Társalgó Szoba

*Döbbenten pislogok Lilyre, amikor felveti, hogy ő lehet Solange professzor lánya. Én ugyan nem vettem fel a rúnaismeretet de most hogy jobban megnéztem a lányt, tényleg van köztük nem is olyan kevés hasonlóság.*
- Örülök a találkozásnak Jasmine. Nem csatlakozol hozzánk? *érdeklődtem s közben arrébb húzódtam és meg veregetem Lily és köztem lévő helyet a kanapén*

* Úgy tűnik, mintha remegne a hangja. Vagy rosszul hallom? Nem, valóban remeg. Talán fél? *
- A Hugrabugba szerettél volna kerülni? Csak nem apukád is hugrás volt? * kérdem mosolyogva, barátságosan. *

- Én Yasmine vagyok - feleltem megremegő hanggal. - és igen, Solange professzor lánya, idén vagyok első éves.

~ Hű, ez is megvolt. Könnyebben szokott menni, de innentől már egyszerűbb, kicsit félek, hogy mi lesz, ha itt, a Roxfortban nem kedvelnek meg? Hét évig úgy járok ide, hogy nincs barátom? ~

* Ajkamat rágva pillantok rá, mikor a végkifejletről beszél. *
- Vannak románcok, amik nem azért születnek, hogy éljenek is. * suttogom, miközben óhatatlanul is eszembe jut Potter. *
~ Remek! Már megint Potter! Már a saját agyamban sem hagy békén! ~
* A számomra addig ismeretlen hangocskára érdeklődve nézek föl az ölemből. *
- Szervusz. * biccentek a kislánynak egy mosolyt erőltetve az arcomra. *
- Lily vagyok, Te pedig biztosan ... * a kislány arcára pillantva megfagy bennem a vér. Ezt az orrot, ezeket a szemeket én minden rúnaismeret órán látom!. *
- Csak nem Te vagy Solange professzor lánya?

- Ezt jó hallani. Bár a vége valahogy jobban is elsülhetett volna. *mondta kissé elgondolkodva, elvégre amikor ezt Caroline néninek hoztam fel, azt mondta csak nézzem meg anyámékat. Nekik sokkal, de sokkal jobban sült el a dolog. És legyünk őszinték, teljesen igaza van ezzel kapcsolatban*
- Szia. *köszönök kis mosollyal az arcomon a belépő leányzó felé, aki nyilván elsőéves lehet*
- Emmaline vagyok, és te? *kérdeztem kedvesen a leánykától*

Fáradtan léptem be a szoba ajtaján, kezemben a jegyzetfüzettel. Azaz csak léptem volna, mert hirtelen megpillantottam két felsőbb évest is, ráadásul csak a nevüket ismertem.

~ Vajon be merjek menni? Lehet, hogy nem kedvelnek majd... de azért talán mégis. Hiszen ők is biztosan tanulnak vagy pihennek itt. Esetleg beszélgetnek.

Három nagy levegőt veszek... egy, kettő... ~

Beléptem. Rögtön láttam, hogy Lily kezében valami rúnaismerettel kapcsolatos dolog volt. Vagyis egy teleírt papír - talán könyvtári jegyzet. Vagy házi dolgozat.

- Sziasztok! - köszöntem bátortalanul, majd helyet foglaltam a szoba lehető legtávolabbi pontjában.

