Társalgó Szoba

.: Álmos fejjel baktat be, hogy még óra előtt olvashasson egy kis DG-t :.

James Charlus Potter írta:

.: Ásítok egy nagyot, csak a tanár kedvéért szám elé teszem a kezem, majd becsukom a könyvet, felállok, nyújtózom egyet :.
-Azt hiszem, elmegyek lefeküdni. Jó éjszakát Tanárnő!
.: Köszönök, majd a könyvemmel a hónom alatt kisétálok :.

- Jó éjszakát *köszönök a fiú után, majd néhány perc keresgélés után megtalálom a keresett könyvet és beleolvasva egyértelműen leszűröm, hogy a diák hazudott.* ~Miért nem lep meg~

.: Ásítok egy nagyot, csak a tanár kedvéért szám elé teszem a kezem, majd becsukom a könyvet, felállok, nyújtózom egyet :.
-Azt hiszem, elmegyek lefeküdni. Jó éjszakát Tanárnő!
.: Köszönök, majd a könyvemmel a hónom alatt kisétálok :.

James Charlus Potter írta:

.: Hogy én mennyire kezdem unni a könyveket! A tankönyvek még a normális könyvektől is elveszik a kedvem. Mikor valaki besétál felemelem fejem :.
-Jó estét Tanárnő!
.: Köszönök vissza és elnyomok egy grimaszt, jaj emberek, mi ez a hierarchia mostanában...:.

~Legalább a modorukat még nem fújta el a szél~ *jegyzem meg magamban s közben a könyvespolcon kezdem kutatni az egyik "nagyon eszes" diák által említett könyvet, amelyből az állítólagos forrása származik. Potter grimaszát azonban nem tudom figyelmen kívül hagyni*
- Talán valami probléma van? *érdeklődök, de nem fordulok feléje* ~Egyes diákok azt hiszik a hátamon is van szemem. Lehet hogy jobb is, amíg ezt hiszik, a valóságtól kiverné őket a víz~

.: Hogy én mennyire kezdem unni a könyveket! A tankönyvek még a normális könyvektől is elveszik a kedvem. Mikor valaki besétál felemelem fejem :.
-Jó estét Tanárnő!
.: Köszönök vissza és elnyomok egy grimaszt, jaj emberek, mi ez a hierarchia mostanában...:.

*Kissé feszülten sétálok be a helységbe, majd egyenesen a könyvespolc felé veszem az irányt, amikor megpillantom az elterpeszkedő Pottert*
- Jó estét. *köszönök udvariasan mosolyogva*

.: Álmosan bebaktat, leveti magát a kanapéra, előveszi a kedvenc könyvét, olvasgatja, hátha bejön valaki, vagy ilyesmi :.

- Rendben Lily, szia!
* Integetek neki, majd egy kicsit még ücsörgök ott egyedül. Aztán lassan én is kisétálok az üres szobából.*

* Úgy tűnik, Andromeda kész maradni, de nekem vészesen fogy az időm ami alatt el kell látnom a kötelességeimet. Így nem maradhatok - őszinte sajnálatomra. *
- Andromeda, most mennem kell, de majd még beszélünk! * küldök felé egy fáradt mosolyt, majd megölelem és ásítozva kitámolygok az ajtón. *

* Dél óta? Én tegnap óta nem voltam itt. Nekem is sok dolgom van még otthon, úgyhogy nem biztos, hogy olyan sokáig maradok. Kényelembe helyezkedem és elmosolyodom. Sajnálom Lily-t. Cissy sokat piszkálja.*
- Nekem is sok még a dolgom, de inkább maradok és csevegek veled.
* Büszkén mosolyogtam, mint aki jó célt szolgál ezzel a tevékenységgel. Lily csak ott feküdt velem szemben, úgy, ahogy én.*

