REMUS JOHN LUPIN
• Becenév: Holdsáp
• Faj: Varázsló / Vérfarkas
• Neme: Férfi
• Kor: 17
• Születési Hely/Idő: 1960. március 10. ; Southampton, Anglia
• Átváltozásod ideje: (Teliholdkor)
• Ki változtatott át: (Fenrir Greyback)
• Első Átváltozásod: (Kiskorában)
• Származás: Félvér
• Család: Anyja: Lisa Lupin / 44 / Gyógyító / él
Apja: John Lupin /49 / Auror / halott
• Háziállat: Nincs
• Iskolai házad: Griffendél
• Évfolyamod: 7
• Rangod: Diák prefektus
• Pálcád: Tölgy, 9 hüvelyk, Egyszarvúszőr
• Személyes Tárgy: Egy kis kép a családjáról
• Százfűlé-főzet: Az ízvilág mindenképpen édeskés, talán menta, a szín pedig azt hiszem adott: szürke
• Hobbi/kedvenc dolgai: Olvasás
• Egyéb érdekesség: A vérfarkassá változás, azt hiszem ez elég nagy érdekesség
• Különleges Képesség: -
• Foglalkozás: Tanuló
• Kinézet: Nem mondhatni, hogy kinézetéért valaki is leszólhatná, ugyanakkor azt sem mondanád meg róla, hogy holdtöltekor átváltozik vérfarkassá. Bár elég nagy furcsaság -és emiatt egy kissé tartanak tőle az emberek- hogy állandóan mély karmolások, és sebhelyek húzódnak rajta minden felé, ami által persze kissé félelmetes kinézete van.
Sovány, hiszen egyedül édesanyja neveli, aki a Szent Mungóban gyógyító, így aztán nincs sok pénzük; néha még ételre sem futja, nem hogy új ruhákra, így szinte az összes ruhája, már nagyon kopott, kifakult, vagy akár szakadt is.
Haja világosbarna színű, nem hosszú, de nem is rövid; szeme színe pedig kék, olyan mint a tenger, amellyel minden lány szívét megdobogtatja. Termete középmagas, körülbelül 180 cm.
• Jellem: Mint azt az előbbiekben említettem már eléggé szegényesen élnek édesanyjával ami által sokkal inkább szeret az iskolában lenni, mert nemcsak, hogy ételt és italt, de még a szakadt, kopott ruháit is van mivel eltakarni; nem mellesleg pedig szeret tanulni, vágyik a tudásra, és ez által kiemelkedik a tekergők közül, ő az aki általában tisztán tud gondolkodni, s sokszor ő az aki -ha nem is mindig sok sikerrel- azért próbálja a többieket lebeszélni a nagyon elvetemültnek mondható ötletektől.
Csendes, nyugodt természete van; és inkább szóval próbálja elintézni az ügyeket semmint, hogy pálcát ragadna, és tüstént lőne, ez nem vall rá.
Mindig kiáll a barátai mellett, akikkel természetesen nagyon jóban van, és természetesen emiatt aztán sok turpisságban vesz részt; tehát ő az az ember négyük közül akiből nem néznéd ki, hogy bármi kihágást tenne.
Mint már említettem mindig kiáll a barátai mellett, és általában mindig a másik érdekeit teszi előtérbe, és nem a saját magáét.
Kedves, okos, nagyon szerethető figura, bár kissé magába fordult, bár ez érthető, hiszen kiskorában a vele történt megrázó dolog, mely azóta is kihatással van mindennapjaira -emiatt aztán egy félelme van: a holdtölte-, az apja halála és a szegénység, mely ugyancsak mindennapjait övezi, ezáltal már érthető, hogy miért olyan, amilyen.
Egyébként a tanulással ellensúlyozván a szegénységét nagy tudással bíró emberke. Felidegesíteni nem nagyon lehet.
• Előtörténet: 1960 tavaszának egyik éjszakáján látta meg a napvilágot az angliai Southamptonban, egy szegény családban, egy auror apa és egy gyógyító anya gyermekeként.
Néhány évig szépen éldegéltek, habár sokszor még ételre sem futotta az alacsony fizetésből, melyet az apja és az anyja közösen megkeresett.
A kicsi Remus pedig csak nőtt, és nőtt, míg végül egyszer csak el nem érkezett az a végzetes forró nyári éjszakán néhány évvel megszületése után, ami azóta is egész életére nagyon nagy kihatással van: a gyermeket megharapta egy vérengző fenevad, egy vérfarkas, Fenrir Greyback, aki abban lelte az örömét, ha kisgyermekeket marhatott meg.
Így aztán minden holdtölte hatalmas fájdalmakkal telt, mivel jobb híján magát marcangolta a gyermek, akit ilyenkor elzártak mindig valahová.
Remus sokáig nagyon sajnálta azt, aki ezt tette vele, de mikor apja 6 éves korában meghalt anyja elmondta neki azt ami valójában történt akkor: John Lupin, akiről a gyermeke később a második nevét kapta összeszólalkozott valami kis dolgon egy kocsmában Fenrir Greyback-kel aki azonban ezt másképp értelmezte és megfogadta, hogy bosszút áll rajta.