Emmaline Fawcett írta:

Lily Rose Evans írta:

* Mérgesen rácsapok a lexikon fedelére, mire az hangosan felhördül, egy asztmás öregember hangján. *
- Solange professzornak készítek külön házit, azokról a régi viking istenekről, akik állítólag először használtak rúnát. Megjegyzem, szerintem kacsa az egész, mert a források szerint a macedón táltosok voltak az elsők, de azért ...
* Egy sóhajjal pontot teszek a mondat végére. *
- Na és Te mit olvasol? Érdekes? * pillantok a könyvére. *

- Hm, tudtommal van valahol elpakolva egy könyvem erről, amit magammal hoztam. Emlékeim szerint egy régi Viking napló részlet is van benne, amely bizonyítja ezt az elméletet. Ha gondolod megkereshetem és holnap odaadom. *ajánlottam fel Lilynek mosolyogva, ahogy elmerültem a gondolataimba, hogy hova is tehettem azt a könyvet. Mert a bőröndömből mindent kipakoltam ott nem lehet, ebben egészen biztos voltam*
- Shakespeare Rómeó és Júlia. - mosolyogtam kissé szégyenlősen Lilyre, elvégre nem sokan olvasnak a Roxfortban mugli könyveket, de nekem ez az egyik kedvenc művem*

- Nem sürgős, de azért köszönöm. * pillantok Emre hálásan, ám mikor ő is válaszol az én kérdésemre, a feleletet nem állhatom meg kuncogás nélkül. *
- Szeretem. Jó könyv. Otthon nekem is meg van, még Tuney-tól ... azaz ... a nővéremtől, Petuniától kaptam még a ... vihar előtt.
* A vihar természetesen viharos kapcsolatom igyekszik szimbolizálni a testvéremmel, ami hét év után sem sokat változott. *

Lily Rose Evans írta:

* Mérgesen rácsapok a lexikon fedelére, mire az hangosan felhördül, egy asztmás öregember hangján. *
- Solange professzornak készítek külön házit, azokról a régi viking istenekről, akik állítólag először használtak rúnát. Megjegyzem, szerintem kacsa az egész, mert a források szerint a macedón táltosok voltak az elsők, de azért ...
* Egy sóhajjal pontot teszek a mondat végére. *
- Na és Te mit olvasol? Érdekes? * pillantok a könyvére. *

- Hm, tudtommal van valahol elpakolva egy könyvem erről, amit magammal hoztam. Emlékeim szerint egy régi Viking napló részlet is van benne, amely bizonyítja ezt az elméletet. Ha gondolod megkereshetem és holnap odaadom. *ajánlottam fel Lilynek mosolyogva, ahogy elmerültem a gondolataimba, hogy hova is tehettem azt a könyvet. Mert a bőröndömből mindent kipakoltam ott nem lehet, ebben egészen biztos voltam*
- Shakespeare Rómeó és Júlia. - mosolyogtam kissé szégyenlősen Lilyre, elvégre nem sokan olvasnak a Roxfortban mugli könyveket, de nekem ez az egyik kedvenc művem*

* Mérgesen rácsapok a lexikon fedelére, mire az hangosan felhördül, egy asztmás öregember hangján. *
- Solange professzornak készítek külön házit, azokról a régi viking istenekről, akik állítólag először használtak rúnát. Megjegyzem, szerintem kacsa az egész, mert a források szerint a macedón táltosok voltak az elsők, de azért ...
* Egy sóhajjal pontot teszek a mondat végére. *
- Na és Te mit olvasol? Érdekes? * pillantok a könyvére. *

Lily Rose Evans írta:

* Egy kisebb fajsúlyos lexikonnal egyensúlyozva lépek be a terembe, s szám azonnal mosolyra húzódik. *
- Szia Em. * leülök mellé, majd ismét küldök felé egy mosolyt. Ugyan nem vagyunk közeli barátok, de néha már járőröztünk együtt éjszaka. *
- Hogy vagy?

*Annyira belemerülök, hogy csak egy ismerős hangra kapom fel a fejemet*
- Szia Lily. *mosolyodok el barátságosan amikor leül mellém, majd a kezében lévő súlyos lexikonra pillantok*
- Köszönöm jól. *válaszolom majd a könyvre bökök*
- Ezúttal mit tanulsz? *érdeklődök*

* Egy kisebb fajsúlyos lexikonnal egyensúlyozva lépek be a terembe, s szám azonnal mosolyra húzódik. *
- Szia Em. * leülök mellé, majd ismét küldök felé egy mosolyt. Ugyan nem vagyunk közeli barátok, de néha már járőröztünk együtt éjszaka. *
- Hogy vagy?