* Érzem, ahogy szavaira az arcom furcsa, vörös színt ölt, s úgy árad szét bennem a szégyenteljes forróság, mintha leforráztak volna. *
- Nem Te keltettél fel, de nem kell sajnálnod, ha mégis. Még rengeteg dolgom van, pedig dél óta itt vagyok. * sóhajtok fel tompán. *

* Olyan édesen felriadt. Elnevettem magamat, amikor felkelt. Rögtön meg is szólalt. Ha jobban belegondolok, akkor én is csináltam már ilyet. Én itt el is aludtam már, aztán másnap keltem fel. Elég fura érzés volt, de megtörtént már velem. Hátradőltem én is és csak néztem az arcát.*
- Úgy 2 perce. Elég békésen aludtál. Sajnálom, hogy felkeltettelek.
* Tényleg sajnálom. De nem is tudom, lehet, hogy nem is keltettem fel. Lehet, hogy nem is aludt, hanem csak pihengetett. Biztosan nagyon fáradt. Nekem is hosszú napom volt.*

* Jó ... igen, igen tény és való, hogy nagyon elbóbiskoltam. Lehet, hogy ez borzasztóan égő, de nem aludtam el! Egyáltalán nem! Épp csak az álom és ébrenlét közti mesgyén kószáltam valahol, mikor belső mivoltom azt súgta: figyel valaki. Furcsa, zuhanó érzés lett úrrá rajtam, s ettől kipattantak a szemeim. Nem is alaptalanul: közvetlenül előlem Andromeda mosolyog rám kedvesen.
Sóhajtva megrázom a fejem. *
- Mióta ülsz itt? * kérdem arcom a tenyerembe temetve. *

*A múltkor itt szépen összevesztem Katherine-el. De most megint visszamegyek. Remélem, hogy most képes leszek normálisak kezelni a helyzetet. Belépek a szobába. Lily ott ül az ágyon, de le van csukva a szemem. Nem akarom felkelteni, de lehet, hogy csak pihen. Pontosan előtte leülök egy a kanapéra és elmosolyodom. Milyen édes. Szerintem nem hallotta, hogy bejöttem. De nem is baj. Elnézegetem, hogy milyen békésen alszik. *

* Csak egy biccentéssel jelzem, hogy tudomásul vettem a dolgot, majd mikor távozik sóhajtva lehunyom a szemeimet és hátra dőlök a kanapén. Össze kéne szednem a gondolataimat.
... 1 ! *

Szóval lezárta a témát. Hát legyen.
-Te tudod, de én megyek, dolgom van a könyvtárba. További kellemes napot. -Azzal egy intéssel kilépek a teremből, és a könyvtár felé veszem az irányt, remélve hogy Luc még ott van

* A kérdésére automatikusan felvonom a szemöldököm. Mit érdekli ez Őt annyira? Már egy ideje nem csámcsog azon az ominózus jeleneten senki, miért most kell elővenniük? Az ajkamba harapok. *
- Nem árult el. Csak a céljaink másak, ennyi. * ezzel én lezártnak tekintettem a témát és reméltem, hogy Ő is. *

Kedvesen rámosolygok Luciusra, majd egy gyors csók után újra Lilyre nézek. Beleülök a fotelbe, és a tenyeremre támasztom az állam.
-Rendben, Lucius nélkül ez már úgy se élvezetes. De vajon tényleg ilyen könnyen túlteszed magad a legjobb barátod árulásán? -Tekintetemmel fogva tartom, és elmosolyodom. A szemén látom, hogy nem.

