Társalgó Szoba

-Ugyan Evans az az emlék bennem is megmaradt, pedig hidd el rád nem szeretnék majd emlékezni!- Néztem rá egy szánalmas mosollyal. Hogy én mennyire imádom ezt.. Olyan felemelő érzés ha mást idegesíthet az ember..
-Reméljük túléli majd!- Néztem Narcissára és elégedetten pillantotam magam elé amikor megéreztem a kezét a hajamba.
-Perselus ha ezt hallaná repdesne az örömtől!- Néztem rá az ajtóra. Biztos beszélni is elfelejtene ha meglátná most Evanst.

-Igazad van, bár engem egyre jobban izgat az, hogy Evans egyre jobban közömbös iránta. Hogy fogja ezt szegény kibírni? - Mondtam már hogy imádok színészkedni? Nem? Akkor most mondom. Felhúzom a szemöldököm, és kis hijján felnevetek. -Ugyan már Evans, mindketten tudjuk, hogy nagyon is akarod hallani. A jó szíved nem hagyja, hogy megfeledkezz róla. - Milyen jó is kegyetlennek lenni. És Luciusszal karöltve meg még élvezetesebb. A haját kezdem birizgálni, miközben még mindig gúnyosan mosolygok Lilyre.

* Az ajkaimat keskeny vonallá préselve nézek Lucius gonoszan csillogó szemébe. A szavaira eltemetett emlékek kelnek életre bennem, amiket már vagy két éve sikerült elfojtanom.
Megborzongtam. Oléyxan élénken élt bennem az az egész hajcihő az RBF írásbeli után, a tóparton. *
- Csodálom, hogy a tollászkodásotoktól másra is tudtuk figyelni! * vágom rá villámló szemekkel. *

Narcissa szavaira csak gúnyosan elmosolyodtam, és vele nevettem a "viccen".
-Hogy is felejthettem el ezt a fontos dolgot?- Csaptam színpadiasan a fejemre. -Piton mindig ódákat zeng Evansról, csoda, hogy tud ujjat mondani! De már nagyon unalmas!- Sóhajtottam fel, közben pedig remekül mulattam a helyzeten. Szánalmas Piton ezen viselkedése, hogy úgy védi ezt a sárvérűt mintha az élete lenne, pedig ötödikben milyen szép is volt amikor beolvasott neki. Felejthetetlen emlék maradt.
-Hát persze, hogy nem vagy rá kíváncsi, azóta mióta Perselus elmondta neked az igazat! Ugye emlékszel rá?- Húztam fel a szemöldököm. Ez izgalmasnak ígérkezik.

* Már épp válaszolnék Malfoy kijelentésére egy csípőset, mikor Narcissa megszólal és a gyomrom cikesz nagyságúra zsugorodik. Nem nagyon értem, miről beszélnek, de ha Perselus is benne van a dologban, akkor nyilván nem lehet tiszta ... *
- Nem tudom, mi ez az agyrém, de ... nem is vagyok kíváncsi rá! * küldök feléjük egy haragos pillantást. Csak ki akarnak hozni a sodromból! *

Jujujj mibe cseppentem. Most nincs kedvem beszállni, de élvezet hallgatni. Lily köszönésére elmosolyodok, és bólintok egyet, majd Lucius kijelentésén kicsit felnevetek.
-Enyje, hát nem megbeszéltük, hogy Evans kivétel lesz? Tudod, Perselus pici szerelme. - gúnyosan felkacagok, és pillantásomat Lilyre emelem. - Mesélj, említette már neked a kis döntését?.
Megfogtam Lucius kezét, ahogy hozzám ért és rámosolyogtam.

*Visszamosolygok rá, bár az én mosolyom egészen hideg. Olyan horrorisztikus mosoly, amit csak nagyon ritkán vetek be és csak más házak tagjaival szemben.*
-Tudod egyet kell értenem az illemtanárral. Sárvérűvel beszélni tényleg kiábrándító élmény!- *Néztem még egy pillanatig rá, majd inkább a figyelmem újra Narcissára fordítottam. Ő sokkel érdekesebb mint Evans.*

* Furcsa, megértő mosoly terül szét az arcomon Lucius szavaira. Olyasmi, ahogyan az ember szánni való elmebetegre néz. *
- Nem is hittem volna, hogy ennyire befolyásolható vagy! * küldök felé egy mosolyt. A Narcissával való kapcsolatuknak egy másodpercét se nagyon szeretném megörökíteni agyban, így tüntetően másfelé nézek, mikor a kezéhez ér. *