*Táskámmal az oldalamon és egy könyvvel a kezembe sétálok be a helységbe, majd körül sem nézve leülök az egyik kanapéra*

-- kívül --

* Értetlenül pislogok Jamesre. *
- Én? Miben? * kérdezek vissza értetlenül, miközben lopva arra gondolok, vajon Narcissa sajnálná-e, ha lemaradna erről a storyról?! Potter és Evans együtt sétálnak!
Felrémlik előttem egy igen emlékezetes mondatom, amit a szőke mardekároshoz intéztem:
" - Mellesleg pedig, ha az emberiség fennmaradása függne tőle, James Potter akkor sem hálózhatna be! "

Vállat vontam, ha ő így akarja látni... Még hátra nézek és egy sötét pillantást vetek Siriusra.
-Kösz haver..hik
Vágom még a fejéhez, majd kilépek nyomomban Lilyvel.
-Reménykedsz hik...mi?
Kérdezem gonosz mosollyal, majd igyekszem kikerülni az összes mardekárost, már csak kéne, hogy nevetség céltáblája legyek, szuper lenne.

* Dorgáló mosollyal csóválom meg a fejem. *
- Az én feladatom, hogy ügyeljek a diákok biztonságára, James. Ezt veheted akár annak is, hogy a kötelességemet teljesítem. * eresztek meg felé újra egy mosolyt majd bátorítóan az ajtó felé bökök a fejemmel.
A szavaira egy mély sóhaj szakad fel a mellkasomból. *
- Tudom. De ott szeretnék lenni, ha valami olyan történik, ami a hangod rovására megy ... hogy nevethessek egy nagyot!
* Nem így akartam volna befejezni, de már mindegy. Mosolyogva lépek ki James után. *
- Sziasztok! * intek még hátra a fiúknak. *

Kezem már a kilincsen volt, mikor meghallom Lily hangját a hátam mögül, majd megnyikordul a fotel, léptek zaja. Megfordulok, elnyomom a döbbenetet arcomon, helyére mosoly költözik, majd felsóhajtok, legalábbis valami olyasmi, mert közben folytatom csuklásrohamomat.
-Nem...hik...kell, te már...hik...megtetted...hik, amit tudtál...hik...legalább már nem olyan hangos...hik.
Daráltam el, hogy a lehető legkevesebb csuklás legyen benne, majd enyhén összegörnyedtem, mert kezdett komoly gondot okozni a kiegyenesedés is, lehetetlen alak ez a Sirius. Volt egy jó napom, mikor semmi bajom nem volt, és elrontotta!
-Komolyan Lily..hik...megígérem, hogy...hik...bemegyek!
Mondom neki még, majd mikor már komolyan ég a hasam kinyitottam az ajtót, visszanézek rá, még most is akar jönni?

* Türelmetlenül sóhajtok, mikor James megelégeli a dolgot. Nem hagyhatom így távozni innen, főleg úgy, hogy két prefektus jelenlétében esett bántódása. *
- Veled megyek. Még a végén inába száll a bátorságod Madam Pomfrey előtt!
* Küldök felé egy sokat mondó mosolyt, majd mellé lépek, hogy vele tartsak, ha kell. Nem is értem, miért! *

Mikor mindenki csak dumált, senki sem kívánt segíteni dühösen felálltam, felkaptam táskámat a kanapé mellől.
-Akkor...hik...azt hiszem, fel...hik...megyek a gyengélkedőre...hik
Mondtam még mindig csukladozva, majd hátat fordítottam nekik.
-és...hik...kösz a segítséget
Mondtam még a vállam felett.

