Társalgó Szoba

Yvone Yasmine Solange írta:

- Igen, nagyon jó lenne, köszönöm! - válaszoltam Emmaline kedves kérdésére.

~ Fáradt is vagyok. Jó lesz végre aludni. ~

- Rendben, akkor menjünk. *bólintottam mosolyogva, majd a táskámmal a vállamon, és Pamaccsal a nyakamban, elindultam Jasminnal a hugrabug klub helységébe vezető folyosó felé

- Igen, nagyon jó lenne, köszönöm! - válaszoltam Emmaline kedves kérdésére.

~ Fáradt is vagyok. Jó lesz végre aludni. ~

James Charlus Potter írta:

-Csak nekem mondta el, meg Lupinnak, nyugi, nem terjed, mint a futótűz!
Nyugtattam meg, majd felálltam.
-Nekem mennem kell. Szia, örültem!
Tettem hozzá, majd kisétáltam a teremből

- Akkor jó. Szia. *intettem utána kis mosollyal az arcomon, amire Pamacs felmordult. Komolyan nem értem, hogy miért morog, ugyan ezt csinálta Siriusnál is. De most legalább megnyugodtam, hogy a titkom biztonságban van náluk.*
- Szeretnéd ha visszakísérnélek a klub helységetekhez? *kérdeztem Jasminetól, mert magam is úgy láttam jónak ha lassan elindulok és megkezdtem a cirkálást a folyosókon, elvégre ma én voltam az ügyeletes. Közben magamhoz vettem a táskámat és a magammal hozott Rómeó és Júlia kötetet.*

-Csak nekem mondta el, meg Lupinnak, nyugi, nem terjed, mint a futótűz!
Nyugtattam meg, majd felálltam.
-Nekem mennem kell. Szia, örültem!
Tettem hozzá, majd kisétáltam a teremből

*Döbbenten néztem, ahogy Lily és James szóváltása szinte már pálca rántásig fajul, de ez végül nem történt meg. Helyette Lily kiviharzott és bár gondoltam rá, hogy talán utána szólok inkább nem tettem. Nem akartam még jobban felidegesíteni*
- Muszáj volt? *kérdeztem felvont szemöldökkel Jamestől és közben elhatároztam, hogy majd beszélnem kell Siriussal, hogy ne verje nagy dobra, hogy tudok gyógyítani. Vagy is, hogy jobban tudok gyógyítani, mint egy hatodikos, aki nem is gyógyító pályára készül.*
- Megoldható, hogy ez a gyógyítás dolog ne terjedjen tovább? *hozakodtam végül elő a dologgal, mert egyenes jellem vagyok, tehát ha már tud róla akkor őt is megkérem ne adja tovább.*
- Mikor? *kérdeztem értetlenül, mert ha úgy vesszük elég érdekes éjszaka volt amelynek nem a folyosót nevezném meg a horrorisztikus részeként. Ráadásul nem igazán szerettem volna Jasmine füle hallatára kitárgyalni az ilyesmit. Bár úgy látom Jamest nem zavarta volna.*

Ijedten meredtem a jegyzetembe.

~ Mi folyik itt, jaj, hova kerültem? Ezek a lányok itt kiabáltak valakiről, és lehet, hogy éppen az a fiú lépett most be? Nem igazán értem őket.

Lily nagyon ellene volt. Talán Emmaline meg szerelmes belé? De akkor ki ez a Sirius, akiről a fiú hablatyol? Kicsit érthetetlen a dolog.

Annyi biztos, hogy a fiú Lilyt szereti - ezt első látásra könnyű felismerni. Hiszen túl messze ült, szinte már túlzottan a szoba másik oldalára... Ráadásul Lily is mesélte, mit kérdezett ott a gyengélkedőn. ~

Lapoztam, és gondolkoztam, hogy mit csináljak.

~ Kimenni nem kéne, de talán nem is olyan nagy baj, ha maradok. Hátha legalább valamit megismerek ebből a keszekusza történetből. Nagy tétje nincs úgy se. ~

Így hát tovább ültem a két lány között.

