Társalgó Szoba

Felvontam szemöldökömet, majd mikor megértettem szemet forgattam.
-Valahogy nem vagyok rá hirtelen kíváncsi
Grimaszoltam halvány mosollyal.
-Kiket piszkáltok? Úgy nagy átlagban. A...barna hajúakat, vagy ilyesmire gondolok

-Hát én tudnék mondani egy két példát, mikor nem. - Jelent meg egy perverz mosoly az arcomon, amit gyorsan le is töröltem, és igyekeztem eszemben tartani hogy kivel is beszélgetek épp.

- Igaz.
Vontam vállat, de éreztem, hogy belül kicsi se kezeltem ilyen jól, mint mutattam. Nyeltem egyet, igyekeztem nem foglalkozni az egésszel. Mikor bocsánatot kért Lucius nevében igyekeztem nem nagyon elcsodálkozni.
-Az nem zavar nagyon, ha megöl, de az, hogy majd akkor fog, mikor már családom van, hogy ezt megvárja, az már kicsit bánt. Amúgy meg ő mikor nem feszült?
Kérdeztem enyhe kíváncsisággal. Éreztem, hogy kezd bennem felmenni a pumpa, hát vettem egy nagy levegőt, lassan kifújtam.

Szélesen elvigyorodom, és megrázom a fejem.
-Hát engem legalább szeret valaki. - Kicsit unalmas már hogy mindig ezzel húzzuk, de azért az is túlzás amit Lucius csinált.
-Te figyelj, elnézést kérek Lucius nevében, kicsit feszült mostanába, és azért volt ilyen. - Mi a fene ütött belém?

Mikor Narcissa benyitott kelletlenül pakoltam el a cuccaimat, sejtve, hogy itt ért véget a békés tanulás, már nem tudnák tovább házit írni ilyen nyugodtam. Pont mint Malfoy, csak ő még fel is ajánlotta, hogy megöl. De kedves tőle!
-Semmi tanár kis kedvence!
Válaszolom halvány mosollyal.

Miért kötök én mindig ki a Társalgóban? Örök rejtély marad. Halkan nyitok be, és gúnyos mosoly kúszik az arcomra, ahogy megpillantom Diggoryt. Leülök vele szemben és megszólalok.
-Mi a helyzet stéberke?

.: Tankönyveimmel besétálok, leülök egy kanapéra. Előveszem az átváltozástant, majd sóhajtva felcsapom a leckénél, csak hogy túlessek rajta. Jobb lesz nekem, ha gyorsan megtanulom és erről le lesz mára a gond :.

~ Ki kéne tiltani a Roxfortból a Mimbulus Mimbeltonia-kat! ~
* Miközben a gusztustalan zöld valami utolsó maradékát is eltávolítom az arcomról azért annyira marad időm, hogy egy szemforgatással Potter tudtára adjam, mennyire fárasztó. *
- Nálad sosem lehet tudni. * dünnyögöm oda neki, miközben leülök vele szemben. *
- És hol van az édes négyes többi tagja? * pillantok körbe Siriust, Remust és Pettigrew-t keresve. *

.: Nem sokára úgyis el kell mennem órára, de addig legalább fetrenghetek egy kicsit egyedül, csendben. Szép álomvilágomat egy gusztustalan takonyszörny zavarta meg, vagyis...jé, ez Lily, nem baj, a kifejezés nem változik sokat, csak az értelme, kell egy egyenlőség jel és kész :.
-Evans.
.: Felelem neki egy enyhe grimasszal :.
-Rosszkor jöttél, még nem tettem kárt semmiben.
.: Sajnálkoztam őt nézve :.

* Ennél rosszabb reggelem még sosem volt. Egy másodéves rám robbantott valami ronda, zöld trutyit, amire volt képe azt mondani, hogy Lumpshluck órájára kellett neki. Jó vicc! Még jó, hogy a saját házamtól eszem ágában sincs pontot levonni ...
Magamban szitkozódva érkezem a társalgóba, miközben bőszen próbálom eltávolítani a hajamból az oda ragadt zöld valamit. Későn veszem észre, hogy nem vagyok egyedül. *
- Potter. * ezt nyugodtan veheti köszönésnek is; legalábbis ha kihallotta a zsebkendő mögé rejtett számból. *

.: Bedőlök a kanapéra, semmi kedvem nincsen tanulni, és a Griffenél klubház teljesen üres, így nincsen jobb ötletem, Lupinék meg büntetn vannak. Igyekszem nem nagyon ásítani :.

