Társalgó Szoba

Lily Rose Evans írta:

* Lehajtott fejjel kitörlök a szememből egy kifelé kívánkozó könnycseppet. *
- DE hát mit mondhatnék: Szerelmes vagyok James Potterbe? Hiszen még alig ismerem azt az énjét, amelyikbe bele bírnék szeretni ... * motyogom egy fáradt, savanyú mosollyal.
A javaslata viszont megnevettet, ledöbbent egyszerre. Felvont szemöldökkel nézek rá. *
- Biztos vagy benne?

- Ez a lényeg Lily. Meg kell ismerned, és ehhez bátorság kell. Bátorság úgy szeretni valakit, hogy csak félig ismered. *mondtam neki biztatva, hogy nem lehet alternatíva feladni és elmenekülni. Nem egy griffendélesnek*
- Nekem eddig még sosem hazudott. - mondtam meg neki őszintén az igazat, majd fejemmel a sarokban lévő fiú felé intetem, majd egy kedves mosollyal az arcomon elmentem magukra hagyva őket. Hosszú beszélgetés elé néztek és nekem elég lesz majd Lilyt kifaggatni. Most csak útban lennék*

* Lehajtott fejjel kitörlök a szememből egy kifelé kívánkozó könnycseppet. *
- DE hát mit mondhatnék: Szerelmes vagyok James Potterbe? Hiszen még alig ismerem azt az énjét, amelyikbe bele bírnék szeretni ... * motyogom egy fáradt, savanyú mosollyal.
A javaslata viszont megnevettet, ledöbbent egyszerre. Felvont szemöldökkel nézek rá. *
- Biztos vagy benne?

Lily Rose Evans írta:

* Ellen állok a kísértésnek, hogy a tekintetemmel Jamest kövessem. Belül érzem, mekkorát hibáztam, de ... ér nekem ennyit a büszkeségem? Nem tudom ... már nem tudok semmit ...
Mikor úgy tűnik, mintha eltűnt volna, hátam a falnak vetem és a kezembe temetem az arcom. Nem igazán tudok mit mondani Em szavaira - kezdetben. *
- Mégis szerinted mit kéne tennem? * kérdem suttogva. * - Az igazságot nem mondhatom, amíg nem tudom, mi az, márpedig a Te mesterkedésedtől nem jöttem rá!

- Ha nem mondhatod az igazságot, ez mire volt jó? *kérdeztem immár szelíden Lilytől, amikor láttam a fal felé hátrálni. Olyan kétségbeesett volt a tekintete, de csak sejteni tudtam, hogy saját magával vívódik odabent*
- Akkor hallgass arra amit súg. Mert ő nem tud hazudni *mondtam Lilynek leguggolva elé, miközben belenéztem a szemeibe.*
- Csak egy kicsit add nekem a büszkeséged, ígérem utána visszaadom. *mondtam neki jó barátnőhöz híven, mert ennél többet, már nem tehettem meg érte.

* Ellen állok a kísértésnek, hogy a tekintetemmel Jamest kövessem. Belül érzem, mekkorát hibáztam, de ... ér nekem ennyit a büszkeségem? Nem tudom ... már nem tudok semmit ...
Mikor úgy tűnik, mintha eltűnt volna, hátam a falnak vetem és a kezembe temetem az arcom. Nem igazán tudok mit mondani Em szavaira - kezdetben. *
- Mégis szerinted mit kéne tennem? * kérdem suttogva. * - Az igazságot nem mondhatom, amíg nem tudom, mi az, márpedig a Te mesterkedésedtől nem jöttem rá!

- Nem Lily Evans... ha valaha volt is szíved, akkor azt most a könyvtárban hagytad valamelyik poros polcon. Javaslom, hogy vedd ki a befőttesüvegből amiben feltetted a polcara és használd. Vagy ha elfelejtetted hogy kell, legalább nyisd ki a szemed egy kicsit. *közöltem és megkockáztattam egy pillantást a sarokba elvonuló fiú felé. Nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy tudja Lily most tényleg megbántotta, nagyon mélyen. Kíváncsi voltam vajon Lily rájön-e mekkora szarvas hibát vétett, vagy tovább megy a makacs feje után és akkor élete végéig bánhatja*

Egy pillanat múlva Lily kibontakozott ölelésemből, lefejtette magáról kezem. Amit mondott végig ütött rajtam, jobban fájt, mint arra fel voltam készülve. Felnyögtem, tekintetemből sütött a fájdalom, egyszerűen nem kaptam levegőt, majd megadtam magam a tehetetlen kínnak. Nem mondtam semmit, nem is kellett. Ilyen fájdalmat még nem okoztak nekem soha, egyszerűen elviselhetetlen volt. Levegőt akartam venni, de nem ment, így csak kikerültem Lilyt és elmentem egy sarokkal odébb, ahova leroskadtam, arcom tenyerembe temettem Életemben először könnyek futottak végig arcomon, pedig akkor sem sírtam, mikor anyám meghalt, de az más volt, ez ezerszer rosszabb.