* Potter szavaira szinte már visszakézből válaszoltam. *
- Végre hét év után leesett ez is?! Hiába terrorizálsz másokat, Potter attól nem leszel jobb! Undorodom tőőled, attól, amit Pitonnal csináltál, mindentől, ami Te vagy! Most pedig, ha megbocsájtotok el kell mennem hányni!
* Azzal zúgolódva kiviharzok az ajtón. *

Lily feleletére már megfordultam.
-Bocs, hogy nem vagyok olyan nagymenő, mint te!
Vágtam a fejéhez, majd Emnek válaszul elmosolyodtam.
-Csak mert már rettenetesen érdekel az a lány, akiről egész nap hallgatnom kell a dolgokat. Ennyi.
Vontam vállat, majd hátra dőltem a kanapén, sőt, hogy Lilynek jobbat tegyek átültem egy másik karosszékbe, távol mindkettőjüktől törökülésben.
-És hol voltatok?

*Kezdtem komolyan kissé kínosan érezni magamat, pedig ez aztán egyáltalán nem szokásom.*
- Pamacs hibája volt az egész. * mondom kissé indulatosan de magam is hallom mennyire védekezőn cseng az egész mondatom és láss csodát, a kis dög éppen ekkor csörtet be az ajtó, majd keresztül James fején egyenest fel a vállamra. Egy bocsánatkérő pillantást vettem a fiú felé, de a Lilynek tett megjegyzését vegyes érzelmekkel fogadtam. Egyáltalán nem volt szép tőle, na de azért Lilyt sem kellett féltenem. Azonban James kérdése a gyógyításról kissé óvatossá tett*
- Miért kérdezed? *mondtam elhúzódva tőle, s közben egyik kezemmel Pamacsot kezdte simogatni, amolyan pótcselekvés gyanánt*

* Potter szavaira paprikavörösre színeződik az arcom. Ez a kis felfuvalkodott hólyag! *
- Tudod, más srácok be mernek menni a gyengélkedőbe kísérő nélkül is! * vágom hozzá indulatosan a szavakat.
Elkerekedett szemekkel figyelem, ahogy közelebb csúszik hozzá. A hányinger kerülget. És valami más ... *
~ Nem, nincs semmi más! ~

Em kérdésén felhúztam a szemöldököm, töprengő képet vágtam.
-Volt a történetben egy állat, aztán seprű, utána azt mondta, elfelejtett mindent, de sok vér is és fájdalom, meg egy angyal...igen, így, szószerint, azt hiszem.
Jelentettem ki, majd Lilyre néztem.
-Tudod más lányoknak van imádójuk, nem kell túllihegni.
vontam vállat, majd megint Em felé fordultam, ő sokkal jobban érdekelt.
-Mond, igaz, hogy meggyógyítottad?
Kérdeztem mohón, és közelebb csúsztam a vörös arcú lányhoz.

*A helyzet egészen addig kimondottan vicces, amíg be nem sétál az ajtón James Potter. Hát remélem szegény nem hallotta Lily szitkait teljes terjedelmében, mert ha még is, hát nem hiszem hogy nem vág vissza. Amikor azonban egyszerűen csak odasétál hozzám és kezet csókol beletelik néhány pillanat amíg felfogom hogy a nevem iránt érdeklődik, hogy jól tudja-e.*
- Igen én vagyok. *pislogok kissé meglepődve, de a folytatástól már érzem hogy vörösödik a fejem és azt is hogy Lily most nem éppen úgy fuldoklik, ahogyan én. Az istenért, én nem szoktam így viselkedni! Még sosem kívántam hogy bár elnyelne a kanapé... egészen eddig a napig*
- Ő izéé... miket mondott? *kérdeztem összeszedve magamat*