*Megvetően pillantottam felé, és megtoldottam neki egy gúnyos mosollyal is. Ennél többet úgy sem érdemelne..*
-Tudod Evans, nem méltatlak annyira sem, hogy köszönjek neked! Tudod az illem tanár azt tanította, hogy sárvérűekkel még szóbaállni sme érdemes! És lám milyen igaza van!- *Vigyorodok el gúnyosan. Imádom szekálni a hovatartozása miatt. És akkor a legjobb amikor, nincs itt az a hülye Potter meg a bandája...
Felpillantottam az ajtónyitódásra. Egy halvány mosoly ült ki az arcomra amikor megpillantottam a belépőt. Narcissa. Hmm.. most is olyan elragadó, mint általában mindig. *
-Szervusz Narcissa!- *Értem hozzá a kezéhez.*

Lucius Abraxas Malfoy írta:

-Mondja ezt az aki maga sem teszi meg!- *Pillantottam rá lekicsinylően. Persze majd pont ő fogja megmondani, hogy mit illik és mit nem..*
-De tudod Evans te azt sem érdemled meg, hogy köszönjön az ember neked!- *Fordítottam el a tekintetem róle majd leültem az egik fotelbe.*

* Merően nézek Luciusra, s csak azután válaszolok neki, hogy helyet foglal. *
- De én nem is hangoztatom, hogy aranykanállal a számban születtem! Azt hittem, abból a sok pénzből telt a szüleidnek egy illemtanárra is. * fejezem be ásítva, majd mikor megpillantom a társaságunk újabb tagját, elszörnyülök. Remek. Ha most ezek itt enyelegni fognak én kiugrom az ablakon. *
- Szervusz. * biccentek Narcissa felé felismerhetetlen pókerarccal. *

*Két perc még azokkal az átkozott libákkal, és esküszöm felrobbanok. Mármint értem én, hogy szerelmesek, egyem a lelküket, de engem miért kell kínozni a vihogásukkal. Mint a szűzlányok, komolyan. Egy hely van, ahol biztos jó társaság lesz, a Társalgó. Mérgesen lököm be az ajtót, és megpillantom Luciust. Mondtam én hogy jó társaság. Leülök a fotelének a karfájára, és Evansra pillantok.*
-Nahát, csak nem hosszú volt az éjszaka? - Veszem észre rajta a fáradságot - Hogy-hogy nem a kis griffendéleseket babusgatod?

-Mondja ezt az aki maga sem teszi meg!- *Pillantottam rá lekicsinylően. Persze majd pont ő fogja megmondani, hogy mit illik és mit nem..*
-De tudod Evans te azt sem érdemled meg, hogy köszönjön az ember neked!- *Fordítottam el a tekintetem róle majd leültem az egik fotelbe.*

* Már épp elszenderülnék - bármennyire gáz is, ha nappal alszik az ember - mikor meghallom a lépteket és a gúnytól csöpögő hangot. Rá sem kell pillantanom az érkezőre, hogy tudjam, ki az, de udvariasságból megteszem. *
- Az ember azt hinné, legalább köszönni megtanítottak, Malfoy! * pillantok rá közönyösen. *

*Unottam léptem be, kezemben a számisztika tankönyvemmel a kezemben. A táskámat ledobtam az egyik fotelbe és körbenéztem. Csak egy személy tartózkodott a teremben Evans. Remek..*
-Evans!- *Ejtettem ki merő gúnnyal a nevét. Ezt veheti köszönésnek is, nem fogok neki itt ódákat zengeni..*

* Megint itt vagyok. Nem is értem, miért. Talán csak, mert itt csönd van. Talán csak menekülök a kötelezettség elől, hogy neki induljak az iskolában eltévedt vagy csapdába esett gólyák után kutatni.
Sóhajtva lerogyok a kanapéra. Nem aludtam túl jól az este ... *

.:Néztem, hova mutat, majd elgondolkodtam rajta, végül egy kis megoldóképletet csúsztattam oda neki:.
-Ez alapján sikerülni fog és....gondolj arra a hosszú feliratra, ami mindig a Rúnaismeret terem felett lóg. Úgy menni fog, biztos.
.:Mosolyogtam rá, majd felálltam, összepakoltam:.
-Muszáj mennem, bocsánat
.:Köszöntem el:.