Sokáig várt, olyan sokáig, hogy az idősebb Lupin ezt a valamikori összeszólalkozást már el is felejtette.
Végül egy olyan estén, mikor Lupinék szegényes kis külvárosi házuk teraszára a hold fénye odasütött, pontosan oda, ahol a gyermek az anyja ölében feküdt és édesdeden aludt, várván az apját, hogy hazaérkezzen a munkájából, mely aznap este nagyon elhúzódott, meglátta őket ez a vérengző fenevad és tudta, eljött a bosszú ideje.
Kivárt, tudta, hogy most már sokáig nem kell várni, s ha eddig bírt várni, ez a pár perc már nem tesz semmit. Várt, és csak várt, és akkor hirtelen, mikor Lupinné bement a házba, hogy megnézze mennyi is az idő, cselekedett.
Lisa Lupin, mikor kilépett házuk ajtaján már csak egy elsuhanó szürkés bundát-, és egy síró, s a fájdalomtól ordító gyermeket látott meg, aki már nem aludt ott, ahol ő lerakta a székre, melyen azelőtt néhány perccel ült.
...Szegény Remus vérfarkassá lett, mely számára sok szenvedést hozott, és bizony egyáltalán nem volt biztos, hogy mikor ő is eléri azt a kort, mikor már iskolába mehetne, mehet-e majd?
Mehetett, de kizárólag csak Albus Dumbledore kegyeltjeként, aki megsajnálta szegény gyermeket és engedélyezte az iskolába járását, azonban ez mind számára, mind pedig az iskolában lakó többi diákra nagy veszéllyel fenyegetett.
Sokszor tűnt el nyomtalanul diáktársai elől, úgy, hogy senki nem tudott róla semmit. Bizony ezek az éjjelek számára nagy fájdalmakkal-, míg a roxmortsiak számára pedig nagy félelemmel teltek.
Sokáig nem barátkozott senkivel, félt, ha megtudják majd kilétét / milétét, ki fogják csúfolni, mitöbb akár a többi gyereknek is elárulják, ami által nemcsak a saját tanulása, de a Roxfort igazgatójának állását is veszélyeztette volna.
Végül azonban Remus megtört, a többiek pedig... animágusok lettek érte, ami számára nagyon sok pluszt jelentett; ekkor érezhette először, hogy vannak barátai, habár, hogy animágusokká legyenek, öt kemény év kellett hozzá, míg végül együtt mehettek minden holdtöltekor a kastély birtokára megkeresni az idő közben hatalmassá nőtt vad fúriafűzet, melynek törzse közelében egy lyuk tátongott, melytől a roxmortsi -időközben a falusiak által elnevezett- Szellemszállásra lehetett eljutni egy szűk alagúton keresztül.
Négyen voltak: Peter (Féregfark) volt az, aki mindig lecsendesítette a vad fúriafűzet, megérintve annak gyökerét, mivel neki testméretéből adódóan a fa nem jelentett akadályt, hogy oda jusson a törzse közelébe, így aztán mikor a kis patkány ezt megtette a másik három már nyugodtan sétálhatott az üreg felé, a fa elcsendesedett, ekkor következett James és Sirius, hogy segítsenek szegény bajtársukon, aki időközben vérfarkassá változott.
Sirius (Tappmancs) volt a nagy fekete kutya, aki James-szel (Ágassal) -aki egy szarvas volt- együtt próbálta megfékezni Remust, hogy ne tudjon magában kárt tenni; ettől kezdve váltak aztán igazán izgalmassá az éjszakák, miután Remus már nem tett, vagyis nem tudott magában kárt tenni.
Innentől aztán nem is mindig jártak a Szellemszállásra, helyette járták a Roxfort birtokát, a Roxmortsot, és ha Remusnak netalántán saját magába támadt volna kedve harapni, rögtön meg tudták ezt fékezni.
Minden ilyen éjjel egy nagy kaland volt, egyre többet és többet tudtak meg arról, hogy mi, hol, merre van; merre vannak a titkos járatok a birtokon, vagy bármi más, sokkal többet tudtak az iskola környékéről és a faluról, mint bárki más, vagy éppen a diákok összesen.
Ezért is volt meglepő dolog az, mikor ötödéves korukban Remust prefektus lett, habár tény, hogy ezekről az éjjeli kalandokról nem tudhatott, mégis nagyon irreálisnak tűnt, habár az is igaz, hogy ő volt a legszelídebb a kvartettből, aki a legtöbbet tanult és aki próbálta megfékezni őket akkor, ha valami nagyon elvetemült dologra készültek volna.
Végül megszületett a tekergők térképe, ami az egész iskola részletes térképe volt, feltüntetve minden olyan -az iskolából kivezető- rejtekúttal, amiről senki más nem tudott, csak a négy tekergő: Ágas, Tappmancs, Féregfark és persze Holdsáp.
Kezdőlap 