* Egészen addig nem pillantok föl az ujjaim közül, míg újabb lépteket nem hallok és ... *
~ Ezt nem hiszem el! ~
* Elkerekedett szemekkel figyelem, ahogyan Potter Emhez sétál és kezet csókol neki. A gyomrom tájékán valami fészkelődik. *
~ Nem, nem vagyok féltékeny! ~
* A szavaira viszont magasra szalad mindkét szemöldököm. *
- Tessék?! * kérdem fuldokolva, de nem a nevetéstől. *

unottan sétáltam be a társalgóba, csak hogy innen se maradjak ki, majd megakadt tekintetem egy lányon, kinek szőke haja volt és hollóhátas. Eszembe ötlött, Sirius egyik története és az áhítat, amivel beszélt róla. Tuti belé van esve! Akkor illik köszönteni. Lilyvel nem is törődve elmentem mellette, majd megálltam a lánynál, kezet csókoltam neki. Na, ezt se csináltam még.
-Emmaline, nemde?
Kérdeztem halvány mosollyal, majd elengedtem a kezét.
-Nézd el, csak érdekelt, ki is Sirius új hősnője, kiről annyit beszél.
Ültem le az egyik kanapéra, jó messze Lilytől. Nem is ronda Emm, Sirius jól választott, gratula neki.

*Csak megráztam a fejem, amikor bocsánatot kért jelezve, hogy nem történt semmi. Vagy hogy én is néha kiborulok és nem tudom nem kiadni magamból a dolgokat. Bár én ezt nem szidalmazással, hanem egy hangos tényleg velőtrázó sikoltással szoktam megoldani, ami egy kicsit sem Hollóhátas diákprefektushoz méltó. De hát istenem... a süveg is megmondta, egyedül az éles eszem miatt kötöttem ki itt, nem pedig a Griffendélben amit én valahogy nem bánok. Amikor azonban Lily a megőrülök részre tért és tovább a szám elé kellett tennem a kezemet, hogy ne nevessem ki szegényt a helyzete miatt.*
- Ez... érdekes. *nyöszörögtem félig fuldokolva a nevetéstől*

* Mikor ráébredek, hogy is viselkedtem az előbb sóhajtva a kezembe temetem az arcomat. *
- Sajnálom. * suttogom az ujjaim közé, vörös arccal. *
- Nem tudom, miért. Megőrülök James Pottertől, és nem abban az értelemben, ahogyan azt ő reméli! Tudjátok, mit kérdezett? Miután elkísértem a gyengélkedőre, mert mr. griffendéles bátorság félt egyedül menni? Miután vagy ötezredszer is tudattam vele, hogy még csak ne is álmodjon arról, hogy valaha is együtt fogunk járni?! * levegőt veszek. *
- Lily, van pasid? Mintha nem tudná magától is a választ! Az a kis ...

*Annyira megijedtem amikor Lily kiabálni kezdett, hogy még a könyvet is elejtettem, arra pedig tényleg kényszerítenem kellett magamat, hogy ne pattanjak fel és hátráljak el tőle. Még sosem láttam Lily Evansben, a mindig okos, racionális, jó tanuló lányból kibújni a házi sárkányt, de úgy látom James Potternek nagy tehetsége van hozzá, hogy előcsalogassa, még akár úgy is, hogy jelen sincs.*
- Oké... csak kérdeztem. Nem kell kiakadni. *mondtam Lilynek bocsánatkérő tekintettel,majd eszembe jutott, hogy ma én leszek szolgálatban. De nem tudom kivel. Vajon Sirius megint kilóg valamerre vagy kivételese a hálókörletében marad?*

* A kérdése végleg kiveri a biztosítékot. *
- Úgy, hogy egy megátalkodott, felfuvalkodott, aljas, gyáva, sehonnai, kéjenc, szánalmas alak, aki nélkül ez a Föld nem veszítene semmit!
* Nem kéne kiabálnom. De a dühöm nem Emnek vagy Yasmine-nak szól. Közel sem. *

Lily Rose Evans írta:

* Karba fonom a kezeimet. *
- Tudod, hány éjszakám ment el azzal, hogy McGalagony professzor kérésére James Pottert kajtattam az iskolában?! És mikor kiderül, hogy a hálókörletében volt - végig! - az nem sokat segít az ember idegein egy ilyen éjszaka után!
* Kezd fel menni bennem a pumpa. Hogy védheti azokat a mihaszna, semmirekellő ... *

- Ő Lily... hogy jutottunk el pontosan a bajkeveréstől Potterig? *kérdeztem meg félve, mert valahogy az indulatait látva kezdtem attól tartani, hogy az ellenfogónk említésével, valami személyes konfliktusba sikerült belegyalogolnom még ha véletlenül is. Nem állt szándékomban egy olyan témát feszegetni, amelyhez semmi közöm, bár nem tagadom kíváncsivá tett. Azonban Lily már amolyan barátnőféle, szóval nem szeretném felbosszantani. *