* Megint csak számolni kezdek - ... 4 ... 3 ... 2 ... - de ismét nem sikerül befejeznem a sort, mert Malfoy ( ki más? ) megint bele szól. Fantasztikus!
Mikor látom, hogy kimegy az arcomra egy apró mosoly kúszik. Így kiegyenlítettebb lesz a dolog, bár nem nagyon szeretnék továbbra is Perselusról beszélni. *
- Oké. Sárvérűnek nevezett. Nagy dolog! Nem Ő volt az első. Már két éve volt. Le lehet akadni a témáról. * nézek Narcissára szemforgatva, bár ez nekem belül közel sem megy ilyen könnyen. *

-Talán lenne jobb témánk is, de most, hogy így belelendültünk, nehéz megálljt parancsolni nekünk! Tudod nagyon tetszik, hogy ennyire terelni akarod a témát!- Vilantottam rá a szemeimet. Ez aztán a remek szórakozás. Végre egy kicsit felhúzta magát rajta. Nagyon el akarja terelni a beszélgetés fonalát, tehát biztos nem akar alamit elmondani.. Rápillantottam az órára, majd fel is álltam.
-Majd mond el mi lett ennek a kis beszélgetésnek a vége, el kell még szaladnom a könyvtárba!- Suttogtam bele Narcissa füleibe, majd egy gyors csókot nyomtam az ajkára és ki is surrantam az ajtón.

Csendben hallgatom őket, csak az utolsó kérdésnél szólok közbe.
-Megnyugodhatsz, őt nem piszkáljuk ezzel. Csak előtted. Egyébként meg nagyon is a mi dolgunk. Tudod, csak egy szavamba, meg egy jól irányozott sértésembe kerül, és te megint porig leszel alázva. - Igazából most ezzel nem tudom mit akartam elérni, de büszke vagyok magamra. Úgyse bírja már sokáig, és sírva fog elszaladni.

* ... 7 ... 6 ... 5 ... De nem érek a végére, mert Malfoy már megint közbe szól. Remek, mit ne mondjak! Miért nem bírják befogni csak addig, amíg magamban is eldöntöm, hogy nem akarom halálra átkozni őket. *
- Nem a Ti dolgotok. Meg aztán ... ezt én már elintéztem Perselusszal, nem is értem, miért nincs jobb témátok annál, hogy Őt piszkáljátok! * fonom karba a kezeimet. *

-Egyetértek Narcissával!- Pillantotam végig rajta. Eddig nem is nagyon figyeltem meg, hogy mi van rajta vagy, hogy néz ki. De most, hogy így megnéztem tényleg igaza volt Narcissanak! A haja is úgy nézett ki, mintha nem ismerné a fésűt.. Tisztára össze illenek Perselussal. Az egyik a fésűt a másik meg a sampont nem ismeri...
-Azért annyira nem vagyok kíváncsi arra, ahogy Perselus térden csúszva könyörög Evansnak hoyg bocsásson meg! Bár biztos jót röhögnénk rajta!- Húztam még szélesebb vigyorra a számat.
-Olyan borzalmasan érezném maga ha tőlem kéne megtudni, hogy a szívszerelme gyűlöli! Hát, hogy lehetsz te ennyire szívtelen? Hogy kérhetsz ilyet?- Adom elő a szerepemet. Igen talán színészi pályára is léphetnék, Narcissával együtt. Annyi galleon folyna be, hogy ...

* Gondolatban bele fojtom őket egy kanál patkányméregbe, s így sikerül viszonylagos nyugalmat erőltetnem az arcomra. A kezeimet egymásba kulcsolom, nem lenne szép, ha megátkoznám valamelyiket prefektus létemre. *
- Hiba volt vele barátkozni, ezt akár meg is mondhatjátok neki, ha annyira nem bírjátok befogni! * még egyszer végig mérem Malfoyt és Narcissát, majd magamban szépen számolni kezdek. 10 ... 9 ... 8 ... *

Halkan felnevetek, és kissé oldalra dőlve végigmérem.
-Hát igen, tollászkodunk. De rád is rád férne, úgy nézel ki ebben a talárban, mint aki most húztak ki egy hippogriff szájából. - Gondolatban vállon veregetem magam, és visszadőlök.
-Valóban, milyen kár hogy Perselus pont ebben a pillanatban nem lép be. Milyen szép is volna. -Rápillantok Lucius elégedett ábrázatára, és elmosolyodok. Imádom mikor ilyen. Na de, térjünk vissza Evanskére.