* A vámpír hiearchiáról vezetett jegyzeteimmel besomfordálok a népes társalgóba. A tekintetem azonnal végig pásztázza a bent lévőket: Narcissa és ... Potter?!
A szemöldököm magasra szalad, miközben igyekszem csöndben leülni egy fotelba, távol a civakodóktól, hogy nyugodtan folytathassam a munkát. *

.: Végül a kagyló megfagyott. Na, nem ezt vártam, de így is jó, a következő pálca koppantásra a kagyló szétrobbant. Sóhajtva raktam össze megint. Hol vannak a többiek? Egyedül nem olyan nagy buli, így unalmaaas. Hirtelen megszólított valaki, mire a kagyló újra szétrobbant. Bosszús tekintettel nézek fel Narcissara :.
-Amihez épp kedvem van, miért, tán zavarlak?
.: Kérdeztem felvont szemöldökkel, majd egy pálcaintéssel újra kagylóvá változtatom a romokat. :.

Hallom az ajtócsapódást, és kinyitom a szemem. Potter. Elég érdekesen nézhetek rá, és megköszörülöm a torkom.
-Potter, mi a jófészkes fenét művelsz?

.: Órák után unottan besétálok, leülök egy kanapéra és szórakozottan elkezdek játszani a kagylóval, pálcámmal böködöm, hátha véletlenül csinálok vele valamit :.

Bólintok, és a fotel háttámlájának döntöm a fejem.
-Lehet eszek hozzá egy kis húst is. Jó étvágyat, én még megvárom Luciust. -Köszönök el, és lehunyom a szemem. Csak pihenek egy picit.

Narcissa Druella Black írta:

Egy kicsit felnevettem és kezdtem felszabadulni. Ez a nő hasonlít rám.
-Hát igen, nekem még el kell döntenem kinek szurkolnék, bár ahogy Lucot ismerem, nem a sárkányok győznének. Úgy tud hízelegni, hogy csak na. - Valójában én is kíváncsi lennék ki rendezte el, hogy mi összejöjjünk, mert biztos nem mi voltunk.
-Hát igen, nagyon ritkán jár ki. Kicsit olyan mint én, szeret lustálkodni, és kiskirálynőként viselkedni. De majd egyszer lehozom ide. - Mosolyodom el, és kezdek felmelegedni. Most már abszolút nem fázom.

- Úgy vélem a sárkányok, nem buknak a hízelgésre. Bár amilyen csontváz, lehet tényleg megúszná a találkozást. *mondtam egy vállvonás kíséretében. Nem állt szándékomban mást hozzáfűzni a témához, elvégre nem szép dolog, hogy az unoka húgomat a jövendőbelije ellen uszítom. Druella a végén még kitekerni a nyakam ha rájön, hogy élek és miket művelek*
- Azt hiszem jól ki fognak jönni Sissyvel. *tettem hozzá, elvégre Sissy nem véletlen engem választott a gazdájának. Nagyon sokban hasonlítunk, és az, hogy ő nem egyszerű macska mindent megmagyaráz.*
- Nekem azonban mennem kell. *álltam fel, amikor Sissy kiugrott az ölemből és futva elhagyta a helységet. Ez jelezte számomra, hogy az ebéd a nagyteremben már tálalva van.*
- És ha lehet... ezúttal egyél egy kicsit többet, mint a saláta. *kacsintottam rá még visszafordulva az ajtóból, majd elhagytam a helységet*

Egy kicsit felnevettem és kezdtem felszabadulni. Ez a nő hasonlít rám.
-Hát igen, nekem még el kell döntenem kinek szurkolnék, bár ahogy Lucot ismerem, nem a sárkányok győznének. Úgy tud hízelegni, hogy csak na. - Valójában én is kíváncsi lennék ki rendezte el, hogy mi összejöjjünk, mert biztos nem mi voltunk.
-Hát igen, nagyon ritkán jár ki. Kicsit olyan mint én, szeret lustálkodni, és kiskirálynőként viselkedni. De majd egyszer lehozom ide. - Mosolyodom el, és kezdek felmelegedni. Most már abszolút nem fázom.

Narcissa Druella Black írta:

Hát ez igaz. tényleg alig eszem, de lisztérzékenységgel ez nehéz. Hálásan pillantok rá, mikor meggyűjtja a tüzet, és bőszem bólogatok.
-Hát igen, abból sajnos sok van neki. és nem tudja mindet levezetni. Néha elküldeném egy sárkánysimogatóba, futkározzon egy kicsit előttük. De ez ne mondja el neki- Tulajdonképpen szerintem kicsit túl hiperaktív is. Ránézek az ölében nyugvó macskára és halványan elmosolyodom. - Nekem is van egy macskám, Driodena.

