretet is fülétől farkáig, már tanítani is tudtam, életem értelmébe is belevertem, persze nem szószerint, sose bántanám. Harminc éves koromban keresett meg Albus, és kért meg, hogy tíntsak régi iskolámban rúnaismeretet, sőt, hozzam a lányomat is. Így kötöttem ki újra a Roxfortban, és így jár oda Yasmine is. Még új vagyok, de igyekszem jó kapcsolatot kialakítani diákjaimmal.[/center]
Kezdőlap 
