Társalgó Szoba

Emmaline Fawcett írta:

- Lily az istenit állj meg! nem dughatod homokba a fejedet, csak azért mert nem úgy érzel James iránt ahogy eddig! *kiáltottam után mérgesen és még éppen sikerült becsapnom előtte a társalgó szobába vezető ajtót. Már vagy három folyosón végig kergettem a könyvtártól idáig, most már nincs menekvés.*

* Megpillantom Jamest és sietve elindulok utána. Közben hallom Em lépteit magam mögött. Kopp. Kopp. Kopp.
De engem akkor csak a bosszú hajt! Mert az éjszaka rájöttem, hogy Em nem lett volna képes, erkölcsileg nem vitte volna rá a lélek, hogy ilyet írjon James homlokára. Akkor viszont csak maga Potrter lehetett az, aki ilyen gusztustalan tréfát űzött velem!
Ettől ismét fellángol bennem a harag. De Em épp azelőtt becsapja előttem az ajtót, mielőtt beronthatnék. *
- Nem, valóban nem úgy érzek! Dühös vagyok! Most pedig eressz ...

- Lily az istenit állj meg! nem dughatod homokba a fejedet, csak azért mert nem úgy érzel James iránt ahogy eddig! *kiáltottam után mérgesen és még éppen sikerült becsapnom előtte a társalgó szobába vezető ajtót. Már vagy három folyosón végig kergettem a könyvtártól idáig, most már nincs menekvés.*

Unottan sétálok be és remélem, hogy most nem ér semmi különösebb testi probléma, mert akkor soha többé nem teszem be ide a lábam, erre Merlinre esküszöm. Leülök egy kanapéra, hátradőlök és csak elmélkedek.

James Charlus Potter írta:

-Szia Lily
Mondtam és nem néztem rá, mert szégyelltem magam, majd' elsüllyedtem.
Em bocsánatkérésére nem mondtam semmit. Majdnem sikerült beszélgetnem azzal, akit szeretek, erre....erre elrontja, nincs más szó.
-Én is mentem.
Mondom, majd felkapom a pennát és kimegyek a társalgóból.

- Szia. *Megrázom a fejem, amikor kimegy, és sóhajtva jutok arra az elhatározásra hogy felkeresem Lilyt a könyvtárban és miután tudatom vele, hogy leszedtem James fejéről a feliratot, leülök vele beszélgetni. Nem szeretném hogy ha elnyomná az érzéseket, amik feljöttek benne, csak mert számára... nos talán kissé kényelmetlen. És lehet hogy beszélek Siriussal... bár ezt még nem most döntöm el. Ezzel a tervvel léptem ki a helységből nem sokkal Potter után*

-Szia Lily
Mondtam és nem néztem rá, mert szégyelltem magam, majd' elsüllyedtem.
Em bocsánatkérésére nem mondtam semmit. Majdnem sikerült beszélgetnem azzal, akit szeretek, erre....erre elrontja, nincs más szó.
-Én is mentem.
Mondom, majd felkapom a pennát és kimegyek a társalgóból.

- Jó éjt Lily. *intek neki kedvesen, és van egy tippem hogy szegény Madam Cvikker ma este túlórázni fog.*
- Ne haragudj. *pillantottam bűnbánóan a fiúra, majd előkaptam a pálcámat és eltüntettem a homlokáról a feliratot, amelyet odavarázsoltam. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni helyette Lilyt akartam egy kicsit ráébreszteni dolgokra, de úgy látom ezen még dolgoznom kell*

* Az ajkamat rágva próbálok rájönni, mivel lehet eltüntetni a feliratot. Ez egy nagyon rossz tréfa, bárki csinálta is! *
~ Hóborc? Nem, nem tud varázsolni! De akkor ki? James csak nem írna ilyet a homlokára! ~
- Az van a ... homlokodra írva, hogy ... de már úgyis tudod. * suttogom elvörösödve. Menni kéne ... sürgősen, mielőtt végleg felborul minden!
Igen, igen, az jó lesz! *
- Em, megtennéd, hogy ... segítesz Jamesnek? Most mennem kell, járőrözni. Köszönöm a ... beszélgetést. Jó volt. * megpróbálok Jamesre mosolyogni, de nem igazán sikerül. Így sietve az ajtó felé indulok. *
- Jó éjt!
* Kiérve futva a könyvtár felé veszem az irányt. Meg kell találnom az ellenbűbájt! *

Döbbenten néztem Lilyre, majd agy mozdulattal létrehoztam egy jégtáblát, mely tükör sima volt. Belenéztem. Homlokomon egy óriási felirat ékeskedett.
-A francba!
Törtem ki, majd elkezdtem ledörzsölni, de semmi. Felsóhajtottam, majd megint hátra dőltem.
-Nem igaz, hogy sose tudok úgy kimenni, ahogy bejöttem!

