Társalgó Szoba

* Az állam hangos koppanással elgurult James szavaira. Honnan tud ő ... így beszélni? Ezt tanítják a csínytevőképzőben, vagy mi?!
De nem, már megint előítéleteim vannak! Ezt nem szabad. Csak olyan ... váratlan volt.
Felnézek rá és elvigyorodok. *
- Megleptél, James Potter. Nagyon ... kellemesen.

Szerettem volna gy gondolni magamra, mint ahogy a fejemhez vágta, de nem, ennél én kevesebb vagyok, csak...néha jól esik úgy tenni, mint aki átlépi a határokat, ezt is teszem, de...anyám elég kritikát vágott már fejemhez, a halála sem boldogít túlzottan. Egyszerűen olyan volt az elvesztése, mint egy érvágás, bár ezt nem nagyon mutatom ki, még Siriusék sem tudják, nem, nem tudják, hogy anyám halott, de nem is akarom, hogy sajnáljanak.
-Az igazság rettenetes dolog. Néha azt hiszed, megvan, aztán elillan...néha meg mikor megtudod szörnyű és jobbnak érzed elrejteni a többiek elől, mert úgy érzed, nem bírnád ki, ha elfogadnád.
Az eleje még Lilynek szólt, a vége már erősen csak nekem.
-De mondtad.
Vontam vállat, majd felnéztem rá.
-Látod, milyen könnyű olyat tenni, amit nem akarsz?
Sóhajtottam, majd visszanéztem a tollra. Hirtelen meg akartam ölelni, és elmondani neki az igazságot, hogy szeretem. Sőt, azt is, hogy anyám meghalt, bár ezt nem tudom, miért pont neki.

* Elnyomok egy sóhajt. Nem érzem magamon a pillantását. Talán ő sem néz rám? De miért nem? Az a James Potter, akit eddig ismertem gátlástalanul kihasználta volna a helyzetet, hogy bocsánatot kérek tőle, megalázkodom előtte!
De ez most más volt ...
A szavai pedig csak még inkább össze kuszálták a gondolataimat. *
- Azt hittem, nem ez az igazság. Mármint, hogy szerinted nem az ... nem kellett volna olyan dolgokat mondanom.

Köszönésére mivel egyszer már reagáltam jelenlétére, szórakozottan piszkáltam tovább a tollat, néhol felgyújtottam, csak mert így sokkal szebb volt, de ez olyan láng volt, mi nem égette el a pennát. Hamarosan leült velem szemben, a csodálkozást elnyomtam magamban, helyette tovább táncoltattam a tárgyat. Amit mondott...de nem, nem néztem fel, csak megráztam a fejem.
-nem... igazad volt, csak... tudod sérti egy fiú egóját az igazság.
Mondtam, de nem néztem rá, már csak az önelégült arca hiányzik. Ekkor a toll teljesen lángba borult.

* Halkan sóhajtok. Ez hosszú lesz és fájdalmas ... *
- Szia. * mosolygok rá. Majd minden felszólítás nélkül leülök vele szemben. *
- Figyelj, Pot ... James. Én ... sajnálom, amit a múltkor mondtam neked. Rémesen ... viselkedtem, és nem volt igazam. * tekintetem a térdemre meresztem. Nem akarok a szemébe nézni. Így nem! *

Azért én elvagyok magamban, de azért jobban esne, ha lenne valaki, akivel beszélhetnék. Sirius Emmaline-t akarja felkutatni, Lupin úgy ahogy van eltűnt, tehát most egyedül vagyok, aminek enyhén szólva nem örülök.
Mikor valaki torkot köszörült felnéztem. Lily. Azt hiszem, nem örül, hogy lát, mint általában, így csak köszönök neki gyorsan.
-Szia!
Mondtam, majd figyelmemet újra a tollra összpontosítottam.