* Hirtelen tekintetem az órámra siklik és úgy pattanok fel, mint aki parázson ült. *
- Elnézést Tanár úr, mennem kell. Köszönöm a segítséget!
* Gyors hálálkodást követően, felkapva a tanfelszerelésemet - vagyis inkább felnyalábolva - kisietek a teremből. *

* Mikor látom, hogy közelebb ül hozzám, gyorsan arrébb rakom a pergamenhalmot, hogy oda férjen mellém. Az ajkamat rágva hallgatom a kérdését, és félek bevallani, hogy számomra az alábbi szöveg nem mond egyebet, mint azt, hogy Hushpush professzor óráin talán nem csak az elméleti, hanem a gyakorlati részt is figyelnem kellett volna. *
- Hááát ... ezt a szövegrészt itt a Roxfort alapítóinak leveléből nem nagyon értem ... * bökök a pergamenen egy pontra. *

.: Ő is magáz, már kezdem komolyan öregnek érezni magam. Összecsavartam a térképet, eltettem a pennát, majd közelebb ültem hozzá, hogy lássam, mit csinál. Na tessék, csak nem rúnákkal játszik, naná, hogy igen. Imádom őket, annyira...érdekesek, és ha jól tanítják élvezhető is lesz. Én nem tudom megállapítani, hogy jól csinálom-e, még túl új vagyok. Egy biztos, a lányomat sikerült megtanítanom rá, tehát annyira nehéz nem lehet, igaz, neki hét éven át magyaráztam:.
-Mi okozza a traumát?
.:Érdeklődtem a pergamenre nézve. Nem látok rajta túl sok bonyolultat, igaz, én tanítom, tehát nekem már nem is kell semmi bonyolultak lennie:.

* Mindig megdöbbent, ha tanári szájból nem Ms. Evans-ként vagyok megszólítva, de Mr. Solange elég liberális felfogású az okítás terén, így nem fűzök hozzá semmit. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy jól is tanít, ha furcsán csinálja is. *
- Nos, hát ... azt megköszönném, professzor úr.
* Liberálisok ide vagy oda, tőlem nem várhatja el, hogy letegezzem, mint a többiek! *

.:India? Nem, a lányom oda is vágyik, hát akkor....Görögország? Nem, azt sem, az megint olyan álom szerű, oda is biztos szeretne jönni. Akkor marad Horvátország. Igen, az lesz a legjobb, ha oda megyek, az nem érdekli. A hangra felkaptam a fejem:.
-Szép estét, Lily.
.: Tekintetem a kezében lévő lapokra téved:.
-Tudok segíteni valamiben?
.:Kérdezem halvány mosollyal:.

* Csak fél füllel hallom az ajtó nyikordulását, és csak pár pillanattal később pillantok fel, miután kielemeztem egy mondatot valamiféle táncoló gumimaciról. Csak mikor fölpillantok veszem észre, hogy már nem vagyok egyedül. *
- Jó napot, Professzor. * köszöntöm az új tanárt illedelmesen. Talán még segíteni is tud, bár nem hiszem, hogy ilyenekkel zaklatnám, mivel láthatólag nagyon elfoglalt ... *

*beballagok egy térképpel, melyen rajzolom az útvonaltervet, leülök egy kanapéra nyugodtan, majd egy piros pennával rajzolgatni kezdek*

* A rúnaismeret könyvemet és jegyzeteimet cipelve lépek be, majd mikor látom, hogy újfent egyedül vagyok letelepszem az egyik fotelbe és magam köré tornyozom a házi feladatomhoz szükséges forrásokat, elemzéseket. *

/Wow^^Rendben. (: /

*Nem reagáltam arra, amit mondott. Még hogy tudja, hogy milyen Bella és Cissy? Biztos vagyok benne, hogy nem tudja, ezt csak úgy mondja. Bella-t honnan ismerné? Gondolom, már megint azt hiszi, hogy mert hallott róla néhány dolgot, már ismeri is, de ez nem így van. Én ismerem őket. Én. Én, mint a nővérük. Elmegy és ezen nem csodálkozom. Azért remélem, hogy később jobban megismerjük egymást és kiderül, hogy valójában milyenek is vagyunk. Most szépen egymásnak ugrottunk. Vagy úgy félóráig csak ültem ott és néztem ki a fejemből. Nem tudtam mire vélni a történteket. Aztán fogtam magamat és lassan én is hazacsoszogtam.*