*Lily szavait hallva felvont szemöldökkel pillantok a lányra és kíváncsian várom meg hogy mit akar mondani mi van a homlokára írva, illetve hogy került oda. Hát ebből húzd ki magad Lily Evans. Mert ha most azt közli az eléggé vicces lesz. Kiváltképp ha James a viccem okáról érdeklődök.*

James Charlus Potter írta:

Nem értettem, mit bámul a homlokomon, már nagyon rosszul kezdtem magam érezni.
-Mit nézel?
Kérdeztem most már rá, majd Emmaline-re néztem.
-Szia.
Köszöntem neki, de még mindig nem értettem semmit.

* Elpirulva a hajamba túrok, tekintetem le sem véve James homlokáról. *
- Hát ... ööö ... van valami írás a ... homlokodon ... * bököm ki. Valami írás? Hát, ez elég " valami " ... *

Nem értettem, mit bámul a homlokomon, már nagyon rosszul kezdtem magam érezni.
-Mit nézel?
Kérdeztem most már rá, majd Emmaline-re néztem.
-Szia.
Köszöntem neki, de még mindig nem értettem semmit.

*Lily arca elég vicces, de visszatartom a nevetésemet.*
- Hogy vagytok? *kérdezem természetesen, majd leülök az egyik fotelbe, nehogy Lily a szemével kitekerje a nyakam. Bár azért remélem azzal tisztában van, hogy mivel kell eltüntetni a feliratot, mert egy egyszerű finite kevés lesz, és eléggé feltűnő*

* Mentegetőzve rázom a fejem. *
- Nem akarom elnyomni a vicceidet! Te így vagy jó, ahogy vagy, csak ... ez azért kicsit erős, ugye tudod? * kérdem elkerekedett szemekkel a homlokára pillantva. Azon ugyanis ott villódzik a hatalmas, fekete IGAZ SZERELEM felirat. *
- Szia Em. * köszönök a lánynak alig hallhatóan. James homloka érdekesebb. *

Kérdésén elnevettem magam, majd ugyanezzel a lendülettel el is komorultam.
-A szabályok segítenek.
Válaszoltam, majd arra jutottam, beavatom.
-Mindent el kell nyomni magadban, és mindent ami fájdalmas a többiek elől eldugni, de olyan mélyre, hogy ne tudjon előbukni, mert akkor megdől az egész. Nekem már párszor eldőlt. Néha nem más ez, csak látszat, míg belül se kép- se hang fetrengesz magadban. És választani kell egy dalt, ami lenyugtat, ha gond van, ami eltereli a figyelmedet. És kell szerezni egy lányt, ha észre veszed, csak a haverokkal vagy körül véve, különben átléped a lazaság határait és kegyetlen leszel.
Szerintem kimerítettem a válasz adás lehetőségeit.
-Miért akarod elnyomni az összes viccemet?
Kérdeztem, csak téma terelésként.

*Már egy ideje odakint ácsorgok és bármennyire is tudom, ohgy nem szép dolog, mindent hallok, amit odabent történik. Ezért sem tudom biztosan hogy be kellene-e mennem, végül azonban a nem rég megtanult varázslatot alkalmazva James homlokára pingálom az IGAZ SZERELEM feliratot, majd mosolyogva besétálok**
Sziasztok *mosolygok angyalian és remélem Lily nem fog megölni érte* ~Azt hiszem Sirius kissé elrontott~

James Charlus Potter írta:

-Én nem így mondanám....
Tettem hozzá az anyámos megjegyzéséhez és igyekeztem elüldözni minden vele kapcsolatos dolgot, mert fojtott az emlék is.
Vigyorogva válaszoltam kérdésére.
-Nem tudom, nem is akarom, unalmas tudni az ilyen dolgokat, de szerintem kvidicsezni fogok.
Mosolyodtam el.
-mi a kedvenc dalod?

* Kíváncsivá tett a tartózkodó válasza az édesanyjáról, de nem kérdezek rá. Még ráérek kideríteni a dolgot. *
- Miért nem lep ez meg? * kérdem vigyorogva. *
- Nem tudom, nincs kedvencem. Általában mugli előadókat hallgatok, őket nem hiszem, hogy ismered. Na és ... hogy tudsz mindig ilyen veszettül, átkozottul laza lenni?

-Én nem így mondanám....
Tettem hozzá az anyámos megjegyzéséhez és igyekeztem elüldözni minden vele kapcsolatos dolgot, mert fojtott az emlék is.
Vigyorogva válaszoltam kérdésére.
-Nem tudom, nem is akarom, unalmas tudni az ilyen dolgokat, de szerintem kvidicsezni fogok.
Mosolyodtam el.
-mi a kedvenc dalod?