Emmaline Fawcett írta:

Lily Rose Evans írta:

* Nem erre számítottam. Nem számítottam villámcsapásra. DE az jött. Olyan erővel cikázott át a testemen, hogy szinte hálás voltam Jamesnek, mikor átkarolta a derekam, mert különben minden bizonnyal hátra estem volna.
Azonban hirtelen felocsúdtam, visszatértem a realitás talajára. Ha túl nehezen is, de elhúzódok Jamestől, a kezét tüntetően lefejtem a derekamról és villámló szemekkel Emhez fordulok. *
- Látod? Nem éreztem semmit! Mintha egy hallal csókolóztam volna! * mondom parázsló pillantással, ügyet sem vetve a szívem mélyén bujkáló vágyra, hogy amit tettem, megismételjem. *

- Uram isten. És még azt hittem neked van szíved. *szaladt ki a számon nyögve amikor meghallottam Lily szavait és őszintén aggódó pillantással néztem Jamesre. Miért csinálja ezt? Miért kell így bántani valakit?*

- Nekem van szívem. Csak azt nem szeretem, mikor mások olyan dolgokat magyaráznak bele, amik nincsenek ott! * török ki ismételten, a folyosó zeng a hangomtól. Egy tanár kéne már csak és tuti mind büntetőmunkára mennénk! *

Lily Rose Evans írta:

* Nem erre számítottam. Nem számítottam villámcsapásra. DE az jött. Olyan erővel cikázott át a testemen, hogy szinte hálás voltam Jamesnek, mikor átkarolta a derekam, mert különben minden bizonnyal hátra estem volna.
Azonban hirtelen felocsúdtam, visszatértem a realitás talajára. Ha túl nehezen is, de elhúzódok Jamestől, a kezét tüntetően lefejtem a derekamról és villámló szemekkel Emhez fordulok. *
- Látod? Nem éreztem semmit! Mintha egy hallal csókolóztam volna! * mondom parázsló pillantással, ügyet sem vetve a szívem mélyén bujkáló vágyra, hogy amit tettem, megismételjem. *

- Uram isten. És még azt hittem neked van szíved. *szaladt ki a számon nyögve amikor meghallottam Lily szavait és őszintén aggódó pillantással néztem Jamesre. Miért csinálja ezt? Miért kell így bántani valakit?*

* Nem erre számítottam. Nem számítottam villámcsapásra. DE az jött. Olyan erővel cikázott át a testemen, hogy szinte hálás voltam Jamesnek, mikor átkarolta a derekam, mert különben minden bizonnyal hátra estem volna.
Azonban hirtelen felocsúdtam, visszatértem a realitás talajára. Ha túl nehezen is, de elhúzódok Jamestől, a kezét tüntetően lefejtem a derekamról és villámló szemekkel Emhez fordulok. *
- Látod? Nem éreztem semmit! Mintha egy hallal csókolóztam volna! * mondom parázsló pillantással, ügyet sem vetve a szívem mélyén bujkáló vágyra, hogy amit tettem, megismételjem. *

Vártam és vártam, a két pillanat olyan volt, mint egy-egy év, közben úgy éreztem, olyanokat fog hozzám vágni, hogy felneklni nem lesz többé kedvem, de legalább essünk túl rajta. Ám a következő pillanatban Lily elém lépett, arra gondoltam, vajon tud-e olyan pofont adni, hogy attól a gyengélkedőre kerülök, de helyette megcsókolt, karját nyakamba fonta. A csodálkozástól először nem reagáltam, majd átkaroltam a derekát és visszacsókoltam.

Lily Rose Evans írta:

*Már épp csípősen vissza válaszolnék Emnek, mikor nyílik az ajtó és ... így legyen 13-asom a varázslottón!
Nem gondolkozom sokáig, bár James szavai meglepnek. Látva, hogy Emet az ajtó kitaszította közülünk villám gyorsan a fiúhoz lépek, egyik karomat a nyakára fonom és ajkamat az övére tapasztom. *

*A sápadtságomat a megdöbbenés követi Lily tettére, és hirtelen nem tudom, hogy elájuljak, vagy simán csak elsétáljak kettesben hagyva őket...*

*Már épp csípősen vissza válaszolnék Emnek, mikor nyílik az ajtó és ... így legyen 13-asom a varázslottón!
Nem gondolkozom sokáig, bár James szavai meglepnek. Látva, hogy Emet az ajtó kitaszította közülünk villám gyorsan a fiúhoz lépek, egyik karomat a nyakára fonom és ajkamat az övére tapasztom. *

