Társalgó Szoba

* Szótlanul, az ujjaimmal malmozva figyelem, ahogy James sebesen rajzol az előtte lévő papírra. Bárcsak hoztam volna valami olvasnivalót, akkor nem érezném most ilyen elhagyatottnak magam!
De nem fogok veszíteni, James Potterrel szemben nem.
Szótlanul elő veszem a pálcám, majd minden különösebb indok nélkül buborékokat kezdek eregetni vele. Nonverbális varázslás, csak azt ne mondják ezek a jómadarak, hogy nem tudják, mi az! *

fogat csikorgatva néztem rá, majd tekintetem visszavándorolt a lapra, most már a Griffendél címerét rajzolgattam, elvettem egy újabb csokibékát, hangtalanul nyammogtam rajta. Én tudok csendben maradni, talán tovább, mint ő, de majd meglátjuk

* Látom, ahogy segítségül hív egy pergament. Gyáva! Azt hiszi, ezzel az unalom űzéssel elterelheti a figyelmemet? Hát nem, nem lesz akkora szerencséje.
Tűntetően elfordultam tőlük, majd egy határozott mozdulattal leharaptam a csokibéka fejét. *

Szóval akkor harc. Nekem jó, oké, benne vagyok. Egy ideig tekintetem az övébe fúrtam, majd meguntam a dolgot, hátra dőltem a kanapén, elővettem sebem hátuljából egy pergament, majd egy pennát, és rajzolgatni kezdtem seprűn repkedő embereket meg hippogriffeket. Én nem szólalok meg, csak rajzolgatok, mert unatkozom. Időnként felnézek rá, hogy lássa, nem felejtettem el!

* Nem nagyon érdekel, hogy valószínűleg roppant gyerekesen nézek ki, ahogyan ott ülök, tekintetem Jamesébe fúrva és várva, hogy megszólaljon és ezzel feladja.
Még Lupin mocorgása sem tud kizökkenteni. Most nagyon elszánt vagyok ... azt hiszem. Hát ez tényleg elszántan hangzott, nem? *

///Nyílik az ajtó, és kisvártatva Lily Evans jelenik meg az ajtóban.
-Szia! -köszönök neki oda, bár egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy Ágasnak ez tetszeni fog...
Még mindig elöl van a térkép, és ez csak akkor tűnik fel, amikor James oldalba bök miatta, úgyhogy gyorsan becsúsztatom a zsebembe, mintha nem is lett volna eddig ott.

Néhány másodperc múlva már hallom is a legelső próbálkozásokat Ágas felől, amit természetesen a lányhoz intéz.
Nagyon mókásnak tartom mindig a veszekedésüket, vagy, hogy is mondjam, talán inkább piszkálódásukat és ha néha lenne is hozzáfűznivalóm inkább nem szólok bele, ez az ő ügyük; helyette inkább behunyom a szemem és úgy csinálok mintha ott se lennék...

///

Kezdtem már unni a csipkelődésüket, de nem akartam beleszólni, hogy fejezzék már be végre, mert ha az elején még szórakoztató is volt, egy idő után azért ráun az ember.
Hirtelen szünet következik mintha meghallották volna a gondolataimat... vagy nem is tudom, lehet, hogy mondtak előtte valamit, már nem figyeltem rájuk, teljesen máshol járt az eszem.
Így mikor a váratlanul beálló csendben körbenézek rögtön Sirius vigyorgó képét látom meg, majd pedig Jameset, aki egyenesen Lilyt bámulja nagy szemekkel, őszintén szólva, úgy mintha bele lenne zúgva... na mindegy ez nem tartozik ide...
Értetlenül bámulok rájuk, nem is értem mi van, de ahogy itt néma csendben ülünk, James Lilyt bámulva, valahogy azt kezdem érezni, hogy egyre nagyobb vigyor kezd el kikerekedni az arcomon, és nem bírom visszatartani az egyre erősödő röhögésemet...

