Társalgó Szoba

Hah, ez felháborító. Mikor látott engem meg Luciust nyílvánosan egymás szájában?
-Ugyan, akkor be se mernél jönni, ha ő itt lenne. Tőle még Potter se tud megvédeni. - Gonosz mosoly, és keresztbe fonom a lábaim.

Narcissa Druella Black írta:

-Evans, nahát. Milyen csodás meglepetés. Sajnos most nincs itt Potter, nem tudsz kinek nyalni. - Hú de kegyetlen tudok lenni. Hát igen ezzel jár a Black élet.

* Végül Ő szól hozzám. Hah! De édes! És milyen ... uhh, úgy megátkoznám, de prefektusok nem bánthatják egymást. *
- Szervusz, Narcissa. De jó, hogy nincs itt Malfoy, különben már egy +18-as kört kellett volna rajzolnom az ajtóra!

-Evans, nahát. Milyen csodás meglepetés. Sajnos most nincs itt Potter, nem tudsz kinek nyalni. - Hú de kegyetlen tudok lenni. Hát igen ezzel jár a Black élet.

* Sóhajtva lépek be, arra számítva, hogy egyedül leszek. Még alig csukódik be mögöttem az ajtó, mikor megpillantom az arany villanást és tudom, hogy ezt elszúrtam!
Rezignáltan leülök egy fotelba, a legtávolabb Narcissa Blacktől. Nem szólok hozzá. Nem. *

Már megint itt... Ezt nem hiszem el. Unottan vágom le magam a fotelbe, és a körmöm piszkálgatom....

* Többet nem akartam kérdezni. Már így is épp eleget hallottam.
A szavai után nem sokkal fölpattantam mellőle és oda nyújtottam neki a kezemet. *
- Mennem kell járőrözni. Eljössz velem a klubhelyiségbe? * kérdeztem, miközben próbáltam vidámnak látszani. *

Mikor megpuszilt én automatikusan átöleltem, finoman húztam magamhoz, majd mikor eljutott tudatomig, mit is teszel elengedtem.
-Mást nem tudok elmondani magamról...talán csak azt, hogy apám ölte meg anyát.
Nyeltem egyet és éreztem, hogy jobban lettem, most, hogy szinte mindent elmondtam neki.

* Mosoly kúszott az arcomra. *
- Örülök, hogy elmondtad. * mondtam hálásan,majd egy hála-puszit nyomtam az arcára. *

-Elmondtam Emmaline-baj, Siriusnak, mèg Yasmine-nèl is kicsúszott vèletlen...de nálad tudtam a legnyugodtabban kinyögni
Mosolyogtam rá

* Sóhajtva az összekulcsolt kezeinkre néztem. *
- Így már érthető. * mondtam megsimogatva a kézfejét. *
- Jobb, hogy elmondhattad?

Èreztem, hogy megfogja kezem. Igyekeztem mosolyogni, de nem igazán ment.
-azèrt van nèha annyi hülye vicc, hogy le legyek foglalva ès ne tudjak rà gondolni.
Motyogtam, ìgy választ adni egy règi kèrdèsère. Megszorìtottam finom ujjait.

* Már nem reménykedtem könnyed, gyorsan emészthető információkban. A következő sem az volt.
A pillantásom egy pillanatra James arcára vándorolt, s a fájdalom, amit láttam rajta arra késztetett, hogy megfogjam a kezét, bátorítás képpen. Teljesen ösztönös mozdulat volt. *
- Sajnálom. * suttogtam. *

Most èn jöttem, de úgy èreztem, menten elájulok. Èreztem, ahogy arvomból elszállt a vèr. Próbáltam nyelni, de esèlytulen volt. Tekintetem remegő kezemre szegeztem
-anyám meghalt, de előtte meg akart ölni
Hangom csak suttogás volt, most már èreztem könnyeimet is, de letöröltem.

* Szaporán pislogva próbáltam úrrá lenni a döbbeneten, ami megbénította az egész testemet. Vagy öt perc is eltelhetett az ő válasza és az enyém közt. *
- Nos, oké. Egyszer Pitonnal belopóztunk Petunia szobájába és elolvastuk a leveleit. * motyogtam az ujjaimra meredve, mint semmit nem hallottam volna. Ezt éreztem a legjobb taktikának. *

Láttam, hogy most földhöz vágtam.
-jól hallottad.
Motyogtam magam elè meredve.

* Már épp elkészültem egy hasonlóan semleges hírre mikor ... *
- Öhm ... megismételnéd?
* Hirtelen borzasztóan kaparni kezdett a torkom. Animágus. Az, hogy lehet? Hiszen olyan fiatal még, ilyen korban ezt nagyon nehéz megtanulni! Szótlanul meredtem rá, az állam már rég elgurult. *

Mandula...èn szeretem. Most jön a a neheze. Kezdjük a számora könnyebbel. Nagy levegő...
- animágus vagyok, szarvassá tudok változni.
Hadartam gyorsan.

* Nem akarta elmondani, mi bántja. Így végül nem kérdezősködtem tovább. *
~ Majd elmondja, ha van kedve hozzá ... ~
* Az ajkamat rágva próbáltam rájönni, mit mondhatnék még. *
- Allergiás vagyok a mandulára. Már egy szemtől megfulladhatok.

Szuper, èszrevette, pedig ezt nem akartam
- nincs semmi baj, te jössz
Villantottam rá egy várakozás teljes mosolyt.

* Érdeklődve pillantottam rá. *
- Valami baj van? Idegesnek tűnsz ... * pislogtam rá aggodalmasan. Nem tudtam, mi baja, de rá akartam jönni. Segíteni akartam. *

Elmosolyodtam, de idegesen rágtam szájam szèlèt, mert már csak egy kisebb kaliberű dolog van.
- van egy égèsi sèrülès a vállamon.
Mondtam ès kezdtem izzadni az idegessègtől.

* A szavaira elmosolyodtam, majd folytattam a sorozatot. *
- Halálosan félek a medúzáktól. * ismertem be elpirulva. *

Én is leültem egy kanapéba és figyeltem Lilyt, majd elmosolyodtam arra, amit mondott. Én mindent elmondok neki, kivéve az anyámat, azt majd szépen körülírom...az animágust meg majd mikor jobban belejöttünk a dolgokba, szóval a kettő közt kéne valamit mondani.
-Mikor először mutattam valami hajlandóságot a mágiára felrobbantottam egy teafőzőt. Ezek után meg a szomszéd papagáját.
Mosolyodtam el az emlékre...há ja, elég dühös volt szegény.

* Elsétáltam az ajtóból és egy szégyenlős mosollyal helyet foglaltam a kanapén. *
- Kiskoromban rágót ragasztottam a nővérem, Petunia hajába. * kezdtem a sort lesütött szemekkel. Ezután az eset után Tuney haját Anya olyan rövidre vágta, hogy egyesek kisfiúnak nézték ... *

-A vallást! Kezdjem én, mert te nem mered?
Kérdeztem mosolyogva, de magamban imádkoztam, hogy vállalja fel.
-Persze...nem muszáj, ha úgy érzed, nem bírod.
Cukkoltam mosolyogva.