- Legalább gondolod végig! *kiáltottam most már én is dühösen.* ~Minden griffndéles ilyen makacs és önfejű??~ *A következő pillanatban azonban kinyílt mögöttem az ajtó és én az egyensúly vesztéstől a falnak tántorodtam, majd kissé elsápadva vettem tudomásul, hogy az ajtóban James Potter áll. Az eredeti ne egy kísértet.* ~Ennek nem lesz jó vége...~

Eelegem lett, úgy döntöttem, megyek, hogy teljesen megaláztassam magam, és túl legyek rajta, elég egyszer, bár az rettenetesen fog fájni, biztos vagyok benne, hogy pont olyan jó lesz, mint egy szívembe megforgatott tőr, de akkor neki jobb lesz nekem meg...megtudom még jobban, hogy gyűlöl és anyám meg szintén örülni fog, mert ő megmondta, hogy nem lesz barátnőm és bla-bla-bla-bla-bla. Nagy levegőt vettem, éreztem ahogy szívem vadul dobog mellkasomba, majd kinyitottam a befelé nyíló ajtót.
-Lily, gyerünk, zúdítsd rám, mindent, ahogy érzel irántam, mond meg, hogy egy szemét dög vagyok, hogy aztán öngyilkos lehessek, na nem, de gondolom érted.
Mondtam, de a végét persze nem gondoltam komolyan, áhh, de komolyan nem, ennyire nem fog fájni...vagy...de, fog, de azért odáig nem fogok eljutni, csak kijött és pont. Várakozva néztem szerelmemre, miközben fojtogatott a kétségbeesés.

- HAGYJ MÁR BÉKÉN!
* Ezek a szavak úgy szakadnak fel belőlem, mintha a tüdőmben már jó előre felerősítettem volna őket. Em nem érdemli meg, de hát Merlin trottyos gatyájára is, elém áll! Azt hiszi, mindenben igaza van! Megérdemelné,l hogy jól leátkozzam a haját, de mivel a barátnőm, nem teszem. *
- Engedj be és megmutatom!

Lily Rose Evans írta:

James Charlus Potter írta:

Egyre hangosabb lett az üvöltözés, de nem akartam beleszólni, csak kijutni, mert egyre vacakabbul éreztem magam. Tudtam, hogy Lily utál és ezt...nem sikerül sehogy se feldolgoznom, pedig nagyon akarom, komolyan, de...csak arra tudok gondolni, hogy szeretem és ahogy kiabál már fáj, akkor inkább utáljon és üvöltse le a fejem, mint hogy ezt csinálja.

* Az ajkaimat összepréselve pislogok rá. *
- Nem tudod, mit beszélsz. És ezt be is bizonyítom neked, ha beengedsz! * mutatok a kezére, miközben fél szemöldököm felcsúszik, szinte a hajam alá. *

- Nem engedlek be Lily. Így mond meg, hogy tévedek, és azt is hogy miért. Jamest nem kell meggyőzd, hogy utálod, ő elhiszi, de te magadnak már nem. Akárhányszor ezt bizonygatod, nem nekünk teszed, hanem magadnak próbálom *mondtam neki és eszem ágában sem volt elállnom az ajtó elől*

James Charlus Potter írta:

Egyre hangosabb lett az üvöltözés, de nem akartam beleszólni, csak kijutni, mert egyre vacakabbul éreztem magam. Tudtam, hogy Lily utál és ezt...nem sikerül sehogy se feldolgoznom, pedig nagyon akarom, komolyan, de...csak arra tudok gondolni, hogy szeretem és ahogy kiabál már fáj, akkor inkább utáljon és üvöltse le a fejem, mint hogy ezt csinálja.

* Az ajkaimat összepréselve pislogok rá. *
- Nem tudod, mit beszélsz. És ezt be is bizonyítom neked, ha beengedsz! * mutatok a kezére, miközben fél szemöldököm felcsúszik, szinte a hajam alá. *

Lily Rose Evans írta:

* Mérgesen, összeszorított ajkakkal karba fonom a kezem. *
- Ne játssz Merlint, rendben?! Kényelmetlen helyzetbe hoztál előtte, ráadásul minden indok nélkül! Potter nem való hozzám, és ezt Te is pontosan tudod, csak annyira elvakít Téged a Sirius Black iránt érzett olthatatlan vonzalmad, hogy azt hiszed, a rossz fiúk mindenkinél nyernek! Hát nálam nem!

