:.Folyosó.:

Emmaline Fawcett & Sirius Orion Black

Sóhajtva rohadtam végig az összes órámat, lehetetlenül unatkoztam, rettenetesen álmos voltam egész nap, a holdtölte miatt, előző nap Lupinnal voltunk végig, sikerült beszereznem egy mély karcolást is, de azon túlteszem magam hamarosan, már nem is vérzik. Gyógynövénytanon megcsípett az egyik átkozott vacak növény, nagyon fájt, bedagadt a kétszeresére, tehát fel kellett mennem a gyengélkedőre, ahol hamar el is mulasztották, csak egy seb maradt a helyén, arra meg valami zöld gusztustalanságot kentek, azt meg lekötözték, így kézfejem, meg csuklóm fehér lett a szövettől. Ahogy kiléptem rászegeztem pálcám és feketévé változtattam. A fehér nem a kedvenc színem, így mégiscsak más.

Sóhajtva rogytam be rúnaismeretre Septimushoz. Unottan bizdergáltam a kötést, jobb dolgom éppen nem lévén ugyanis, de tényleg nem volt, éppen elméletet gyűrtünk, ehhez még annyit se értek, mint gyakorlathoz. Nem is figyeltem oda, majd egy unottabb pillanatomban lemásolom Lupinról, addig meg elleszek magammal itt. Halkan dúdoltam az első dalt, mi eszembe jutott, mi éppen egy, valami új mugli musicalből volt. Szerettem ezt a számot, egyik nyári szünetben hallgattam meg, mivel ugye haza nem mehettem, miután kitagadtak.

Felálltam óra végén, majd felmentem a klubhelységbe, hogy átöltözzek, mivel ma kvidics meccs volt. Hamar csatlakoztam a többiekhez. Griffendél-Mardekár. Mikor ellenük vagyunk nem érzünk korlátot. Aprítsd, üsd, ne kíméld. Mivel terelő vagyok ez nekem könny, akkor kenem pofán egyiket egy gurkóval, amikor kedvem tartja, teljesen véééletlenül, na persze...

Miután döntetlen lett és akármit tettünk, az maradt elnapoltunk, holnap folytatódik. Sárosan, merő piszokban vánszorogtam végig a folyosón, a nagyteremből jöttem, még mindig a kvidics ruhám volt rajtam, arcomon nagy sár foltok. Anya tuti nem lenne büszke, hogy a mardekár ellen gyúrok, de ez van, rühellem őket egytől-egyig. Főleg most, hogy képen trafált egy gurkóval, ajkam felszakadt, szájamban fura vér íz keringett. megesik az ilyen, csak idegesít.

Miközben a Griffendél felé vettem az irányom eltalált egy fehér valaki mellkason. Kiszakadt a levegő, de hamarosan minden rendben lett. Megjelent egy lány, kezében világító pálca. Nem ismertem, de Hollóhátas, az látszott rajta. És szerintem hatodikos, na meg prefektus. Most nem csináltam semmit, szóval még nincs gond.
-Nem gond!
Mondtam mosolyogva, és lenyeltem szájamban összegyűlő vért. Wá, ez az íz..fúj!
-Sirius Black vagyok.
Mutatkoztam be, kezem felé nyújtottam, majd mikor rájöttem, hogy véres sár borítja visszahúztam.

Lassan sétáltam végig először a keleti, majd a nyugati folyosókon, a vacsora végeztével. Az egyik oka ennek, hogy szerettem volna lesétálni az elfogyasztott ételt, a másik pedig természetesen Pamacs. Az a kis dög, hiába hagytam a szobámban, valahogy kijutott, le a klubszobába, onnan pedig nyilván egy belépő, vagy kisétáló diák mellett elhagyta a helységet és most valahol a Roxfort folyosóin kóborol. És csak nagyon mélyen reménykedhetek bele, hogy nem fut bele egy mardekáros diákba sem, nem szeretném ha egy életre rossz emlékei lennének. Szeretem hogy ilyen vidám kis virgonc fickó, bár erről az eltűnésekről igazán leszokhatna, tetemes mennyiségű járkálástól tekinthetnék el. Ráadásként holnap este prefektusi sétára vagyok beosztva és ma még úgy terveztem, hogy tanulok az átváltoztatástan órára, ami két nap múlva lesz. Mert ha legalább már fáradt leszek az órán, a tudás a fejemben legyen, de úgy látszik ez sem fog teljesen összejönni. Mivel sehol sem láttam Pamacsot, és már a pálcámmal elmotyogva egy lumost fényt is gyújtottam, keresztül haladtam a főépületen, el a nagyterem előtt és fel a lépcsőkön, majd a déli szárny felé vettem az irányt. Már csak erre lehet és bíztam benne, hogy nem fogok összefutni egy mardekár házbeli diákkal sem. Nem lett volna kedvem párbajozni, vagy esetleg valami "ártatlan" ártást elszenvedni.
Minden kis sarokba bevilágítva haladtam végig a folyosó vége felé, ahol megpillantottam egy alakot. Első ránézésre úgy tippeltem, hogy fiú lehet, legalább is a testalkata erről árulkodott, de hogy mit csinált ott arról fogalmam sem volt. Lassan, csendes léptekkel közeledtem felé, mint egy kisegér, de a pálcám fényét nem oltottam el. Az iskolai egyenruhámhoz tartozó puha talpú kényelmes cipőben szinte hangtalanok voltak a lépteim, ahogy lassan odaértem, majd egészen váratlanul a sarok mögül egy száguldó fehér gömb robbant ki, és egyenest eltalálta az ismeretlen fiút. S csak ezt követően szaladt el a lábaim mellett, majd éreztem, hogy valami megtelepszik a vállamon.
- Pamacs. - sóhajtottam, miközben a kezembe fogta a kis szökevényt, majd pálcámmal világítva a fiúhoz sétáltam. A gyér világításban ki tudtam venni, hogy Griffendéles, majd amikor jobban megnéztem az arcát, már a neve is beugrott. Sirius Black, az egyik a háza legnagyobb bajkeverői közül.
- Ne haragudj. - kértem tőle elnézést azért, amiért Pamacs mint derült égből a villám csapás rontott rá. Azt azonban nem tudtam mit kereshet egy griffendéles a mardekár ház klub helységéhez ilyen közel, de abban biztos voltam, hogy nem sok jót és barátságosat.

.....