*Örömmel veszem tudomásul, hogy már nem fázik, de mindebből az arcomra semmi sem ül ki.*
- Hm, úgy vélem én a sárkányoknak szurkolnék. *közöltem gonoszan mosolyogva. El nem tudtam képzelni ki is választotta ki Narcissa számára Luciust, mint férjet, de adtam volna néhány tippet az illetőnek.*
- Még nem láttam Roxfortban, pedig Sissy minden bizonnyal élvezné a társaságot *feleltem Cissynek. Persze tudtam, hogy van egy macskája, elvégre milyen más házi állat is dominálhatna pont neki. Egyértelmű volt, hogy csak is macskát választhat*

Hát ez igaz. tényleg alig eszem, de lisztérzékenységgel ez nehéz. Hálásan pillantok rá, mikor meggyűjtja a tüzet, és bőszem bólogatok.
-Hát igen, abból sajnos sok van neki. és nem tudja mindet levezetni. Néha elküldeném egy sárkánysimogatóba, futkározzon egy kicsit előttük. De ez ne mondja el neki- Tulajdonképpen szerintem kicsit túl hiperaktív is. Ránézek az ölében nyugvó macskára és halványan elmosolyodom. - Nekem is van egy macskám, Driodena.

Narcissa Druella Black írta:

Halványan elmosolyodom, és bólintok.
-Köszönöm eddig még én is. Csak már nagyon éhes vagyok. - Észreveszem ahogy az ajtó felé pislant és felhúzom a szemöldököm. -Vár valakit, vagy Luciust nézi ilyen mereven? Nem fog jönni, kviddics edzése van. Sosem fogom megérteni, mi a jó abban, ha levegőben kerget egy labdát. - Sóhajtok egyet, bár ennek ellenére mindig ott ülök vele, ám most nagyon hideg is van, és nincs kedvem szétfagyni.

- Hamarosan lehet menni ebédelni. *jelentettem ki, bár nem lepődök meg, hogy éhes, hiszen alig eszik valami nem számít, hogy melyik étkezés alatt pillantok feléje. A végén még rosszul lesz nekem valamelyik órán*
- Hm, legalább levezeti a felesleges energiáit. *közöltem kissé gonoszan, majd előkaptam a pálcámat és egy pillanat alatt már ropogott is a tűz a kandallóban.* ~Ha fázik miért nem cselekszik az ég áldja meg, hát boszorkány!~

Halványan elmosolyodom, és bólintok.
-Köszönöm eddig még én is. Csak már nagyon éhes vagyok. - Észreveszem ahogy az ajtó felé pislant és felhúzom a szemöldököm. -Vár valakit, vagy Luciust nézi ilyen mereven? Nem fog jönni, kviddics edzése van. Sosem fogom megérteni, mi a jó abban, ha levegőben kerget egy labdát. - Sóhajtok egyet, bár ennek ellenére mindig ott ülök vele, ám most nagyon hideg is van, és nincs kedvem szétfagyni.

Narcissa Druella Black írta:

Háromnegyed óra és ebéd. Jaj de jó, már éhen akarok halni. Fáradtan nyitok be a társalgóba, és ülök az egyik fotelbe.
-Jó napot Darkrose professzor. Hogy van? -Felhúzom a lábaimat, és a térdemre támaszkodva pislogok rá.

- Önnek is Miss Black. *köszönök felnézve és ajkaimra vidám mosoly kunkorodik*
- Köszönöm kérdését, eddig jól. És ön? *kérdem, s közben az ajtó felé pislogok, elvégre Narcissa általában Luciussal együtt szokott lődörögni, még akkor is ha én személy szerint ki nem állhatom azt a ficsúrt*

Háromnegyed óra és ebéd. Jaj de jó, már éhen akarok halni. Fáradtan nyitok be a társalgóba, és ülök az egyik fotelbe.
-Jó napot Darkrose professzor. Hogy van? -Felhúzom a lábaimat, és a térdemre támaszkodva pislogok rá.

*Sissyvel karöltve sétálok be a terembe, majd leülök az egyik fotelbe, és a kis dög, már be is fészkeli magát az ölembe. A ragaszkodása mosolyt csal az arcomra, bár tudom a dolog kölcsönös*