- Ohh Merlinre Lily hallod te magadat?! *kérdeztem tőle teljesen ledöbbenve, és máskor talán a szívemre vettem volna, hogy az ő szerelmi élete helyett az enyém kerül előtérbe, de ez most nem az a pillanat volt*
- Én legalább elismerem. Mi több nem csak vonzódom hozzá, hanem szeretem.. És nem azért mert rossz fiú, hanem mert kedves, jó fej és okos is. *közöltem kihúzva magamat, mert büszke voltam. Egy csepp szégyelni valót sem találtam abban, hogy akit szeretek nem olyan, mint én*
- Nem ismerem Jamest túl jól Lily, de azt tudom, hogy nem tökéletes. És akkor mi van? Ha tökéletes lenne, nem lenne szüksége rád, hogy jól érezze magát. *közöltem vele a tényeket, amikre már egy ideije rájöttem*

Egyre hangosabb lett az üvöltözés, de nem akartam beleszólni, csak kijutni, mert egyre vacakabbul éreztem magam. Tudtam, hogy Lily utál és ezt...nem sikerül sehogy se feldolgoznom, pedig nagyon akarom, komolyan, de...csak arra tudok gondolni, hogy szeretem és ahogy kiabál már fáj, akkor inkább utáljon és üvöltse le a fejem, mint hogy ezt csinálja.

* Mérgesen, összeszorított ajkakkal karba fonom a kezem. *
- Ne játssz Merlint, rendben?! Kényelmetlen helyzetbe hoztál előtte, ráadásul minden indok nélkül! Potter nem való hozzám, és ezt Te is pontosan tudod, csak annyira elvakít Téged a Sirius Black iránt érzett olthatatlan vonzalmad, hogy azt hiszed, a rossz fiúk mindenkinél nyernek! Hát nálam nem!

Lily Rose Evans írta:

* Még pár percig próbálom félre lökni Emmet, ám a szavai megráznak. *
- Tessék? Te? DE ... miért?! * kérdem egyre inkább kikelve önmagamból. Hogy volt képes ilyet tenni?! Azt hittem, barátnők vagyunk, erre elront mindent! *
- Nem érdekel, mit hiszel és mit nem! James POtternek nincs semmi esélye nálam, most pedig engedj be a társalgóba!

- Lily meghallgatnál? *kérdeztem tőle őszintén, semmiféle támadó nem volt a hangomban.*
- Láttam, hogy néztél rá. Az a Potter aki tegnap bemutatkozott neked tetszett. És lehet hogy nehéz nem gy tekinteni rá, mint egy rendbontóra, de akit tegnap láttál és beszélgettél vele az is ő. James Potter és ezt te nem tudod elfogadni *jelentettem ki azt amiben valamilyen szinten biztos voltam.*

Hallom Lily hangját, de azt nem, mit kiabál, viszont dühösnek tűnik, így elkezdem összepakolni a cuccaimat, hogy, ha bejut, és még mindig mérges, ki tudjak szökni, még mielőtt fejemre olvas pár ocsmány dolgot, hátha visszazökkent a kedvesből utalóba, hisz mindig is ebben a mederben volt. Sóhajtva állok fel és várom, hogy kicsapódjon az ajtó, vagy bármi kitörést.

* Még pár percig próbálom félre lökni Emmet, ám a szavai megráznak. *
- Tessék? Te? DE ... miért?! * kérdem egyre inkább kikelve önmagamból. Hogy volt képes ilyet tenni?! Azt hittem, barátnők vagyunk, erre elront mindent! *
- Nem érdekel, mit hiszel és mit nem! James POtternek nincs semmi esélye nálam, most pedig engedj be a társalgóba!

Lily Rose Evans írta:

* Megpillantom Jamest és sietve elindulok utána. Közben hallom Em lépteit magam mögött. Kopp. Kopp. Kopp.
De engem akkor csak a bosszú hajt! Mert az éjszaka rájöttem, hogy Em nem lett volna képes, erkölcsileg nem vitte volna rá a lélek, hogy ilyet írjon James homlokára. Akkor viszont csak maga Potrter lehetett az, aki ilyen gusztustalan tréfát űzött velem!
Ettől ismét fellángol bennem a harag. De Em épp azelőtt becsapja előttem az ajtót, mielőtt beronthatnék. *
- Nem, valóban nem úgy érzek! Dühös vagyok! Most pedig eressz ...

- Lily az égre, nem lehetsz rá dühös valami olyanért amit én követtem el! *mondtam neki és határozottam beálltam az ajtóba széttárva a karjaimat, hogy véletlenül se juthasson be a helységbe*
- Lily te kedveled őt. Tudom, és ezt neked is be kell látnod, előbb vagy utóbb. *jelentettem ki őszintén pillantva barátnőmre*

Kezembe temettem az arcom és azon gondolkodtam, vajon mennyi esély van arra, hogy bejön valaki és megint valami kárt tesz benne, de ekkor csapódott a Társalgó ajtaja én meg ugrottam egyet. Nem értettem semmit, de arra jutottam, jobb, ha nem keveredem bele, így tovább szöszmötöltem gondolataimmal.