* Kis küszködés árán ugyan, de elkapom a felém hajított csokibékát, ám az ajánlatára meg áll a kezem a levegőben. Aztán elmosolyodom, és mélységes némaságba burkolódzom. Ez, azt hiszem, kihívás egy " némasági " versenyre.
Várakozva pillantok Siriusra és Remusra, hogy ők vajon hogy reagálnak erre ... na és Potter vajon felveszi a kesztyűt? *

Felé pattintottam egy csokibékát, hogy kapja el, ha tudja, mégis jobban kéne sikerülnie, hisz ő nem kvidicsjátékos, nincs cukorból, ha ő mondja.
-Befogom, ha te is
Meredek rá nagy szemekkel, na tessék Evans, erre mit lépsz?

* Az epés megjegyzésére nem állhattam meg, hogy fel ne kuncogjak. *
- Bár csak inkább elnémított volna egy időre ... * prüszkölöm halkan, majd minden méltóságomat összekanalazva keresztbe teszem a lábaimat egymáson.
A második kérdésére azonban csak egy szemforgatással felelek. *
- Én rokont is eszem, ha cserébe befogod azt az üstfenéknyi szádat.

Na tessék, még csak most érkezett Evans és máris felhúz.
-Sokat, de ez még mindig semmi sem volt ahhoz képest, hogy mennyit könyörögtem, tegyen süketté a prefektusok figyelmeztetései ellen
Válaszoltam ártatlan képpel, majd elfordultam a fiúktól.
-De nem, nem voltam nála.
Vontam vállat, majd halkan dúdolgatva visszafordultam a többiekhez, elvettem Lupintól egy csokit.
-Kérsz?
Kérdezem, majd jobban megnézem a csokibékát.
-Vagy...rokont nem eszel?
Érdeklődöm fapofával

* A gúnyos válaszra magasra szökik a szemöldököm. Csak fél szemmel látom, hogy valamiért meglöki Remust, de nem nagyon izgat ez a pasis valami, amiről nyilván maguk között szoktak beszélgetni. *
- Elmentél Madam Pomfreyhoz? Mennyit könyörögtél nagy fájdalmadban, hogy vágja le? * kérdezek vissza egy kissé csípősebben a tervezettnél. *

A hang irányába fordulok, majd mikor meglátom Lilyt mosoly suhan át arcomon, amit igyekszek elrejteni, ez hamar sikerül.
-Szia!
Köszönök, majd visszafordulok, kicsit oldalba lököm Lupint, hogy rakja már el.
-Vagyogat, köszönöm, de mivel cukorból vagyok hamar begyógyul.
Válaszolok sötét mosollyal.

* Elgondolkodva lépek be, de a látványtól annyira nem vagyok elájulva. Potter. Black. Lupin. Merlin segíts! *
- Sziasztok. * köszönök nekik felismerhetetlen pókerarccal, majd leülök egy fotelba. Csak kíváncsiságból kérdem a következőt. *
- Hogy van a karod, James?

Jót nevettem Ágas rövidke történetén, bár teljesen igaza van azzal a lánnyal kapcsolatban, tényleg egy szörnyeteg, meg a hülye barátja az a Malfoy...
Bwááh, utálom a Mardekárosokat...
Sirius megjegyzése nagyon tetszett, de azért nem akartam megbántani ezzel Jamest, hogy újból kiröhögöm, inkább csendben nézegetem tovább a térképet, mi javítani való lenne még rajta; én rajzoltam -szerencsére- mert, ha más rajzolta volna, akkor biztos belekötök, valahogy ez nálam alapszabály.
-Kér valaki csokit? -húzok most elő egy csokibékát a taláromból... mit nem rejt még ez a ruha...

-Nem mintha el akarnék veszni, vagy elhagyni a Roxfortot, bár most, hogy mondod...pár óra kihagyás...
Gonosz mosoly fészkelte magát arcomra, majd én is a térképhez közelebb szereztem magamnak helyet.
-De inkább járok órára, mint hogy kóboroljak a városban hónapokig.
Sóhajtottam, arra gondolva, hogy haza ha akarnék se mehetnék, de szerencsére nem is akarok. James történetén elnevettem magam.
-Csak azt ne mond, hogy letérdeltél elé takarítani.

