Társalgó Szoba

- Mit? * kérdeztem vissza mosolyogva. Nem értettem, mire gondolt, de a megjegyzése önmagáról elég egyértelműnek hangzott. *
~ Tehát James felvette a kesztyűt ... ~
* Erre a gondolatra még vidámabb lettem. *

-Én se lennék kevesebb neked, ne izgulj.
Mondtam színtelen hangon és igyekeztem nem arra gondolni, amire értettem.
Nem tudtam megérteni az arcán elterpeszkedő mosolyt.
-ki kezdi?

* Értetlenül rápislogtam. De aztán mikor a mosolya visszatért valami megmagyarázhatatlan nyugalom áradt szét a testemben. A kérdésére pedig az én arcomon is furcsa, hangsúlyos mosoly tűnt fel. *
- Túl nagy falat lennék neked egyszerre. * vontam fel pimaszul a szemöldököm. *

-Most adtad meg a választ.
Erőltettem mosolyt arcomra, majd még jobban magamra erőltettem.
-És mikor bújik elő ez az éned?
Kérdeztem most már elevenebb, élettelibb mosollyal.
Egyre jobban érdekelt ez a dolog.

* Felvontam a szemöldököm. *
- Nem mondanám. Csak normálisabb. * vontam vállat. Amikor az arcáról eltűnt a mosoly az ajkamba haraptam. *
- Mégis miről kéne mesélnem? * kérdeztem vissza gyorsan. *

-Az a Lily biztos....viccesebb.
Mondtam halvány mosollyal, de a mondat végére elkomorodtam.
-Azt már próbáltam, túl...túlléptem rajta.
Motyogtam, de arcomról eltűnt minden mosoly.
-Szóval nem izgulok, most már mesélsz róla?

* Meglepett ez a hirtelen hangulatváltozása, de tetszett. Jobb volt így. Nem hiányzott az a fagyos stílus, ezért - de csak ezért! - bele mentem na játékba. *
- Jobb, ha nem tudod. * vigyorogtam rá. *
- Nem, a másik Lily nem katasztrofális. Csak kicsit ... kevésbé szabálytisztelő. De ha tovább beszélnék róla Neked, meg kéne ölnöm Téged, azt pedig ... nem akarom.

~Annál csak jobb lehetsz~
Gondoltam, majd felsóhajtottam.
-Miért? Sutyiban Mardekárosokat csókolgatsz?
Kérdeztem nevetve, majd vállat vontam.
-Ugyan, nem hiszem, hogy valami katasztrofális lehet az a másik Lily.
Ráztam meg a fejem és igyekeztem nem arra gondolni, mit fogok kapni Siriustól.

* Már épp elengedtem volna az utolsó csepp reményt is, mikor meghallottam a hangját magam mellől. Megijesztett, a hirtelen közeledésére összerándultam. De mikor felé fordultam igyekeztem lelohasztani a szemeimben ülő sértett csillogást, nehogy elriasszam vele. Bár nem várhattam tőle semmit ... *
- Én sem vagyok mindig olyan, amilyennek Te megismertél. * feleltem szemrebbenés nélkül, a karjaimat összefonva a mellkasomon. *

Későn? Hat évvel később!! Hat átkozott évet késett. Fogcsikorgatva álltam fel és léptem elé.
-Várj.
Mondtam és nagy levegőt véve gondolkodtam, mi legyek a következő lépés.
-Az...az sem zavar, hogy nem mindig vagyok olyan, amilyennek...amilyennek megszerettél?
Kérdeztem, mert egyszer úgy is fel kellett tennem ezt a kérdést.

* Halkan felsóhajtottam. *
- Megértem, ha nem. Későn ébredtem rá arra, ami nyilvánvaló volt. * próbáltam elleplezni a szemeimben ülő csalódást és reméltem, hogy sikerült. Ha nem is tökéletesen! *
- Hát akkor ... azt hiszem, végeztünk is. Jó éjt, James! * ez a mondat már rezignáltabban hangzott. Kihúztam magam, majd minden maradék méltóságomat össze kaparva elindultam kifelé. *

Kérdésén egy percre elgondolkodtam.
-Kérdezni nem.
Jelentettem ki tűnődve, mert mindent tudok róla már így is.
-A másik értelemben már nem tudom...
Vallottam be, és arra gondoltam, Sirius mennyire dühös lesz még ezért is.

* Nem tetszett az, ahogyan válaszolt. Én csapatjátékosnak mutatkoztam, írd és mond mindent elmondtam neki, ami hirtelen az eszembe jutott. Feltártam előtte azt az új keletű és roppant zavarba ejtő érzést, ami a lelkemet mardosta, de arra számítottam, hogy azok után, amiket egymás fejéhez vágtunk hat éven keresztül, némiképp együtt működő lesz. Sebezhetőnek éreztem magam, miután kiadtam az utolsó adut is a kezemből, James pedig nem könnyítette meg a dolgomat. *
- Én nem szeretnék semmit. Arra vagyok kíváncsi, Te akarsz-e még tőlem bármit is. * pontosítottam felvont szemöldökkel. *

Tűnődve néztem rá, majd hátradőltem a fotelban.
-És hogyan szeretnéd?
Kérdeztem enyhe érdeklődéssel, csak hogy ne lihegjük túl, ezzel köze sem bocsájtottam meg neki.