~ Talán nem kellett volna úgy viselkednem vele?! ~
* Ha valamiről ezt gondolom, az már régen rossz. Hát, most James ... illetve Potter ügyében gondolkodom el ezen ami már önmagában kétségbeejtő. És mégis ...
Sietős léptekkel haladok a Társalgó felé, remélve, hogy vagy Pitont vagy Pottert ott találom. Mindkettővel beszélnem kéne; előbbinek el kell magyaráznom, mennyire félre értett, utóbbitól pedig ... bocsánatot kéne kérnem?!
Végül Pottert találom odabent. Az ajtóban halkan megtorpanva figyelem, hallgatom a dúdolását. Furcsa mosoly kúszik az arcomra. *
~ Remek, már magamat sem ismerem ki! ~
* Halkan megköszörülöm a torkom, remélve, hogy észre vesz. *

Mivel nem volt éppen jobb dolgom, a rúnaismereten már átrágtam magam, de csak azért, mert a tanár szimpatikus, betértem a társalgóba, kezemben egy penna, csak hogy tudjak mivel játszani. Mivel a terem teljesen üres volt. Leültem egy kanapéba és a pálcámmal elkezdtem táncoltatni a pennát, hozzá halk dalt dúdolva.

* Felvonom a szemöldököm, úgy nézem, ahogyan távozik. *
~ GYÁVA!!! ~
*Sóhajtva vissza süppedek a kanapéra ... hát, ez jó volt ... *

Lily Rose Evans írta:

Perselus Tobias Piton írta:

Lily Rose Evans írta:

Perselus Tobias Piton írta:

-Én sohasem hazudtam neked, nem is tudnék mert...-
*Hirtelen elfordulok és átkozom magamat amiért majdnem kimondtam azt amit nem lenne szabad.*

* Nehezen mozogva felállok. *
- Nem ez a lényeg! Hanem, hogy mindketten hihetetlenül ... nem is tudom, milyenek vagytok. Nem, bocsánat! Van, amiben mégis különböztök: James Potter, ha egy kiálhatatlan bunkó is, sosem használna fekete mágiát! * vetem az arcába dühösen. *

~Már megint ez a nóta, mikor hagyja már ezt abba?~
-Na igen Szent Potter ilyet soha nem tenne- *Mondom annyi gúnnyal, hogy az már tényleg sértő*
-Pont ezért tetszik is neked. Igaz?-

* A szavaira hátra hőkölök. *
- Valaki a fejedre ejtett? NEKEM. NEM. TETSZIK. JAMES. POTTER! * mondom villámló tekintettel, tagolva, mintha egy elmebajoshoz beszélnék. *
- Mellesleg pedig semmi közöd ehhez. Újabban semmi közöd nincs semmihez, ami velem történik. Tuney el van ragadtatva ettől!

-Hát persze most már örül, hiszen megszabadultál tőlem ez neki is csak jó.-
*Kezembe össze fogom a jegyzeteimet és elindulok kifelé a szobából.*
-Én csak olvasni jöttem ide be, de úgy látszik te nem tudsz viselkedni egy olyan helyiségben ami független a házaktól.-
*mondom sértődötten és elindulok kifelé.* ~most már boldog lehet az a kis mugli végre megtörtént az amiről mindig is álmodott.~

Perselus Tobias Piton írta:

Lily Rose Evans írta:

Perselus Tobias Piton írta:

-Én sohasem hazudtam neked, nem is tudnék mert...-
*Hirtelen elfordulok és átkozom magamat amiért majdnem kimondtam azt amit nem lenne szabad.*

* Nehezen mozogva felállok. *
- Nem ez a lényeg! Hanem, hogy mindketten hihetetlenül ... nem is tudom, milyenek vagytok. Nem, bocsánat! Van, amiben mégis különböztök: James Potter, ha egy kiálhatatlan bunkó is, sosem használna fekete mágiát! * vetem az arcába dühösen. *

~Már megint ez a nóta, mikor hagyja már ezt abba?~
-Na igen Szent Potter ilyet soha nem tenne- *Mondom annyi gúnnyal, hogy az már tényleg sértő*
-Pont ezért tetszik is neked. Igaz?-

* A szavaira hátra hőkölök. *
- Valaki a fejedre ejtett? NEKEM. NEM. TETSZIK. JAMES. POTTER! * mondom villámló tekintettel, tagolva, mintha egy elmebajoshoz beszélnék. *
- Mellesleg pedig semmi közöd ehhez. Újabban semmi közöd nincs semmihez, ami velem történik. Tuney el van ragadtatva ettől!