* Felvont szemöldökkel pislogok Remusra. Hát, tőle aztán végképp nem ezt várná az ember, ha már prefektus lett! Helytelenítő pillantást vetek rá. *
- Akkor nagyot csalódnék benned, Lupin. * nézek rá csípőre tett kezekkel. *

A hasam kezdett begörcsölni a rángásoktól, melyet a csuklásrohamom okozott, már komolyan fájt, de nem adom meg Lilynek azt a szívességet, hogy ezt kimutatom, inkább csak összeszorítom fogaimat, úgy tűröm a csuklás rohamot. Lupin kérdésére megvonom a vállam.
-Nekem teljesen mindegy, melyikőtök volt, csak szedje már le.
Mondom minden mosoly nélkül, de tekintetem még mindig Sirius arcán vándorolt, komolyan nem volt valami kellemes ez az érzés, sőt, egyre jobban fájt, de legalább nem volt hangos, csukott szájjal nem is hallatszott, csak látszott, ahogy a helyemen ugrálok.

...Hallom Siriust, ahogy mögöttem suttogja a bűbájt, majd látom is az eredményét kedves barátunkon... egy pár pillanat múlva olyan erőteljesen csuklik, hogy az szinte nekem fáj.
Lopva Siriusra nézek, majd rá kacsintok, grat!
Majd, mikor a másik kettő rájönve a turpisságra, és gyanakodva Tappmancsra egyszerre egy ötletem támad:
-És mi van akkor, ha nem Ő volt? -kérdezem vigyorogva Jameset, na erre most mit fog lépni?

Mikor Lily kinevetett elvörösödtem, igyekeztem nem nagyon hangot kiadni, de egyszerűen ha becsuktam a számat, akkor is csuklottam. Hogy van ez? Lily felállt, és közölte, hogy nyert. A következő pillanatban rám szegezte a pálcáját, megpróbálta elmulasztani a csuklásomat, egy kicsit sikerült is, ugyanis már csak normális hangerőn csukladoztam tovább. Szikrákat szóró szemmel fordultam Sirius felé.
-N mondd már, hogy ennyire unatkoztál!
Vágom a fejéhez elkeseredetten, majd mikor még mindig nem múlik el már én kezdtem unatkozni.
-Szedd le rólam, te troll!
Kiáltottam rá most már türelmetlenül, miközben folyamatosan csak hikk-eket adok ki, ne már, gyerünk Sirius!

* Épp elméllyülten figyelek egy - Lupin felé szálló - kék buborékot, mikor furcsa, bugyborékoló hangot hallok és alig tudom vissza tartani a nevetésemet. Potter csuklik ... hát ez remek ...
Még épp látom Sirius pálcájának árulkodó villanását, és ez kissé felpaprikáz. Hátba támadja a saját barátját, csak mert nem olyan kitartó, mint Ő?! Homlok ráncolva pattanok föl. *
- Azt hiszem, ezzel én nyertem. * vigyorgok rá Jamesre. * - Finite.
* Ezzel azt szándékozom elérni, hogy abba hagyja a csuklást ... meglátjuk, hogy sikerül. *

Idegesen figyeltem, ahogy buborékot ereget, hű de jól csinálja, gondolom ezt várja, de nem én fogok először megszólalni, vagy hangot kiadni, csak azért sem! Ám hamarosan, úgy érzem, valami tompán nekem csapódik, mire csuklani kezdtem, de olyan hangosan, hogy én is megijedtem. Dühösen fordultam Sirius felé, de nem láttam nála pálcát. Szuper, vajon ez is vesztésnek számít? Mert ha igen, megölöm a barátomat.

Mikor Lily és James elkezdték a játékot még vicces volt, de negyed óra múlva már kezdtem unni a dolgot, így elővettem pálcámat, Lupin takarásában Jamesre szegeztem, majd kimondtam rá a csukladozó bűbájt, így végre valamelyikük megszólal, csak mert már rettenetesen unatkozom, és Lily prefektus, csak azért nem rá, pedig az sokkal jobb lenne.