-Ha-ha-ha Sirius, most még hülyéskedsz, de ha majd tényleg elveszel...
Most rajtam volt a sor a szemöldökfelhúzásnál, majd felültem, hogy bele tudjak nézni a térképbe, nem mintha ennek segítségével nem mondhatnánk meg, ha Sirius a kastélyban van.
-Az.
Hagytam rá Lupinra, majd vállat vontam, szerintem már mindenhol jártunk.
-Múltkor felrobbantottam anyám ocsmány kacsáját, de Narcissa elkapott és feltakaríttatott velem, végig ott állt és bámult...
Morogtam dühösen az emlékre, az a hülye liba nekem ne parancsolgasson, mert Merlinre esküszöm, megjárja

Nevetek Sirius frappáns kérdésén, hogy elvesztünk-e valaha is...
-Hát persze, hogy nem, csak épp nem voltatok meg -válaszolok rá... hülye kérdésre hülye válasz.
-Nemsokára megint telihold van... -válaszolom unottan meg sem várva Siriust, hogy befejezze mondandóját, habár most, hogy így belegondolok...
-Mit csináljunk legközelebb? Hol nem jártunk még? - kérdezem tőlük, habár szerintem az utóbbi kérdésre nincs válasz, már mindenhol voltunk -fut át a gondolat az agyamon, majd hirtelen gondolattól vezérelve előhúzom talárom zsebéből a titkos térképünket.
-Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! -mondom a papírra koppintva pálcám hegyével, majd unottan nézegetem az apró neveket, hogy merre mászkálnak... erre nem jön senki, érdekes, máskor mindig tele van, lehet hogy órán kéne lennünk??

Mikor már teljesen bent vagyok látom meg két jó barátomat, már csak egy valaki hiányzik
-Elvesztünk valaha is?
Kérdeztem mosolyogva Lupint, majd Jamesre nézve vállat vontam.
-Aki keres, az talál James
Vontam fel a szemöldökömet, majd leültem egy kanapéra, mely még üres volt.
-Semmi különös, egészen unalmas mostanság minden.

-Nahát, rég láttalak, Lupin!
Villantottam rá egy vigyort, de tekintetem azonnal tovább vándorolt az ajtóra, ami újra nyikorogni kezdett és megjelent Sirius.
-Azért téged sem könnyű megtalálni..
Mondtam az érkezőnek mosolyogva.
-Mi van veletek?
Kérdeztem a kérdést kettejük felé intézve

Nagyot nyikordulva tárul ki a társalgó előttem benne James-szel és Sirius-szal.
-Végre megvagytok! -szólok nekik, majd én is elterülök egy nagy fotelben, szerencsére úgy tűnik csak hárman vagyunk, buli van, miénk a szoba!

Miután bejártam a parkot keresztül-kasul, nem maradt semmi, amit már ne láttam volna, és olyan személy a családomban, akire ne gondoltam volna valahogy visszasétáltam a kastélyba. Nem tudtam eldönteni, hogy most hova menjek. A klubhelységbe, vagy inkább a nagyterembe, esetleg...hát, inkább az esetleg lett, így a társalgóban kötöttem ki legvégül.

De unatkozoom! Ide-oda gurulok az ágyamon, majd mikor sikerül letaknyolnom megelégelem a dolgot. Felhúzok egy piros pulóvert, arra a talárt, csak úgy, hogy Narcissa véletlenül se tudjon levonni pontot, nem mintha ő viselne talárt valaha is...Merre menjünk, merre menjünk..? Mondjuk a társalgóba. Benyitok, levetem magam egy fotelbe, kellemesen elnyújtózom benne, azért lábam a földön van, nehogy összerúgdosam, nem mintha nagyon érdekelne a kanapé tisztasága

Merre lehet Ágas, Tappmancs meg Féregfark? -kérdezem magamtól és közben elindulok megkeresni őket.
Egy lépcsősor, egy terem, még egy lépcsősor, tantermek -nyitok be mindenhová, de nincs sehol senki, legalábbis ők, majd végül: -Ááh Társalgó -látom meg hirtelen, biztos itt lesznek- fut át a gondolat az agyamon, majd benyitok az ajtón...

.: Besétálok, leülök egy kanapéra előveszem a SVK tankönyvemet és elkezdem írni a leckét. Táskám magam mellé helyezem, hogy véletlenül se tudjon bele rúgni senki se :.

Flvontam a szemöldököm és gondolkodóba estem. Hogy kiket szoktunk piszkálni?
-Hát úgy általában azokat akik kevesebbek nálunk. A mugliszületésüeket, az ellenkező házba tartozókat, illetve mindenkit.