* Karba fonom a kezeimet. *
- Tudod, hány éjszakám ment el azzal, hogy McGalagony professzor kérésére James Pottert kajtattam az iskolában?! És mikor kiderül, hogy a hálókörletében volt - végig! - az nem sokat segít az ember idegein egy ilyen éjszaka után!
* Kezd fel menni bennem a pumpa. Hogy védheti azokat a mihaszna, semmirekellő ... *

*És igen pontosan ahogy sejtettem, egy olyan mondat szaladt ki a számon, amit jobb lett volna mélyen megtartanom magamnak, de most már nincs vissza út. Megmondom erről a dologról a véleményemet, mert így gondolom és ehhez jogom van, eszem ágában sincs védekezni, vagy ilyesmi!*
- Lényegében azok. De... szóval így legalább annak is van értelme amit mi csinálunk. *motyogtam. El sem hiszem hogy ezek a szavak az én számat hagyták el. Ezek gyenge érvek, gyenge kinyilatkoztatásai. Egek, valami sürgősen ki kell találnom*

Emmaline Fawcett írta:

*Amikor leül mellénk Lily biztosítja hogy a Griffendél háza is egy remek hely és közösség, amikor azonban megemlíti Pottert és Siriust, valahogy nem érzem a sürgető késztetést, hogy azonnal én is helyeseljek a dologra, ahogy azt máskor ezelőtt már jó néhányszor megtettem. Elvégre Sirius lehet hogy bajkeverő, de... na mindegy! Nem is lenne szabad ezen gondolkodnom, nem vagyok teljesen normális!*
- Azért ők is rendesek, nem kell megijedned tőlük Jasmine. *mosolyogtam rá a kislányra és csak utólag gondoltam végig, hogy mi is szalad ki a számon az akaratom ellenére.*

* Már épp ismét bocsánatot kérnék, mikor meghallom Em szavait és ... *
~ Ez most csak valami vicc?! ~
* Elkerekedett szemekkel, hitetlenül pislogok rá. *
- Rendesek? * visszhangozom felvont szemöldökkel. * - Hogy hívhatsz két ilyen alakot így? Állandóan csak bajt kevernek, ha ők nem lennének, nem lenne prefektusi cím sem, ami miatt éjszaka járőröznünk kell!

*Amikor leül mellénk Lily biztosítja hogy a Griffendél háza is egy remek hely és közösség, amikor azonban megemlíti Pottert és Siriust, valahogy nem érzem a sürgető késztetést, hogy azonnal én is helyeseljek a dologra, ahogy azt máskor ezelőtt már jó néhányszor megtettem. Elvégre Sirius lehet hogy bajkeverő, de... na mindegy! Nem is lenne szabad ezen gondolkodnom, nem vagyok teljesen normális!*
- Azért ők is rendesek, nem kell megijedned tőlük Jasmine. *mosolyogtam rá a kislányra és csak utólag gondoltam végig, hogy mi is szalad ki a számon az akaratom ellenére.*

* Mikor beül közénk bátorítóan rámosolygok. *
- A Griffendél jó hely. Biztos élveznéd ott is az életet, bár az olyan rendbontókkal, mint Potter és Black vigyázni kell, de ... mit fecsegek itt neked össze, hiszen Te nem is tudod, kikről van szó! * csapok a homlokomra hirtelen, elvörösödve. *

~ Végre egy téma, amiről könnyű beszélni. Talán tényleg megszeretnek majd! ~

- Nem, Ap... vagyis Solange professzor Griffendéles volt. Habár - mosolyodtam el - mindig azt mondta, hogy én a Hugrabugba kerülök, mert olyan a személyiségem. Igazából nem is tudtam, hogy hova szeretnék kerülni.

~ Tényleg nem tudtam. Legalábbis talán a Mardekárnak annyira nem örültem volna, azt hallottam, oda járnak az "agresszívek"... ~

- De, nagyon szívesen csatlakozok - mondtam még mindig mosolyogva.