Lily Rose Evans írta:

Perselus Tobias Piton írta:

-Én sohasem hazudtam neked, nem is tudnék mert...-
*Hirtelen elfordulok és átkozom magamat amiért majdnem kimondtam azt amit nem lenne szabad.*

* Nehezen mozogva felállok. *
- Nem ez a lényeg! Hanem, hogy mindketten hihetetlenül ... nem is tudom, milyenek vagytok. Nem, bocsánat! Van, amiben mégis különböztök: James Potter, ha egy kiálhatatlan bunkó is, sosem használna fekete mágiát! * vetem az arcába dühösen. *

~Már megint ez a nóta, mikor hagyja már ezt abba?~
-Na igen Szent Potter ilyet soha nem tenne- *Mondom annyi gúnnyal, hogy az már tényleg sértő*
-Pont ezért tetszik is neked. Igaz?-

Perselus Tobias Piton írta:

-Én sohasem hazudtam neked, nem is tudnék mert...-
*Hirtelen elfordulok és átkozom magamat amiért majdnem kimondtam azt amit nem lenne szabad.*

* Nehezen mozogva felállok. *
- Nem ez a lényeg! Hanem, hogy mindketten hihetetlenül ... nem is tudom, milyenek vagytok. Nem, bocsánat! Van, amiben mégis különböztök: James Potter, ha egy kiálhatatlan bunkó is, sosem használna fekete mágiát! * vetem az arcába dühösen. *

-Én sohasem hazudtam neked, nem is tudnék mert...-
*Hirtelen elfordulok és átkozom magamat amiért majdnem kimondtam azt amit nem lenne szabad.*

Perselus Tobias Piton írta:

Lily Rose Evans írta:

Perselus Tobias Piton írta:

Lily Rose Evans írta:

* Felvont szemöldökkel az ölembe teszem a jegyzeteimet. *
- Erre most azt válaszolnám, hogy " szia ", de tudod, a mocskos sárvérűeket nem tanítják meg köszönni.
* Aztán ismét az arcom elé emelem a házit. *

-Lily kérlek, ne beszélj így, már bocsánatot kértem egyszer. Nem emlékszel?-
*Felállok és közelebb megyek hozzá*
-Miért nem fogadod el? Tudod nagyon jól, hogy Potter tehet erről.-
~És még rengeteg másról is~

- Én pedig mondtam, hogy nem bocsájtok meg. * vágom rá rezignáltan. *
- Egyébként pedig: Potter csak az egyik vége, és ha hiszed, ha nem nagyon hasonlóak vagytok.

*Fújok egyet idegesen mikor összehasonlít Potterrel.*
-Még, hogy sokban hasonlítunk. Ezt te sem gondoltad komolyan én sohasem leszek olyan beképzelt és önfejű mint ő.-
*Vágom rá dühösen*

* Felvonom a szemöldököm. *
- De igen, komolyan gondoltam! Ő sem tud hazudni nekem. Ráadásul mindketten ugyanolyan emésztő dühvel fújtok egymásra. Ha egy irányba mennétek, szerintem az utálatotok nagyon jól összehozna titeket. * magyarázom karba font kezekkel. *

Lily Rose Evans írta:

Perselus Tobias Piton írta:

Lily Rose Evans írta:

* Felvont szemöldökkel az ölembe teszem a jegyzeteimet. *
- Erre most azt válaszolnám, hogy " szia ", de tudod, a mocskos sárvérűeket nem tanítják meg köszönni.
* Aztán ismét az arcom elé emelem a házit. *

-Lily kérlek, ne beszélj így, már bocsánatot kértem egyszer. Nem emlékszel?-
*Felállok és közelebb megyek hozzá*
-Miért nem fogadod el? Tudod nagyon jól, hogy Potter tehet erről.-
~És még rengeteg másról is~

- Én pedig mondtam, hogy nem bocsájtok meg. * vágom rá rezignáltan. *
- Egyébként pedig: Potter csak az egyik vége, és ha hiszed, ha nem nagyon hasonlóak vagytok.