James Charlus Potter írta:

Válaszán elmosolyodtam, naná, a szőke herceg, ja...Ám kérdésére megráztam a fejem.
-Az anyámhoz van köze, maradjunk ennyiben.
Mondtam mosoly nélkül.
-De ez nem ér, csak fél választ adtam, kérdezz mást.

- Ne mosolyogj így! Nem mindenkiből veszett ki a romantika! * nézek rá karba font kezekkel, megjátszott sértődöttséggel, mikor észre veszem a mosolyát. *
- Mindennek édesanyádhoz van köze. Biztosan nagyszerű asszony. * sóhajtok. *
- Nem is fogod megúszni, ne félj. Lássuk csak ... merre felé szeretnél menni a Roxfort után?

Válaszán elmosolyodtam, naná, a szőke herceg, ja...Ám kérdésére megráztam a fejem.
-Az anyámhoz van köze, maradjunk ennyiben.
Mondtam mosoly nélkül.
-De ez nem ér, csak fél választ adtam, kérdezz mást.

James Charlus Potter írta:

Kérdése túl könnyű volt, így váll vonással válaszoltam.
-Ennek több oka is van. Egy; anyám arra tanított, hogy a nőket tisztelni kell, márpedig ha nem szeretem és úgy járok vele kihasználom. Kettő; egyik sem érdekel, mármint...nem érzek irántuk semmit. Három; túl könnyű, a fiúk sokkal jobban szeretik azokat a lányokat, akikért megküzdenek. Akiért a földön kúszhatnak.
Válaszoltam egyszerűen, most én jöttem.
-Na, és a te szíved döntött már, vagy inkább te is csak húzod a fiúk agyát?

* Kuncogva, nem kevés döbbenettel vegyes elismeréssel hallgatom a válaszát. Ez a srác határozottan nem az a James Potter, akit eddig ismertem!
A kérdése viszont váratlanul ért. *
- Nem szokásom húzni senki agyát. Én nem sietnék el egy ilyen döntést ... majd, ha jön az a " nagy szerelem", azt úgyis észre fogom venni. * mosolygok Jamesre. *
- Akkor ... miért pont a csínytevések? Nem lenne egyszerűbb rendesen tanulni?

Kérdése túl könnyű volt, így váll vonással válaszoltam.
-Ennek több oka is van. Egy; anyám arra tanított, hogy a nőket tisztelni kell, márpedig ha nem szeretem és úgy járok vele kihasználom. Kettő; egyik sem érdekel, mármint...nem érzek irántuk semmit. Három; túl könnyű, a fiúk sokkal jobban szeretik azokat a lányokat, akikért megküzdenek. Akiért a földön kúszhatnak.
Válaszoltam egyszerűen, most én jöttem.
-Na, és a te szíved döntött már, vagy inkább te is csak húzod a fiúk agyát?

* Felvont szemöldökkel nézek rá. Az a " sötét mosoly " viszont nem tántorít el. Mégis csak volt oka, hogy a Griffendélbe kerültem! *
- Rendben. Hmmm ... nyilván tisztában vagy azzal, hogy a lányok sorban állnak érted. Miért nem szedsz fel senkit? * kérdem, majd én is hátra dőlök. *

Elnevettem magam.
-Tudod ez egy bonyolult út, éppen most van olyan dolog is, amit még Siriusék sem tudnak, sőt...senki...na, jó, talán az apám, de az annyira nyilvánvaló.
Haraptam ajkamba, majd tekintetem a tollra tévedt.
-Amúgy játszhatunk kérdezz-felelek-et, ha szeretnél!
Villantottam rá egy sötét mosolyt.

* Figyelem az arcát, miközben hátra dől. Vajon mi járhat a fejében? *
- Igen, minden szín alatt és fölött meg vagyok lepve. Kíváncsi vagyok, mi van még benned, amiről eddig nem tudtam ...
* Nem éreztem szégyent, amiért ezt hangosan kimondtam. Boldog lettem tőle. *

Nem találtam most nevetségesnek arcát, nem volt kedvem kinevetni valahogy, eléggé le tudom hangolni magam, sajnos. Szavaira felnézek. Ő mosolyog. Nahát, a jelenlétemben, ez hogy lehet? Rejtély és rejtély, fel nem fogom.
-Örülök, hogy tudok meglepetéseket okozni.
Mondtam halvány mosollyal, majd hátradőltem a kanapén. Sebezhetőnek éreztem magam és ez nem tetszett. Nagyon nem.