* Ismét felsóhajtottam. Ez már panaszosabban hangzott. *
- Nem tudom. De Te sem mutattál valami sokat magadból, lásd be! Ha pedig nem igazodsz ki rajtam, sajnálom. Ha ezt orvosolni szeretnéd, most itt vagyok. Jobb alkalmat nem tudok adni ...

Vállt vontam válaszára és elnéztem.
-Nem tudom, nem igazodom ki rajtad már egy ideje.
Vallottam be teljesen semleges hangon, csak, hogy tudja, milyen az, mikor érzéseidet így viszonozzák. Sehogy.
-És mégis...hogy gondoltad, mikor nem is ismersz. Negyed annyit ha tudsz rólam, mint én rólad.

* Fájdalmas sóhaj szökik föl az ajkaim közül. *
- Kénytelen leszel megbízni bennem. Miért hazudnék ilyen képtelenséget, ha nem lenne igaz? * kérdezek vissza, s ezúttal a pillantásomat sikerül az övébe fúrnom. *

Lehunyta szemmel imádkoztam Merlinhez, hogy ne mondjon olyat, ami most a fejemben jár. De olyat mondott, nagyon olyat. Azt hittem, most aznnal leesek a székről.
-Most....most mond meg, Lily, miért higgyek neked, mikor minden az ellenkezőjét bizonyítja?
Kérdeztem és most,először, mióta leültem, fenéztem rá, egyenesen bele a szemébe, de ő nem nézett rám, hát ezzel sem segít bagán, ha komolyan gondolja.

* Mély levegőt veszek. Koncentrálnom kell, nem szabad hisztis kiscsajként viselkednem!
Egy pillanatra lehunyom a szemem. Jó, így már jobb. Csukott szemmel fejezem be a mondatot. *
- Rájöttem, hogy most megismertem azt az éned, amibe minden további nélkül bele bírnék szeretni, ha most Te nem gyűlölnél engem annyira - és jogosan! * nem nézek rá. De tudom, hogy hallja. *

Mikor mondta és csak mondta egyre jobban ledöbbentem, de ezt nem mutattam ki, már csak az kellene. Mikor elkezdte az utolsó mondatot kezdtem úgy érezni, felállok, és mikor nem fejezte be agyam behelyettesítette a hiányzó dolgokat és azonnal lefagyott a rendszer. Most szórakozik?! Viccel velem! Nem mondja, hogy hat év múlva kezdem el érdekelni? Ez...képtelenség, lehetetlen!
De nyugodjunk le, lehet, nem is azt akarja mondani, igen, remélem, nem azt.

- Hagyd, hogy befejezzem! * vágok a szavába egyre erősödő szívdobogással. *
- Azt akartam mondani, hogy ... valószínűleg tévedtem. Az utóbbi időben olyan oldaladat ismertem meg, ami lenyűgözött. Nem hittem volna, hogy Te ilyen vagy. És rájöttem ... * nem bírom befejezni, mert az arcom tüntetően elvörösödik. Remek. *

Nem tudtam mit mondani rá, a szavaira, komolyan nem, de nem is akartam annyira. Hat évig hagytam, hogy a földbe döngöljön, most már feladtam a dolgot, jobb így nekem. Győzködtem magam magamban szép csendben. A mondata utolsó részére ám megráztam a fejem.
-Neked van igazad.
Mondtam végül, olyat akartam kinyögni, amivel a legkevesebb szószámot igénybe véve leesik neki. Én egyetértek Lilyvel. Nem szeret és ennyi, nem kell túlpörögni, csak én nyomultam túl.

* Felsóhajtok, látva James hangtalan megadását. Hát eljött az alkalom! Végre!
A szemeiben látott tömény ellenérzés megrémisztene, ha nem láttam volna már így nézni rám. Így magabiztosan, bár halkan bele fogok a mondókámba. *
- Szóval ... először is bocsánatot kell kérnem. Szörnyen tapintatlan voltam. * kezdem furcsa meghunyászkodással. *
- Nem miattad volt. Hanem azért, mert ... olyan makacsul igyekeztem megcáfolni Em szavait. Nem bírtam elfogadni, hogy amit mond, az talán igaz lehet ...

Na, ez a tipikus Lily. A szemforgatás, sóhajtozás meg az ég tudja még mi! Már fordulnék is meg, mikor az ajtó elé pattan, pont a szabadulásom útvonala és közém. Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne üvöltsek rá. Eddig soha nem akartam, de most égett bennem a vágy, hogy leüvöltsem a fejét. Tudtam, hogy azzal csak nekem lesz rosszabb, még elmegy a hangom is. Így lépek egyet hátra és leülök egy kanapéra. Nem nézek rá, mert ha túl sokáig bámulnám akkor vagy komolyan leüvöltöm azt a prefektusi fejét, vagy megint szerelmet érzek iránta. Semelyiket sem akarom, így a cipőmet nézem.

* Nem bírok megállni egy szemforgatást. Azonban ott lóg a levegőben, hogy megint elmegy és ettől kezdem rosszul érezni magam. Nem hagyhatom, meg kell magyaráznom! Muszáj ... *
- Jó. Akkor én beszélek, Te pedig leszel szíves végig hallgatni! * pattanok föl hirtelen, majd belépek a csukott ajtó és James közé. *