*Fújok egyet idegesen mikor összehasonlít Potterrel.*
-Még, hogy sokban hasonlítunk. Ezt te sem gondoltad komolyan én sohasem leszek olyan beképzelt és önfejű mint ő.-
*Vágom rá dühösen*

Perselus Tobias Piton írta:

Lily Rose Evans írta:

* Felvont szemöldökkel az ölembe teszem a jegyzeteimet. *
- Erre most azt válaszolnám, hogy " szia ", de tudod, a mocskos sárvérűeket nem tanítják meg köszönni.
* Aztán ismét az arcom elé emelem a házit. *

-Lily kérlek, ne beszélj így, már bocsánatot kértem egyszer. Nem emlékszel?-
*Felállok és közelebb megyek hozzá*
-Miért nem fogadod el? Tudod nagyon jól, hogy Potter tehet erről.-
~És még rengeteg másról is~

- Én pedig mondtam, hogy nem bocsájtok meg. * vágom rá rezignáltan. *
- Egyébként pedig: Potter csak az egyik vége, és ha hiszed, ha nem nagyon hasonlóak vagytok.

Lily Rose Evans írta:

* Felvont szemöldökkel az ölembe teszem a jegyzeteimet. *
- Erre most azt válaszolnám, hogy " szia ", de tudod, a mocskos sárvérűeket nem tanítják meg köszönni.
* Aztán ismét az arcom elé emelem a házit. *

-Lily kérlek, ne beszélj így, már bocsánatot kértem egyszer. Nem emlékszel?-
*Felállok és közelebb megyek hozzá*
-Miért nem fogadod el? Tudod nagyon jól, hogy Potter tehet erről.-
~És még rengeteg másról is~

* Felvont szemöldökkel az ölembe teszem a jegyzeteimet. *
- Erre most azt válaszolnám, hogy " szia ", de tudod, a mocskos sárvérűeket nem tanítják meg köszönni.
* Aztán ismét az arcom elé emelem a házit. *

Lily Rose Evans írta:

* Megelégelem a csöndet. *
- Tudod, egyes kulturákban az emberek KÖSZÖNNEK egymásnak nemtől, kortól, fajtól függetlenül! * morranok rá a jegyzeteim mögül nézve az arcát. *

-Tudom-
*Mondom enyhe gúnnyal a hangomban, bár nem szándékozom.*
-Szervusz, így már jó lesz?-
~Van egy olyan érzésem, hogy nagyon haragszik rám~

* Megelégelem a csöndet. *
- Tudod, egyes kulturákban az emberek KÖSZÖNNEK egymásnak nemtől, kortól, fajtól függetlenül! * morranok rá a jegyzeteim mögül nézve az arcát. *

Lily Rose Evans írta:

Perselus Tobias Piton írta:

*Belépek a szobába, nem igazán figyelek a környezetemre. Azt sem figyelem hova lépek, elmerültem tanulmányozom a kezemben lévő bájitaltan jegyzethalmot*

* Az ajtó nyikorgásra felkapom a fejem és ellen állok a kísértésnek, hogy ne sikoltsak fel. Ennyit neked, gondolkodás! *
~ Ő mit csinál itt? ~
* Ebben az évben még nem sűrűn találkoztam Perselusszal ... vajon ez a sors?! Halkan megköszörülöm a torkom, hátha méltóztatik észre venni a " mocskos sárvérűt " ... *

*Leülök a sarokban lévő egyik székre, mikor is egy hangra leszek figyelmes.*
~Lily...? ~
*Ránézek és várom a reakcióját.*

Perselus Tobias Piton írta:

*Belépek a szobába, nem igazán figyelek a környezetemre. Azt sem figyelem hova lépek, elmerültem tanulmányozom a kezemben lévő bájitaltan jegyzethalmot*

* Az ajtó nyikorgásra felkapom a fejem és ellen állok a kísértésnek, hogy ne sikoltsak fel. Ennyit neked, gondolkodás! *
~ Ő mit csinál itt? ~
* Ebben az évben még nem sűrűn találkoztam Perselusszal ... vajon ez a sors?! Halkan megköszörülöm a torkom, hátha méltóztatik észre venni a " mocskos sárvérűt " ... *

*Belépek a szobába, nem igazán figyelek a környezetemre. Azt sem figyelem hova lépek, elmerültem tanulmányozom a kezemben lévő bájitaltan jegyzethalmot*

* A bűbájtan jegyzeteimet lapozgatva lépek be. Senki. Hát, ez bravúros! *
~ Mindegy, legalább lesz egy kevés időm elgondolkodni a múltkori botrányos viselkedésemen ... ~
* Sóhajtva lehuppanok a kanapéra. *